Szeged - delmagyar.hu

A 60-as években adták ki az első gépkocsi-nyereménybetétkönyvet ötezer forint értékben, ez akkor öthavi fizetésnek megfelelő összeg volt. Aki megvásárolta, abban bízott, egy kis szerencsével hamarabb jut autóhoz, hiszen a Merkúrnál akkoriban tíz évet is várni kellett az áhított kocsira.

Azt gondolhatnánk, ma már nem vásárolnak az emberek gépkocsi-nyereménybetétkönyvet, a régiek sorsolását pedig ki tudja, milyen megfontolásból rendezi meg még mindig az OTP Bank. Tévedtünk. Lestárné Szikszai Julianna, az OTP szegedi igazgatóságának osztályvezetője elmondta, ma is nagyon népszerű a kis betétkönyv, és leggyakrabban ballagásra, esküvőre ajándékozzák a hozzátartozók. Úgy gondolják, nagyobb örömet szereznek vele, mintha csak pénzt tennének egy borítékba. Igaz, meglepetést nem tudnak okozni, mivel a megajándékozottnak be kell fáradnia az OTP-be, hogy a nevére írják a könyvecskét. A korábbi, bemutatóra szóló betéteket a törvény értelmében szintén nevesíteni kellett pár évvel ezelőtt.

Míg régen csak 5 és 10, ma már 20 és 50 ezer forintos címletekben is kiadják a gépkocsi-nyereménybetétkönyveket. Sorsolásokat pedig a korábbi negyedéves gyakorlat helyett havonta tartanak. A kisorsolt autók jegyzéke megtekinthető az OTP-fiókokban, valamint az interneten, ennek ellenére sok az át nem vett nyeremény. A családok ugyanis már rég elfelejtették, hogy valaha birtokoltak egy ilyen könyvecskét, az országban nyilvántartott közel egymillió betétkönyv nagy része valószínűleg a ládafiában hever.

Az át nem vett nyeremények nem évülnek el, nem ritka, hogy a 60-as években kisorsolt autóért ma jelentkeznek az örökösök. Ha az egy Trabant, akkor már nem az autót, hanem az akkori árát kapja meg készpénzben a jelentkező, tehát mintegy 50 ezer forintot fizetnek ki számára. Így van ez a névértékkel is: hiába áldoztak valaha az ötezres betétkönyvre egy csaknem féléves fizetést, azért ma sem lehet többet kapni, mint kerek ötezer forintot. A gépkocsi-nyereménybetétkönyvek indulásakor ugyanis így határozták meg a játékszabályokat: a betétet mindenkori névértékén váltják vissza, mivel annak kamatai a nyereményalapot képezik.

Lestárné Szikszai Julianna – akinek édesanyja is őriz egy ilyen betétkönyvet – tapasztalatai szerint a legtöbb ember már csak nosztalgiából tartja meg a könyvecskét: a pénzre nincs szüksége, ugyanakkor reménykedik benne, hogy szerencsét hoz számára a múltból itt maradt, de máig népszerű szerencsebefektetés.