Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

''Sokan vagyunk Tartuffe-ök''

A Tartuffe annyira aktuális, hogy nem kellett a napi politikára utalni, a párhuzamok így is nyilvánvalóak – véli Hargitai Iván rendező, aki a klasszikus Moliére-vígjátékot Megyeri Zoltán, Székhelyi József és Márkus Judit főszereplésével állította színpadra a kisszínházban. Bemutató: szombaton este 7-kor.
Székhelyi József Orgon és Szilágyi Annamária Dorine szerepében a főpróbán Fotó: Frank Yvette
– Sokan vagyunk Tartuffe-ök. Moliére darabját mégis általában úgy játsszák, hogy egyes szám harmadik személyben beszélnek a címszereplőről. Ő az álszent, vele szemben mi vagyunk az Orgonok, a tiszták, az egyenesek. Nem föloldva Tartuffe bűnét, azt gondolom, kicsit személyesebben kellene a történetet végignéznünk, és kevésbé kellene önhittnek lennünk. Ha az ember elkezd saját csalhatatlanságában hinni – csak ő az érzékeny, a szerencsétlen, az igazságos –, az nem igaz attitűd az élethez. Hazugság, ami a magánéletben, a másokhoz való viszonyban és a munkában is csalások és öncsalások sorozatához vezet – hangsúlyozza a szombati Moliére-bemutató rendezője, Hargitai Iván, aki szerint minél aktuálisabb egy darab, annál kevésbé kell a színpadra állításakor napi politikai aktualitásokra törekedni.

– Szinte ordítanak a szavak, a mondatok: a történet mennyire
Szegedtől Szegedig

Hargitai Iván négy évig a szegedi jogi karra járt, már elsőéves volt a színművészeti rendezői osztályában, amikor diplomázott. A főiskolán Székely Gábornál tanult, máig őt tartja legfontosabb mesterének. Diploma után az akkor alakult Új Színházhoz szerződött rendezőnek, ahol négy évadot dolgozott. Székely távozása után szabadúszóként Pécsett és szülővárosában, Debrecenben rendezett. Öt évvel ezelőtt a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője lett. Tavaly ősszel ő jegyezte a felújított szegedi kisszínház első (ős)bemutatóját: Egressy Zoltán Reviczky című darabját.  
párhuzamos saját korunkkal. A politikusságánál azonban még fontosabb számomra, hogy a Tartuffe egy családi dráma is. Moliére személyes története: elvett egy nálánál harminc évvel fiatalabb nőt, és egy sor olyan darabot írt – Dandin György, A mizantróp, Képzelt beteg –, amiben a féltékenységéről és a rossz második házasságáról beszélt. Orgonnak is azért kell egy fanatikus őrültet a házába befogadni, mert a családjával rossz a viszonya. Egy nagy tehetségű, érzékeny emberről szól ez a darab, aki a saját életét nem tudja kordában tartani. Mi mai kosztümben, mai környezetben játsszuk, mert szerettem volna, ha minél személyesebben tud megszólalni a történet.

Hargitai Iván úgy véli, a darab verses szövege költészet: – Sűríti a gondolatokat, érzéseket. Vas István fordítása pontos, érzékeny, nem avítt, így minimális dramaturgi beavatkozással is érvényesen szólal meg. A maga korában Moliére-nek az volt a célja, hogy a történetet személyesnek, szenvedélyesnek, felháborítónak, szellemet megmozgatónak tartsák. Akkor vagyunk hűek hozzá, ha ezt az árnyaltságát meg tudjuk mutatni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Finisben a babafotózás

A Délmagyarország és a Délvilág legkedvesebb családi eseménye, Az év babája 2006 verseny utolsó… Tovább olvasom