Délmagyar logó

2016. 09. 28. szerda - Vencel 9°C | 22°C

Sokkoló hangfogyatkozás

Szerény érdeklődés mellett tartották meg pénteken az operettfesztivált, szombaton pedig az operagálát az újszegedi szabadtéri színpadon, ahol elégedetten ünnepelte az előadókat a közönség.
Tiszteletre méltó az Audit&Audio Kft. és az Amszterdamban élő Szabó F. Attila producer erőfeszítése, hogy meghonosítsa az operett- és operagálákat az újszegedi szabadtéri színpadon – de úgy tűnik, hiábavaló. Pénteken este az alig kétharmadig megtelt nézőteret látva még azt lehetett mondani: a fenyegető eső riaszthatta el a közönséget. Szombaton már tiszta volt az ég, mégsem voltak sokkal többen a nézők, mint az előadók. Rossz érzés volt látni az üresen tátongó padsorokat. Túl sok programot kínálnak Szegeden, és túl kicsi a fizetőképes kereslet. Mindenki rosszul jár: a rendezvényszervezőket csőd fenyegeti és gutaütés kerülgeti, a művészek kínosan érzik magukat a foghíjas nézőtér előtt, a publikum is feszeng, mert ilyenkor nézőnek sem jó lenni. Pedig Toronykőy Attila elegáns színpadképet kreált az újszegedi deszkákra primadonnalépcsőkkel, oszlopokkal, és mindkét alkalomra változatos műsort állítottak össze a szervezők.

Az operettgálán Strausstól Kálmán Imréig a legnépszerűbb szerzők legnagyobb slágerei csendültek fel – a műfaj legjobbjainak tolmácsolásában. Makláry László dirigálásával, Szöllősy József koncertmesterrel az élen stílusosan, könnyedén játszott a szimfonikusokból alakult Strauss Zenekar – még házi szerzőjük, Szász Mihály Van egy perce? című fülbemászó keringőjét is bemutatták. Kiábrándító és sokkoló volt a többször is elnémuló hangosítás, de ezen mindenki túltette magát, és egyre forróbb lett a hangulat. Kállay Bori a Vilja-dallal, leánya, Fonyó Barbara Kacagó-dallal bűvölte el a hallgatóságot. Vadász Dániel Sárdy Jánosra emlékeztető stílusban adta a bonvivánt. A legnagyobb sikert a Kékkovács Mara–Peller Károly szubrett–táncoskomikus páros aratta: kirobbanó energiával fergeteges akrobatikus mutatványokat mutattak be, és sugárzó vidámsággal énekelték a nézőket rögtön vastapsra késztető melódiákat (Délibábos Hortobágyon..., Szép város Kolozsvár...).

A másnap esti francia–olasz operagála legnagyobb meglepetésének a Budapesti Operettszínház fiatal szopránja, a már előző este is remeklő Fischl Mónika bizonyult, aki olyan Musette-keringőt és Violetta-nagyáriát énekelt, ami operistáknak is becsületükre válna. A hangosítás szombatra sem gyógyult meg, így újra kínos perceket élhettünk át. Pedig Koczka Ferenc vezényletével a szimfonikus zenekar és a Vaszy kórus is kitett magáért. A szólistákra sem lehetett panasz, a veterán Gyimesi Kálmántól Andrejcsik Istvánon és Berkes Jánoson át Szolnoki Apollóniáig mindenki teljes odaadással énekelt. A nápolyi dalokra és a fináléra teljesen lázba jött a közönség, és lelkesen ünnepelte a gála résztvevőit.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Informatikatörténeti csodák Szegeden

Közel kétszáz tonnányi muzeális értékű számítógépet tárolnak az Öthalmi úti volt szovjet… Tovább olvasom