Délmagyar logó

2018. 08. 15. szerda - Mária 20°C | 31°C Még több cikk.

Somogyi Károlyné egymillió fotója

Somogyi Károlyné Újvidéken született, 1946-ban szökött át Magyarországra, hogy vőlegényével összeházasodhasson. Fényképezőgépet először hobbiból vett a kezébe, majd a fotóklub tagja lett, ahol több képe a hónap fotója díjat nyerte el. Tehetségére ekkor figyelt fel a Délmagyarország szerkesztősége.
Somogyi Károlyné (Fotó: Karnok Csaba)
Somogyi Károlyné hosszú évtizedekig a Délmagyarország fotós munkatársa volt. Négy gyermeke, hat unokája és két dédunokája van.

– Kávé, konyak, cigaretta?
– Cigaretta semmiképpen, soha életemben nem gyújtottam rá. Kávé és konyak csak alkalomszerűen: itthon egyiket sem fogyasztom, de ha egy baráti társaságban megkínálnak vele, szívesen elfogadom. A cigit veszélyes dolognak tartom, a szívem szakad meg azokért a tizenévesekért akik már ilyen fiatalon szívják magukba azt a sok füstöt.

– Milyen a viszonya a fakanállal?
– Nagyon jó. Szívesen főzök, állítólag még a főzeléket is jól tudom elkészíteni. Mivel a gyerekeim már régen kirepültek a családi fészekből, ritka, hogy az egész családra nekem kellene főznöm. Ezen kivételek egyike a karácsony, amikor egy huszonöt literes kondérban mindenkinek én csinálom a töltöttkáposztát. Különös ízléssel rendelkezem: kedvenceim azok a zsíros és fűszeres ételek, amiket a legtöbben egészségtelennek tartanak.

– Optimista vagy pesszimista?
– Mindenképpen optimista. Vannak azonban rossz sejtelmeim, ha a jövőre gondolok. Mérgezzük a földet és a levegőt, ami a következő generációknak súlyos problémákat fog okozni. A magánéletben viszont lerázom magamról, ha valami baj ér. Nem adom át magam a szomorkodásnak.

Nemrég nyílt meg Somogyi Károlyné kiállítása a Somogyi -könyvtárban. A képen Szőkefalvi Nagy Katalin könyvtárigazgató köszönti őt. (Fotó: Karnok Csaba)
– Ahogy visszagondol pályájára, melyik volt a kedvenc időszaka?

– Amikor a Délmagyarországhoz kerültem, négy gyermekes édesanyaként kellet a munkát és a családot egyszerre ellátnom. Ha szabadtéri volt, egész este ott kellett fényképeznem, másnap reggel már anyaként kellett helytállnom. Nehéz időszak volt, mégsem adnám oda semmi kincsért ezeket az emlékeket. Szakmailag szép kihívás volt az algyői olajkút kitörése, amelynek közelébe senkit nem engedtek akkor. Én mégis két méterről fotóztam a kitörő olajat. Az 1970-es árvíz képi megörökítésére is szívesen emlékezem vissza. Ahol nehéz munkát végző emberek életveszélyben voltak, azok voltak a nekemvaló feladatok.

Hány fotót őriz otthon a régi időkből?
– Iszonyatosan sokat, több százezret. Mégis, ez csak töredéke annak a közel egymillió képnek amit életemben készítettem. Pályám kezdetén annyi dolgom volt a ház körül, hogy nem volt időm-energiám minden képemet hazahozni és rendszerezni. Akkor még nem létezett számítógépes archívum, sok fotóm elveszett azokból az időkből.

– Autó, kerékpár, villamos?
– Öt évvel ezelőtt még autóval jártam. Ma már a tömegközlekedést veszem igénybe, mivel ingyen utazhatom és egy kocsit már fenntartani sem bírnék. Tízezer kilóméter híján egymillió kilómétert vezettem életemben. Tizenkét évig egy Simpson motor, utána négy Skoda típusú gépkocsi volt a munkatársam.

– Három kívánság?
– Az első nagyon hétköznapi. Maradjon meg minél hosszabb ideig az a viszonylagos egészségem ami most van. Az unokáim boldoguljanak az életben és olyan állást kapjanak, amit elterveztek maguknak. Végül: addig tudjak dolgozni, ameddig csak élek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jövőre kezdődhet az újszegedi bevásárlóközpont építése

Több tervváltozatot is bemutatott a városházán az újszegedi bevásárlóközpontot építő cég. Ezek… Tovább olvasom