Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Soproni Lajos – ötven év alatt a Föld körül

Szeged - Számtalan diakép és egy lakásnyi relikvia őrzi a szegedi üzemorvos, Soproni Lajos világjáró útjainak emlékét. Ötven év alatt több mint hetven országban járt, de mindenhonnan hazavágyott.
Napra pontosan 1958. július 7-én ment először „világgá" a szegedi üzemi főorvos, később az olajipar országos főorvosa, Soproni Lajos. A nászútjára utazott, mégpedig hálókocsival a román tengerpartra. Az azóta eltelt ötven év alatt több mint hetven országot bejárt, az élményeit számtalan diavetítésen osztotta meg a szegediekkel. Legutóbb az Aranycsapat szegedi szobrának felállításakor hallatott magáról.

Wartburg rendőri felvezetéssel

– Először a „népi demokrácia határain belül" utazgattunk. Nyugati útlevéllel a zsebben először 1963-ban Olaszországba vezetett az utunk. Általános feltűnést keltettünk a kétütemű Wartburgunkkal, amikor két segítőkész motoros rendőr felvezetésével begördültünk a római kempingbe – idézte fel a ma 77 éves Soproni Lajos a fapados kirándulásaikat. Akkoriban ráadásul itthon sem térképhez, sem útikönyvhöz nem jutottak hozzá. Ennek ellenére minden kontinenst bejártak a baráti társaságukkal. Autós korszakuknak 1969-ben egy halálos közlekedési baleset vetett véget, amelyben a doktor elveszítette a feleségét. Emiatt kocsival többé nem indult útnak, helyette jött az IBUSZ és Expressz Utazási Iroda szervezett társas idillje. Újjászületését viszont Soproni Lajos egy elmaradt utazásnak köszönheti: azon a skandináv körúton, amelyen nem ült repülőre, a magyar gép a dán partoknál tengerbe veszett.

Soproni Lajos a Tádzs Mahal miniatűr másával. Fotó: Frank Yvette
Soproni Lajos a Tádzs Mahal miniatűr másával. Fotó: Frank Yvette

Kiskapu, protekció


A múlt rendszer szigorított a mellékes kereseteken, így Soproni Lajos kiskaput keresett: 1976-tól a Zöldért Vállalat üzemorvosaként társadalmi munkában gyógyított. Cserébe jutalomüdülésre fizette be a szakszervezet, sőt protekcióval azt is elintézték neki, hogy ne csak háromévente tehesse ki a lábát Nyugatra. Így jutott el Indiába. Ott a Tádzs Mahal, a világ hét csodája közé sorolt szerelem temploma nyűgözte le egy életre. Mivel nem mindig jött össze megfelelő létszám, az egyik iroda fájdalomdíjul az elmaradt utakért 1981-ben egy hónapra elvitte Soproni doktort Japánba. VIP-túrán kényeztették, családoknál helyezték el, sőt az egyik városban olyan megtiszteltetésben volt része, amilyenre soha nem gondolt volna. A polgármester a magyar csoport tagjait név szerint a színpadra szólította, és díszpolgári érdeméremmel tüntette ki. Kínában a húsz év politikai mosolyszünet után 1983-ban a szegedi orvos csoportja járt elsőként. Csodájukra is jártak a helybeliek, merthogy mint később megtudták, az ottaniak addig nem láttak még szőrös férfimellkast, sem szoknya alól kivillanó női lábat. A helybeli „egyendivat" ugyanis mindenkinek keki kezeslábast diktált.

Nagyorrú a kolostorban

Mi tetszett a legjobban? – Nem tudom. Albániát nem lehet összehasonlítani Alaszkával, Új-Zélanddal, Hawaiijal vagy Dél-Afrikával – felelte Soproni Lajos. – Talán Svájc tetszett a világon a legjobban, ám ott sem maradnék. Nekem két hét külföld után vakarózik a talpam. Legérdekesebb persze figyelni az embereket. Például szokás szerint egy tibeti kolostorban is gyertyát akartam gyújtani a feleségem emlékére. Egy láma segített, amikor egy banda ránk támadt, hogy elüldözze a „nagyorrút" – ahogy minket, európaiakat neveznek. Amikor megtudták az okát, mosolyogva megsimogattak. Hová megyek legközelebb? Haza. Szívbetegségem miatt nem hagyhatom el Szegedet. Különben is láttam már eleget – hárította el a kérdést nevetve.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajtuk is múlik, mekkora a hírlapi durranás

Szeged - Nem sajtószóvivők, mégis bármikor, bármilyen helyzetben és időpontban válaszolnak… Tovább olvasom