Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

Sorstragédia-krokik

Szeged - Három görög dráma inspirálta Juronics Tamás és Pedro Goucha Gomes táncestjét, amelyet Bosszúállók címmel, sikert aratva mutatott be a Szegedi Kortárs Balett péntek este a kisszínházban.
Merész vállalkozás közös címmel egyszerre három közismert görög tragédiát táncszínpadra álmodni: azt gondolná az ember, elég nemes és fajsúlyos alapanyagok, hogy külön-külön is megérjenek egy-egy estet. Ez persze csak akkor igaz, ha komolyan veszik őket, és valóban kezdeni akarnak velük valamit. Juronics Tamás, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője valószínűleg nem akart túl mélyre merülni, és úgy találta, sorstragédiákat is el lehet mondani rövid krokikban. Így született a Bosszúállók, amely a közönség számára kompakt, kényelmes táncest, két szünettel sem tart túl sokáig.

Az első kroki ihletője Szophoklész Élektrája: a színpad előterében hófehér kövekkel, kavicsokkal kirakott sáv látható, ami egyszerre jelezheti az utat, de akár a meggyilkolt Agamemnón sírját is. A színpad hátterében sötét, rusztikus felületű panelekből álló, gyorsan félköríves arénává vagy épp labirintussá alakuló fal zárja le a teret. A minimalista, fekete-fehér díszlet és a jelmezek is mindhárom részben Bianca Imelda Jeremias tervei alapján születtek. A címszerepet táncoló Szarvas Krisztina plasztikusan megmutatja Élektra belső küzdelmét, ahogyan a bosszút felnöveszti önmagában. A zanzásított sztori legizgalmasabb figurája mégis inkább Klütaimnésztra: Markovics Ágnes tűzpiros körömcipőben, vörösre festett hajjal, érett asszonyi erotikával fűszerezett, rafináltan nőies tánccal rajzolja meg a karaktert. Finom, kifejező a kettősük az Aigiszthoszt alakító Czár Gergellyel, aki a szerető szexuális vonzerejét jelmezével is jól hangsúlyozza. Juronics Tamás ezúttal is jól választott zenét koreográfiájához: Thomas Adés kompozíciója, az Asyla izgalmas, filmzeneszerűen hatásos kortárs darab, kellőképp absztrakt, passzol a darabhoz, segíti a táncosokat is. A koreográfia szimbolikája – középpontban a piros cipővel és véressé váló kövekkel – krokihoz illően egyszerű és direkt.

Iole szerepében Hajszán Kitti, és Zsadon Flóra mint Déianeira a Trakhiszi nőkben. Fotó: Frank Yvette

Iole szerepében Hajszán Kitti, és Zsadon Flóra mint Déianeira a Trakhiszi nőkben.
Fotó: Frank Yvette


A Bosszúállók-est második részét Médeia agóniája címmel, Euripidész drámáját továbbgondolva Pedro Goucha Gomes álmodta színpadra Pasolini nevezetes Medea-filmjére is emlékeztető, archaikus hangulatot idéző, különleges hangmontázzsal. A gyermekgyilkosság másnapján, sötétben, döglegyek zümmögésével indul a darab, a színpadon rongybaba testek halomban, mintha a pusztító szenvedély áldozatai lennének. Ez a koreográfia már nem olyan „táncos", mint az előző, a testbeszédet komplexebben, szokatlanabbul használja. Zsadon Flóra és Fehér Laura játékában nem is a mozdulatok a legdrámaibbak, hanem az elnyújtott, néma, mégis a néző képzeletében szinte velőt rázóvá felerősödő sikítások, fájdalmas kiáltások. Médeia felismeri, hogy mit tett. Nem szabadulhat a gyötrelemtől, amit gyermekei meggyilkolása után érez. Életfogytig tart a büntetése, a babák a kitörölhetetlen emlékeket is jelképezhetik.

A harmadik részben, az expresszív képi világú Trakhiszi nőkben Thomas Adés másik hatásos darabja, a Tevot felhasználásával Juronics Tamás visszatér a Szophoklész-dráma zanzásított elmeséléséhez. Üres, fehér térben hat fekete tonettszékre ülteti a szélesre tupírozott fekete parókát viselő, fekete ruhába öltöztetett, fehérre maszkolt nőket. Héraklészként Finta Gábor tetőtől talpig fehérre festve mint egy antik márványszobor jelenik meg: az erotika, a vonzás, a csábítás és a hűtlenség megtestesítője. Talpig fehérben az Iolét artisztikusan táncoló Hajszán Kitti: ő a vétlen áldozat. Fekete Déianeira is, akit Zsadon Flóra a féltékenység, a bosszú és a végzet asszonyává formál: a Nesszosz vérébe mártott köpeny kínszenvedéses halált hoz Héraklészre.

A kroki nem igazán a görög tragédiák elmesélésére alkalmas műfaj, ennek ellenére az erős zenékkel és hangeffektusokkal, egyszerű, mégis expresszív képi megjelenítéssel színre vitt mindhárom koreográfiát nagy tapssal jutalmazta a premier közönsége.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cikkünk nyomán munkát kapott Noémi

Lapunk cikke nyomán állást kapott az a szegedi nő, aki egyedül neveli három egyetemista gyermekét. Tovább olvasom