Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Speciális szolgáltatás a parkolóban

A szeretet ünnepe előtt tömegek indulnak ajándékot vásárolni, nézelődni. Ezzel együtt nő a több embertől nagyobb bevételt remélő adománygyűjtők, kéregetők, koldusok száma is. A szegedi Tesco parkolójában speciális „szolgáltatást" kínálnak a hajléktalanok egy százasért – amit az emberek többsége zaklatásnak vesz.
A százasért cserébe visszatolják a kocsit. Fotó: Segesvári Csaba
A Rókusi körúti Tesco parkolójában a bevásárlórohamban is akadtak adománygyűjtő „szolgáltatók" – eltérő módszerrel és céllal környékezték meg az embereket. A Krisna-hívők például könyveket kínáltak, ránk bízva, mennyit adunk érte, de kisebb adományokat is elfogadtak. Ők rendszerint az ünnepek alatti ételosztásra fordítják az összegyűlt pénzt.

Egy másik „szolgáltatói" csoport – amelynek tagjai többnyire hajléktalanok – azt kínálják fel az áruházból érkező vevőknek: visszatolják a helyére a bevásárlókocsijukat. Ezért mindössze a benne lévő száz forintra tartanak igényt – bár ezt többnyire nem teszik hozzá.

– Még ki sem pakoltam a kocsiból, máris jött egy piszkos ruhájú férfi, hogy visszavinné a kocsit. Erősködött, hogy segít bepakolni az autómba is. Inkább adtam neki egy százast, aztán elküldtem – mondta el Karsai Andrásné. Ő egyedül tolta vissza a kocsit, mint mondta, nem kér az efféle „szolgáltatásból". Egy másik nő, csatlakozva beszélgetésünkhöz, annyit jegyzett meg, hogy őt már irritálja a sok koldus, képeslapárus, magát süketnémának tettető csaló, akikkel úton-útfélen találkozni. Mint mondta, ha nem karácsony jönne éppen, rögtön elküldené őket melegebb éghajlatra. Így viszont szinte minden másodiknak ad valamennyi aprót.

– Én nem adok egyiknek sem, mert idegesít, hogy így letámadják az embert. A bevásárlókocsit viszont gyakran nekik adom, végül is valamit tényleg dolgoznak érte – vallja Fodor Dénes, akit szinte rögtön megkörnyékeztek, amint kijött az áruházból.

– Nagyon nehéz kenyér ez. Nézze: két óra alatt csak ennyi jött össze – mutatta kezében a bevásárlókocsiból kiszedett százast a csak keresztnevét eláruló Antal. Az ötvennégy éves, halk szavú férfi azt meséli, naponta mindössze négy-ötszáz forintot keres így, és csak az ünnepek alatt szokott itt „dolgozni". Vele együtt hat-nyolc társa les a bevásárlókocsikra, de nem osztják be, ki mikor jön. Azt mondta, mivel sánta, sehol nem kap munkát, egy fuvarosnak segít be néha. A „szolgáltatásból" származó keresete – beosztva – ételre épp elég, cigarettáit az áruházi hamutálak csikkjeiből vadássza össze. Tizenegy éve él az utcán, mióta feleségét otthagyta. Ő – mint mondta – sosem támadja le az embereket, halkan ajánlja fel „munkáját", valaki viszont így is szitkozódva kel ki magából. Antal azonban már megszokta, beszélgetésünk végeztével ment is vissza „dolgozni".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Búcsú hatvan közalkalmazottól

A városi fenntartású bölcsődékben, óvodákban és iskolákban 8 százalékkal kell többet fizetni jövőre… Tovább olvasom