Délmagyar logó

2016. 09. 27. kedd - Adalbert 10°C | 20°C

St. Martint követi a fia a pályán

A magyar rocktörténetben ő volt az első instrumentális popzenét játszó fúvós hangszeres, akinek önálló nagylemeze jelent meg, sőt ő volt az első szólista, aki távol-keleti országokban is koncertezhetett. A Vásárhelyről származó Szentmártoni Imrét, azaz St. Martint mégis inkább líraisága és sármossága miatt ismerjük.
– Mi ad önnek ihletet zeneszerzőként, szaxofonosként?
– Az élet, a mindennapok különlegessége, az a sok színes történet, ami akár a zenével kapcsolatosan megesik velem, a családommal. Előfordul, hogy tekergek, kirándulok és aközben jut eszembe valami.

– Melyik hangszerhez fűzi a legrégebbi szerelem?

– A szaxofon és a pánsíp nagyon közel áll hozzám. Ezekkel fejezem ki a legtöbb érzésem, de a többit se szorítom háttérbe, mert amikor írom a lemezeimet, akkor azok kapják a főszerepet. A leghosszabb szerelmet a dob jelenti. Ugyanis a trombitával kezdtem, de közben már doboltam, sokat gyakoroltam vele, játszottam is zenekarban dobosként. Azóta jelen van az életemben. Ha egy-egy rögtönzésre kerül sor, például zenészkollégáimnál vagy külföldön, és nincs nálam a szaxofon, akkor a dobot kérem.

– A leginkább ismert számai különlegesen líraiak. Nem ellentétes ez a mai élet ritmusával?

– Nem érdekel, hogy ellentétes vagy nem, de egyébként szeretem a pörgős dolgokat is. Írtam bevonulózenét a férfi vízilabda-válogatottnak például. Nem arról van szó, hogy a zenémmel állandóan kesergek, de a mélyebb érzéseket is vállalom.

– Kap visszajelzéseket arról, milyen hatása van zenéjének?

– Érdekeseket írnak, mondanak arról, hova viszik magukkal, őszinte ötleteket, véleményeket küldenek. Egy tizenkét éves gyerek azt mondta a zenémről: „Apa, ha ezt hallgatom, másnap mindig rúgok egy gólt!" Na, ez jó! Van, aki autózás közben hallgat, van, aki akkor teszi be a lemezem a lejátszóba, mikor hazamegy, mikor már nem foglalkozik senkivel, mert végre távol lehet a napi zajtól, de házibulikban is játszanak.

– Mire készül most?

– Szeretném bemutatni a legújabb lemezt, az Égi vár című albumot, szimfonikus zenekarral járom az országot, a világot. Pár hete jöttem haza Kínából, fantasztikus élmény volt. A kínaiak csodálattal vannak az instrumentális zene iránt, de három koncert mellett hátizsákkal két tartományt jártunk be. Tibetet is érintettük egy kicsit, kétezer méteres magasságban túráztunk gyalog, lovakkal. Végigjártam érdekes csodákat, régi világot idéző helyeket, ezerkétszáz fotót készítettem. Most horvátországi kiruccanásra készülök, hajókázunk, csónakázunk, de két szigeten lesz kis bemutató is.

– Belefér azért más szerelem is a zenén kívül az életébe?

– Persze, mostanában még közelebb kerültünk egymáshoz a családon belül. A fiam most már hat-hét éve énekel, nagyon érdekli a zenei világ. Fel is került a legújabb lemezre, a koncertjeimen is fellép, így többet vagyunk együtt, és a feleségem is többször van velünk. Nekem nagy büszkeség, hogy a fiam követ a pályán, neki nehéz, mert abban a szakmában akar nekilódulni, ahol az apja ismert, így távolabbról tud csak indítani, de nagyon várom, mi sül ki a dologból. Jóképű, szexi, figyelmes...

Rimányi Zita
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vegetáriánus vörös pandák a szegedi Vadasparkban

Szeged - Meghitt családi idillnek lehettünk tanúi kedd délután a Szegedi Vadasparkban. Bambu és… Tovább olvasom