Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Stresszoldás - szexszel, borral, költészettel

Stressz - A stressz az élet sava-borsa – mondta Selye János, aki szerint e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk. A káros stressz viszont komolyan és károsan befolyásolja a szerveinket. Hogyan védekezzünk a stressz ellen?
– Milyen igaza volt Selye Jánosnak, hogy a stressz nem egyféle minőségű dolog – kezdte Szenes Márta pszichológus. A Szegedi Tudományegyetem Életvezetési Tanácsadó Központjának szakmai vezetője elmondta, a partnerkapcsolati konfliktus például negatív esemény, amely magas pontszámú a stresszskálán. De ugyanezen a skálán a házasságkötés – amelyről mindenki azt gondolja, milyen jó és örömteli – még előrébb áll, mint a partnerkapcsolati konfliktus, mert minden stresszkeltő, ami kimozdít bennünket a komfortzónánkból, a mindennapi életünkből. Az más kérdés, hogy később a házasságkötést mint pozitív élményt könyveljük el, és így mesélünk róla a gyermekeinknek. Az önmagában stresszkeltő, hogy új életet kezd együtt két ember, hiszen alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Ez hatalmas átalakulás bárki életében, ami egyszerre örömteli és stresszforrás. Ebben az estben természetesen az egyensúly hamarabb visszaáll, mint egy párkapcsolati krízisnél.

Szerelem, szerelem, szerelem

Van-e olyan rendkívüli esemény az életünkben, amely nem jár stresszel? – Ha valaki sok pénzt nyer a lottón, benne van a lehetősége, hogy onnantól mindent másképpen csinál majd az életében. Az a kérdés, hogy ezeket a nagy változásokat hogyan tudjuk úgy beilleszteni az életünkbe, hogy az azok keltette átalakulás mégis a legközelebb legyen a személyiségünk eredeti szükségleteihez, igazi törekvéseinkhez. Ha például olyan házasságot kötünk, amelyben nagy távolságra van a másik ember életmódja, értékrendje, munkához vagy akár étkezéshez való viszonya a miénktől, akkor az rendkívüli alkalmazkodást kíván meg tőlünk. Áthidalhatja ezeket az eltéréseket, különbségeket a szerelem, ám meglehet, csak rövid időre.

Szenes Márta. Fotó: DM
Szenes Márta. Fotó: DM

A stresszkezelés összefüggésben van az önismerettel. Ha tudom, milyen a lelkem, személyiségem, a testem szükséglete, akkor ennek megfelelően próbálom az élet eseményeit rendezni, vállalni. Természetesen nem minden vállalás kérdése, hiszen gyakran válogatás nélkül jönnek szembe velünk a nagy változások, történések, de az fontos, hogy amit elvállalok, az közel álljon hozzám, rám legyen szabva. Lehet, hogy a média, lehet, hogy a környezetem, a barátaim sugallnak olyan mintát, ami engem is csábít, de tisztában kell lenni azzal, hogy más vagyok, másképpen létezem, mint bárki más. Azt tudom csak elvinni, megoldani, amire éppen én vagyok hivatott, senki más. Úgy vélem, az embernek az aktuális életszakaszában tudnia kell, mi a szükséglete, mit képes végigcsinálni.

Indul a nap. A reggeli rohanásban az egekbe emelkedik a stressz-szint. Fotó: Kuklis István
Indul a nap. A reggeli rohanásban az egekbe emelkedik a stressz-szint. Fotó: Kuklis István

Mit nyithat ki a bor?

– Manapság nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy kívül helyezkedjen azon a tempón, amit a munkahelyek, iskolák, kulturális terek diktálnak. Ha ugyanis túlságosan kiszáll, akkor sok mindenből kimarad. Mindenkinek magának kell megtalálnia az egyensúlyt a bekapcsolódás – ami akár túlpörgetett életet is jelenthet – és az elvonulás aránya között. Fontos, hogy megtalálja az ember, mennyi intenzív létezésre van szüksége. Ez életszakaszonként változik. Serdülőként, fiatal felnőttként rengeteget pörög az ember, intenzív társas kapcsolatot tart fenn, ami teljesen normális, hiszen ezeken az érintkezéseken keresztül ismeri meg önmagát. A felnőttkorban több olyan szakaszra van szükség, amikor elvonul. Ez az elvonulás lehet olvasás, egy jó könyv, sport, de egy vallásos ember számára az ima is.

– A stresszoldás személyiségfüggő. Ha például nagyon erős szellemi munka hatására keletkezett a stressz, akkor lehet sporttal, relaxációval, de akár egy pohár borral is oldani. Fontos a mérték. Ha nem veszítjük el a kontrollt, olyan élmények keletkezhetnek, olyan része nyílhat meg a személyiségnek, amire éppen akkor szükség van, mert előtte például csak a nagyon racionális szféráját használta az ember. A bor aktuálisan kinyithat olyan emóciók, de akár testi érzések felé is, amire épp akkor szükség van. A dolog attól függ, milyen stresszből akar kiszállni az ember. Ha valakinek mondjuk határidőre kellett megcsinálnia valamilyen kemény fizikai munkát, el tudom képzelni, hogy egy könnyű filmmel kapcsol ki, neki az a stresszoldó. Éppen ezért nincs, nem lehet ajánlani univerzális stresszoldót. A relaxáció vagy a kiszállás nem feltétlenül csend. Van, amikor éppen ellentéte annak, amitől a stressz keletkezett.

Infografika: DM
Infografika: DM

Remeg, leizzad, leblokkol

– Ha hamarabb elfárad, és olyan dolgokban is könnyebben hibázik az ember, ami korábban rutinból is ment, az a túlterheltség jele. Ilyenkor már nem tud feldolgozni olyan visszajelzéseket, amelyek nem feltétlenül pozitívak, vagy éppen ő lesz túl kritikus olyan emberekkel szemben, akiknek a hibáit korábban elviselte. Ugyanez családi miliőben is elképzelhető, intoleráns, agresszív lesz az ember. Olyan is előfordulhat ilyenkor, hogy egy-egy helyzet nemcsak gondolatilag, de testileg is felzaklatja az embert – remeg, leizzad, leblokkol. A nem kezelt stressz nagyon gyakran okozhat szervi, szív- és érrendszeri, légzési vagy emésztési problémákat. Nem beszélve arról, hogy csökken az ember életkedve, és a helyzet végül tényleg már olyan lesz, mint egy önmagában forgó mókuskerék. Akkor már nincs kedve az embernek társaságba járni, moziba, koncertre menni, és így egyre szegényesebb lesz az az ingerkínálat, ami körülveszi. A túlzott stressz kiégéshez, majd depresszióhoz vezet. A kiégés jele, amikor megváltozik a korábban szeretett munkához való viszony, és arra gondol az ember, már nincs helye a pályán. A depresszió pedig egy furcsa, önkéntelen védekezés a stressz ellen, mert egy depressziós embert már nehéz kimozdítani. A túl sok inger, feladat és vállalás felfokozza a stresszt, de utána úgy védekezik az ember, hogy kiszáll – fizikailag és mentálisan is.

A stressz szülőatyja

A stressz az élet sava-borsa, amely nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk – mondta Selye János belgyógyász, vegyész, akinek a munkássága nyomán vált ismerté az 1930-as években a stressz fogalma. Selye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, amelyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják szerveinket, életünket. A kutatásai voltak az elsők, amelyek a psziché és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálni. Leírta, létezik a káros stressz – a distressz –, amelyet feltétlenül el kell kerülni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jelmezek, álmok, dívák

Eddig meg nem valósult operakosztüm terveiből nyílt március 2-áig látható kiállítása Papp Janónak az Erkel Színházban Jelmezek, álmok, dívák címmel. Tovább olvasom