Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Süppedő dűnéken gázolók

A SZIN-en mulatozó fiatalság ünnepelte a Quimby nevű zenekart, amely a nagyszínpadon adta a csütörtöki nap fő műsorát. Ezután az ifjúság egy része huszonöt éves gagyidiszkó dallamokra táncikált. Megtudtuk, hogy miben kivételezettek a Partfürdőn ideiglenesen táborozó SZIN-elők.
Hogy a talaj imbolyog vagy az, aki tapossa, azt éjfél után már nem lehet eldönteni a Partfürdőn. Csupa szürreális mozzanat: az üres medencében emberek táncolnak, a teli medence fölött puha pára ül, a meleg víz szaga megcsapja a giroszsütödék felől érkezőt. A gyerekpancsoló homokozó lett, a mocsaras talajt fűrészporral vagy mivel szórták föl, cuppan, süpped, ragad, mozog, él.

Még ment a mjuzik, az volt a nagy kérdés, ki lehet-e oknyomozni, hogy honnan jönnek tizenkétévesforma Quimby-rajongók. Főleg egy olyan zenekar koncertjére, amely több évig gyakorlatilag szünetelt. Honnan tudják fejből az összes számot. Kik jönnek ki ezért több ezerért? De a basszus rázta a belemet, a színpad előtt érezhető volt, hogy a hang anyag, és ahogy álltunk ott karéjban, mi nyugodt hátsók, beszélgetni nem lehetett.

Most ülünk, sok a hely, egy arc elmeséli, hogy ez itt azért jobb, mint a Sziget, mert nemcsak tojtojba lehet vizelni, hanem teljesen korrekt a vécé, és van vályú is, és abba sokkal jobb. A SZIN tehát pisifronton már lenyomta a Szigetet, csak évtizedek kérdése a cél: a végső győzelem. A Quimby énekese, Tibi ráadásul azt mondta, kitüntetettek a SZIN-esek. (Mert soha nem adtak még ilyen szar koncertet. Tényleg így mondta). Pedig a fellépés nagyon is ott volt, állati sokat csúsztak, de a közönség kivárt, és a Quimbyben az a jó, hogy sok-sok szép hangszerrel, szabadtéren is ügyesek.

Az alternatívnak nevezett zenekarok rajongóiban meg az a jó, hogy amikor egyszercsak berekesztik a vigalmat a nagyszínpadnál, akkor ez a kulturálisan oly fogékony réteg becsődül abba a sátorba, ahol a dídzsé a nyolcvanas évek, „kicsit ciki" kategóriájú slágereit pörgeti. Megyünk mi is. Két nő úgy néz ránk a partisátorban, hogy hátrafordulunk. Mivel senki sincs ott, ijedtünkben továbbmegyünk. Ketten a meleg vízben smárolnak, és igen jól érzik a medencében egymást. Egy csaj meg seggretottyan a sárban, de nem dühös, mert nem érti, mi van. (Mi lenne? Sár van mindenütt.)

A koncert után mindenki eltűnt gyorsan. A röplabdapálya melletti mély mocsár partján, szabadban vicces, nagy barna fotelekbe süppedve fetrengenek emberek. A büfésoron pangás, kinn, a pénztáraknál unatkoznak, a szekjuriti pihen, csendes éj a SZIN-en. Már majdnem egy fél Sziget. A Tisza ott folyik az egyik szélen. Az álmos, messzi város polgárai meg ki-kibújnak a fejükre szorított párna alól: el lehet-e szunnyadni már.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tej fehér és fekete

Friss tej kapható a szegedi lakótelepeken – fehéren és feketén. Szabályosan viszont csak… Tovább olvasom