Délmagyar logó

2018. 08. 18. szombat - Ilona 20°C | 32°C Még több cikk.

Szabadtéri: szemfényvesztés műjégen

Szeged - Évtizednyi szünet után újra műsorra tűztek egy Verdi-operát a Dóm téren, ahol korábban gyakran játszották az olasz komponista műveit. Az álarcosbált Béres Attila állította színpadra, az előadásban akadtak pazar énekesi teljesítmények, jópofa gegek, de a fő attrakció csak szemfényvesztés volt.

A Szegedi Szabadtéri Játékok menedzsmentje annyiszor mondogatta, hogy az opera önmagában ma már eladhatatlan, amíg el is hitte. A tavalyi Háry János-produkciónál a közönségcsalogató Gérard Depardieu végül jó geg lett Napóleon szerepében. A nézők értékelték a francia világsztár humorát és küzdelmét a szöveggel. Katarina Witt felléptetése most semmit sem adott Az álarcosbálhoz. A német világklasszis bajnok csak néhány percre bukkant fel. Betolták egy hópelyhet mintázó szánon, amelyen „bálkirálynőként" pózolt. Igazából nem csinált semmit, a műjégre sem lépett, csak mosolygott, integetett. Sólya Ádám koreográfiája egyébként is kevés eredeti ötletet tartalmazott, biztonsági megoldásokra épült.

A szerelmi háromszög: Anatolij Fokanov (Anckarström), László Boldizsár (III. Gusztáv) és Rálik Szilvia (Amelia). Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA

A közönség udvarias tapssal köszöntötte a műkorcsolyázó legendát, de érezhető volt: nem akarta elhinni, hogy csak ennyi volt a közreműködése. „Megérteném, ha az angol királynőt vagy Fidel Castrót tologatták volna. De ezt?!?" – adott hangot nemtetszésének az egyik néző. A marketingötlet félresiklott. Hiába adták a „szocializmus szebbik arcára" Náray Tamásháromezer Swarovski kristállyal kivarrt csodakosztümjét, a szemfényvesztés teljesítmény nélkül nem működött. A publikum hiányérzete, csalódása a tapsban is érezhető volt.

Pedig lett volna mit ünnepelni. László Boldizsár III. Gusztáv svéd király szerepében könnyed komédiázással, az operajátszás hőskorát idéző parádés énekléssel debütált a Dóm téren. Béres Attila mai ügyeinkre utalva helyezte modern környezetbe a Verdi-opera Svédországban játszódó verzióját. Az erős átpolitizáltság rögtön az első jelenetben nyilvánvalóvá vált. A százmilliárdos „NAV-mutyik" leleplezését ígérő egykori adóellenőr, Horváth András tevékenysége nyomán a korrupcióra utalva zöld dossziét szorongató, fontoskodó szürke öltönyös, fekete aktatáskás bürokraták hada énekelte a királynak: „Szunnyadj csendben, és szép legyen álmod..." Talpig feketében, maffiózóként léptek színre az összeesküvők.

Az álarcosbál Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA

Béres sok dekódolható jelet tett az előadásba. A király hedonista, imád jókat enni-inni, olyannyira, hogy a laptopon elé tárt fontos ügyeket is hátrébb sorolja, gyakorlott mozdulatokkal szippantja fel a kokaint. Az igazságszolgáltatást is jelképező főbíró – Rozsos István alakítja – nem autonóm döntéshozó, hanem a hatalom játékszere, rozzant öregúr, akit kifiguráznak, kerekes székben gurítanak ide-oda.

Díszlettervezőként megkötötte Tihanyi Ildi kezét, hogy a történet műjégpályává változtatott színpadon játszódik, így a tologatható három szintes háttérfalakon kívül többnyire néhány bútorral tudta csak jelezni a színhelyeket. A leglátványosabb jelenet a jósnőé: Ulrica öt méter átmérőjű kör alakú porondon lép színre, amelyre egy óriási „boszorkányszöget", mágikus hatásúnak tartott pentagrammát helyeztek. A háttérben gyertyacsonkokon rejtelmes fények villódznak. A Mikulásnak öltöztetett jósnő emberáldozatot mutat be a világító pentagrammán, komikus, ahogyan egy vadkan levágott fejéből fakaszt vérpatakot.

Az álarcosbál Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA

A rendező koncepciója sokszor erőszakoltnak tűnik. Vicces, hogy Amelia fekete napszemüvegben megy éjjel az akasztófadombra varázserejű füvet gyűjteni. Máskülönben Rálik Szilvia gyönyörűen énekelt, győzte erővel a drámai csúcspontokat is, finom pianissimókkal kápráztatta el a hallgatóságot a 3. felvonásbeli áriában. Az Oscarként debütáló Szemere Zita igazi energiabomba: nagy elánnal keltette életre a tetovált kopasz udvaroncból a bálra transzvesztitává alakuló figurát, játszi könnyedséggel énekelte a koloratúrákat is. Wiedemann Bernadett már 1998-ban is nagy sikerrel alakította a Dóm téren Ulrica szerepét, most is ugyanolyan intenzitással, hatásosan énekelt.

Anatolij Fokanov is fellépett itt korábban, Anckarström szerepét most a próbaidőszak vége felé vette át. Hangja talán már nem olyan diadalmasan zengő bariton, mégis jól győzte, és muzikálisan énekelte a nehéz szólamot. Korrekt volt a többi szereplő is: Pataki Bence (Ribbing), Dani Dávid (Horn), Gradsach Zoltán (Cristian).

Az álarcosbál Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA

Barnaby Palmer dirigálásával a szegedi szimfonikusok karakteresen játszottak, néhol a drámai erőt lehetett volna fokozni, de külön is érdemes kiemelni a szép hegedű-, cselló- és angolkürtszólót. A férfikar néhány apró ritmikai pontatlanságától eltekintve a fesztiválkórus is nagyszerűen énekelt.

A produkció leghatásosabb részei az énekeseknek köszönhető klasszikus operai pillanatok voltak: a szerelmi duett, a tercett, a főszereplők áriái. Katarina Witt sokmilliós gázsiját érdemesebb lett volna inkább a színpadkép felturbózására költeni, vagy a szólisták, a zenekari és énekkari tagok, a táncosok és a háttérmunkások között szétosztani. Talán hatásosabban sikerült volna bebizonyítani: érdemes operát is játszani a szabadtérin.

Az álarcosbál Fotó: Karnok Csaba - GALÉRIA

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csodálatos utazás

A szegedi énekiskola egyik büszkeségeként emlegetik ma már az Operaház szopránsztárját, Rálik Szilviát. Tovább olvasom