Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Szabó Balázs Radnóti nyomában

Szabó Balázs kecskeméti bábszínészként indult három évvel ezelőtt a fővárosba, hogy megvalósítsa az álmát. Akkor már egy egész ország énekelte vele Radnóti Miklós Bájoló című versének feldolgozását, ám ő mégsem tudta biztosan, hogy van-e létjogosultsága annak, amit csinál. Mára kiderült, van. Zenekarának, a Szabó Balázs Bandájának új, Élet elvitelre című albuma egy csapásra a zenei fősodorba emelte.
– Azt mondják, rendkívül közvetlen ember. A koncertjei után halomra ölelgetik a rajongók, és ez egy cseppet sem zavarja, sőt szereti is. Így van?
– Igen, egyszer ki is írtam a Facebookra, hogy ölelésért és pálinkáért hajnalig játszunk. Szerintem kétféle ember van. Az egyik, aki bírja, szereti és hisz abban, hogy a napi tizen-huszon érintkezés egy másik élőlénnyel jobbá teszi az életet. A másik pedig ellenáll, ha túl közel jön valaki. Én az előbbi csoportba tartozom. Semmilyen szinten nem feszélyez az ölelés, így nőttem fel, nekem ez természetes.

– Színházi közegből érkezett, bábszínészként dolgozott Kecskeméten. Mondják, a színházi életet sokkal intenzívebb érzelmi közeg jellemzi, mint a „civil" szakmákat. Így van ez?
– Igen, hiszen a színpadon közösen félünk, közösen izgulunk, közösen örülünk. Vigyázunk egymásra, és sokszor olyan dolgokon megyünk együtt keresztül, amelyekre a szó kevés. Ilyenkor az ölelés igazán sokat tud adni. Én nagyon nehezen tudom szétválasztani a bábszínház- és a koncertélményt, mert ugyanúgy befut egy bizonyos ívet az este, és ugyanúgy eufórikus hangulatba kerülök a végén. Ami a koncert után jön, az olyan, mint egy színházipremier-buli, ahol az emberből nagyon sok minden kiszakad. Rengetegféle kalandos dalunk van, amelyeket az ember nem tud úgy végigénekelni, hogy végül érzelemmentesen essen le a színpadról. Ha pedig a közönség ki is nyilvánítja a szeretetét, akkor úgy fejeződik be az este, hogy azt kívánod, bár mindenki érezhetné, amit te. Ilyenkor nekem is jólesik az ölelés, és a másiknak is. Persze ha a nap 24 órájában csak ölelgetnének, akkor lehet, hogy inkább felülnék egy fa tetejére, és csak akkor jönnék le, ha már tényleg meguntam az egyedüllétet. 

Fotó:
Szabó Balázs a Suhancos formáció tagjaként lett ismert, ma már a Szabó Balázs Bandájának vezetője. Radnóti Miklós versfeldolgozása, a Bájoló ma is sláger. Fotó: Karnok Csaba

Névjegy

Szabó Balázs dalszerző-énekes, multiinstrumentalista zenész, bábszínész és mesemondó. A Suhancos zenekarból való távozása után 2009-től már saját bandája élén énekel, gitározik, hegedül és kavalozik. Miközben gyerekkori álmát váltja valóra, rendszeresen és hivatásszerűen él két másik szenvedélyének: a táncháznak, illetve a bábszínészetnek. 2014-ig bezárólag a magyar népzene, a rock, a blues és a funk határvidékein mozgó Szabó Balázs Bandája két albummal, a Megcsalogatóval és a dupla Átjárókkal jelentkezett. Három év után idén márciusban a zenekar egy teljesen új dalokból álló nagylemezt adott ki, Élet elvitelre címmel, olvasható a Szabó Balázs Bandája Facebook-oldalán.

– Amikor Kecskemétről Budapestre indult szerencsét próbálni, feladta a bábszínész létet. Ez nem lehetett könnyű döntés. Hiányzik?

– Hullámszerűen igen. Olyan, mint amikor egy kapcsolatnak kicsit vége van, de még sincs. Nem hagytam hátra azonban végleg, elkezdtünk már egyeztetni a kecskeméti és a debreceni bábszínházzal is a jövő évadról, amelyben zenét írok majd darabokhoz. Úgyhogy nagyon jó érzés, hogy végül is nem szakad meg a kapcsolat, nemsokára találkozom majd a régi barátokkal, kollégákkal, és ez hihetetlen megnyugvással
tölt el.

– Három év telt el a nagy költözés és a legutolsó lemez óta is. Azt nyilatkozta, hogy az új lemez rendrakás volt az életében. Miért?
– Viharos volt az elmúlt időszak, tele nagyon boldog és nagyon szomorú pillanatokkal. Átköltöztem egy régi helyről egy új helyre – mind belül, mind kívül –, és ezt meg kellett élnem. Tartottam egy nagy összegzést, régi fényképeket, írásokat és jegyzeteket tekintettem át, eldöntöttem, mi megy a kukába, és mi marad a bőröndben. Aztán a bőröndömmel feljöttem Budapestre, és a lemez készítésének utolsó másfél-két évét már a fővárosban töltöttem. De közben belül is zajlott az emlékek kutatása, az éppen aktuális történetek feldolgozása, és csak jöttek a gondolatok. Néha sikerült kiírni magamból, néha nem. A dalok is ezért lettek ilyen sokszínűek: akadnak köztük mélyebbek és táncolni akarósak is. Közben pedig természetesen ott uralkodik a háttérben az izgalom, hogy van-e ennek a lemeznek létjogosultsága. Felköltöztem Budapestre, hoztam egy komoly döntést, távolabb kerültem a színháztól, de kérdéses maradt, hogy megmaradok-e ezen a porondon, vagy egy év múlva kopogtatok, hogy szeretnék visszamenni.

– Úgy tűnik, van...
– Igen, most ránk borult a „jóság". Ez nagyon nagy boldogság, és igyekszünk helytállni.

– Még a Suhancos formáció tagjaként lett ismert Radnóti Miklós Bájolójának eléneklésével, de nem ez az egyetlen versfeldolgozása. Faludy Györgyöt és Pilinszky Jánost is öntött már dalba, az új lemezen pedig két Grecsó Krisztián-mű is helyet kapott. Most dolgozik valamin?
– Most épp újra Radnótiban ástam el magam nyakig. Ez egy teljesen új történet, szeptember közepén lesz a Müpában egy verses koncert, amelyhez nagyon sok az anyag, a zene csak nemrégiben született meg. Rengeteget olvasok Radnótiról és Radnótitól, újra elővettem a Radnóti összest, mert úgy gondolom, hogy egy másfél órás estéhez nagyon sokat kell ügyesen olvasni. Szeretném, hogy aki eljön, az újdonságokat is megtudjon a költőről.

Fotó:
 

– Vannak kétségei a versfeldolgozásokkal kapcsolatban? Csak kétféleképpen sülhetnek el. Vagy telitalálat lesz, vagy azt kívánja a közönség, hogy bár sose hallotta volna.
– Igen, mindig rettegek. Főleg, hogy elég pimaszul nyúlok a versekhez, és felrúgom a szabályokat. Ebben pedig benne van a csoda lehetősége, de az is, hogy óriásit zuhan az ember ejtőernyő nélkül, és nem várja odalent senki. Nem tudom szavakba önteni, mennyire izgulok emiatt. Remélem, nem fogom lerombolni azt a képet, ami eddig a Bájoló kapcsán kialakult. Nagyon sok örömet szerez nekem ez a muzsika még most is, mert nagyon sok helyről hallom. Olyan is volt, hogy sétáltam az utcán, és egy utcazenész játszotta, meghallgattam, dobtam pénzt, tapsoltam és továbbmentem. Nagyon jó látni, hogy tábortűznél éneklik fiatalok, vagy hogy osztályok erre ballagnak el. Nem is igazán tudom feldolgozni.

– Radnóti a legfontosabb?

– Nehéz megmondani. Kicsit olyan ez, mint amikor megkérdezik, hogy gitározok vagy hegedülök inkább, én pedig elkezdem vakarni a fejemet, mert nem tudom a választ. Most Radnóti a legfontosabb, mert épp dolgunk van egymással, és nagyon jó, hogy dolgunk lehet. De amikor három éve Pilinszky-estet csináltam, akkor abban voltam benne hajnalig, ami szintén egy nagyon boldog időszak volt, rengeteg tévgondolattal és újrarátalálással.

– Nemrégiben egy másik nagy rátalálás is történt az életében. Grecsó Krisztián íróval érett barátsággá egy találkozás.
– Óriás boldogság és találkozás a mi történetünk. Amint megtudtam, amikor kiválasztott Aegon-társdíjasnak maga mellé, akkor azt legfőképpen a Bájoló miatt tette. Ez valahogy egy ilyen „tölcsértörténet". Felhívott, elkezdtünk beszélgetni, találkoztunk, aztán mire észrevettük, már bátran mondhatom, hogy barátok lettünk. Tudom, hogy egy olyan dolog született, ami – Isten adja, hogy megöregedjünk –, de még akkor is tartani fog.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fórum a gazdaságról

Varga Mihály nem érkezett meg időben, így Kothencz János B. Nagy Lászlóval tartott sajtótájékoztatót. Tovább olvasom