Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Szeged megnyitja első óramúzeumát

A mérnök-tanár Németh Géza délelőtt a Dériben tanít, délután antik műhelyében órákat, képkereteket, porcelánokat javít, a romokból hoz létre csodákat. Elhatározta, ő nyitja meg az első szegedi óramúzeumot.
Romokból új órákat készít Fotó: Segesvári Csaba
Megszállottság, szenvedély, a régi mesterek és munkájuk tisztelete kell ahhoz, hogy valaki minden szabadidejét az órákra, régiségekre áldozza. Úgy, hogy főállásban a Déri Miksa Szakközépiskolában tanít, a gyakorlati oktatók vezetője. Németh Géza 1976-ban végezte el a műszaki főiskolát, azóta tanít a Dériben, és osztja meg életét hivatása és szenvedélye között. Egy évtizede jutott el odáig, hogy műhelyét, ha csak napi egy-két órára is, de megnyithatta a Szentháromság utcában.

Az arra járó szegediek közül kevesen tudják, a teljes embert kívánó tanári hivatás az oka, hogy a legforgalmasabb órákban lakat van a műhely ajtaján. De hogy is férhet bele egy napba minden? „Rossz alvó vagyok, mindennap négy körül kelek – magyarázza Németh Géza –, közeli lakásomból átmegyek a műhelybe, és az iskolába indulásig ott pepecselek: akkor tudok a legelmélyültebben dolgozni. Délután újra itt vagyok, sokszor csak este nyolckor érek haza, de még akkor se hagy nyugton egy-egy műszaki megoldás. Hétvégeken is hajnalban kelek, járom a környékbeli vásárokat, kincsekre vadászok."

Évtizedek alatt lett a gyerekkora óta fúró-faragó mérnökemberből a
Családi szertartás

Németh Gézáéknál, még „odahaza", Balástyán, nagy becsben tartottak egy ónémet faliórát, amelyik egy felhúzással egy hónapig járt. Családi szertartás volt, amikor az édesapa minden hónap első vasárnapján odaállt az óra elé és újraindította a szerkezetet. Az óra akkoriban az ő gyerekkori ágya felett lógott a falon, most fia szobáját díszíti. A családi hagyományt folytatva Németh Géza húzza fel minden hónapban, ugyanabban az időben.  
régiségekhez értő, az óraszerkezeteket boncoló és újraépítő, a faszerkezeteket javító mester. Egy 150 éves kandallóórát állított a minap éppen helyre, amelynek alig volt ép darabja. Mint elmondta, a legtöbb régi órából csak a szerkezet marad meg, a fából készült elemek tönkremennek, azokat kell eredeti pompájukban helyreállítani, ugyanazokkal az anyagokkal, mint 150 évvel ezelőtt. Megtudom, az árvíz miatt a régi szegedi óra ritkaságnak számít, a legtöbb darab az 1920-as évekből származik, amikor mintegy hatvan órás dolgozott a Tisza-parti városban.

Az órák szakértője már megvette azt a helyiséget a műhelye mellett, amelyet – egybenyitva a mostanival – nyugdíjaskorára óramúzeummá alakít. Nem vált meg ugyanis azoktól a különleges daraboktól, amelyek átmentek a keze alatt, és amelyek majd az 1850 és 1950 közötti hazai óragyártást reprezentálhatják.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1990–2006: Variációk városházi koalícióra

Lippai Pál és Szalay István polgármestersége idején még egyeztettek és egyezkedtek a pártok a… Tovább olvasom