Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 22°C | 35°C Még több cikk.

Szeged jelképei

Elmúlt a nyár, befejeződtek a rekordokat döntő ünnepi játékok. Ismét csendes a Dóm tér, melynek – ahogy Móra Ferenc írta – „méltóságos nyugalmában mindig van valami nyugtalanító". Több évforduló kapcsán a szabadtéri indulásának történetét felelevenítő kötetet ajánl az olvasóknak októberben a Somogyi-könyvtár.
A Szeged jelképévé vált fogadalmi templomot és a Rerrich Béla tervei alapján kialakított templomteret 75 esztendeje vehette birtokába a város. A következő évtől itt rendezték meg a szabadtéri színielőadásokat. Lugosi Döme összefoglaló tanulmánya a Játékok történetének első éveiről 1938-ban jelent meg a Színpad című színháztudományi szemle kiadásában. A lap szerkesztője az a Hont Ferenc volt, aki 10 évvel korábban javasolta „modern szellemű, a passiójátékokhoz hasonló tömegszínjátszás és világsikert aratott darabok" bemutatását a Dóm téren.

S ki volt Lugosi Döme? A Dalos Világ ezt írta róla 1938-ban: „...a régi Szeged kitűnő emlékezetű ismerője, életrajzíró, kedves humorú, anekdotázó ügyvéd, társaságok képviselője, a magyar kincsek gyűjtögetője". Ügyvédi oklevele megszerzése után 1912-től Szegeden élt.
Foglalkozásából adódó hivatalos teendői mellett egész lelkét a városnak szentelte. Régi nagy szerelme volt a színház: történeti kutatásai mellett számos lap szerkesztésében részt vett, s 1923-tól több színpadi művét is bemutatták. Foglalkoztatta a szegedi zeneművelés és muzsikusélet, számos helytörténeti tanulmányt jelentetett meg, kiállításokat rendezett. Minden érdekelte a város múltjával és akkori jelenével kapcsolatban. Ez év őszén halálának 60. évfordulójára is emlékezünk.

Lugosi munkája két év híján felöleli a Játékok történetének első szakaszát, amely az 1939. évi előadásokkal zárult, majd 20 évnyi pihenő következett. 1931-ben Voinovich Géza Magyar passiójával indult a Játékok máig nyúló sorozata. „Az ünnepi játék szerzőjét, igazgatóját és művészeit a főváros adta kölcsön, mi az tehát, amit Szeged tett hozzá? A miliőt adta és ezzel mindent adott." – írta Herczeg Ferenc a Pesti Napló hasábjain. Lugosi értetlen csodálkozással zárja az első történeti fejezetet: „Az 1931. évi nagy siker után bizonyára senki sem gondolta, hogy a következő év Játékok nélkül fog elmúlni." 1932. tehát a „nyomorúságos tengődés éve" volt.

A szerző együtt tárgyalja a következő három esztendőt, „a vállalkozás sikeres éveit": a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság saját vállalkozásban tett kísérletet a Játékok állandósítására, és megalakították a szabadtéri játékok rendezőbizottságát. A bizottság elnöke, Pásztor József lapszerkesztő ugyancsak 1938-ban jelentette meg gazdag képanyaggal illusztrált, személyes visszaemlékezésekkel tarkított monográfiáját magánvállalkozásuk három évéről.

A megjelenés évében Lugosi még két esztendő szabadtéri játékairól tudott beszámolni, melyek immár városi vállalkozásban kerültek megrendezésre. A történeti részeket összefoglalások és tanulságok zárják: Lugosi Döme a Játékok „minden vonatkozásán seregszemlét tart". A kötet függelékének összeállításán érződik a mindenre figyelő helytörténész gondos keze.


Emlékek

Szeged nevét ismerni fogja az egész világ. 75 éves a Szegedi Szabadtéri Játékok címmel rendezett kiállítást Nikolényi István, a szabadtéri volt igazgatója, a Játékok történetének egyik feldolgozója nyitja meg ma 17 órakor a Somogyi-könyvtár folyóirat-olvasótermében. 


Nagy Katalin

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Czutor visszatér a JATE-ba

Dzsigolómetál. Czutor Zoltán meghatározása szerint ilyen zenét játszik frissen alapított zenekara, a… Tovább olvasom