Stekovics János, a németországi Wettinben élő, dolgozó fotóriporter archívumából került elő ez a pár színes dia, amelyeket 1988-ban készített Szegeden a Széchenyi téri május elsejei felvonuláson. A Pick, az Ikarus, a paprikafeldolgozó munkásai, egy kiváló postahivatal dolgozója vonul el a fából ácsolt emelvény előtt. A legmegdöbbentőbb kép azonban az Marx–Lenin–Engels-tabló előtt látható primőrök: vajon megüthette a bokáját az, aki Engels elé palántát pakolt, miközben a két másik nagy gondolkodó előtt kígyóuborkát rakott?
Emlékszik-e mit csinált 1988. május elsején? Merre járt? Kivel?
Körülbelül ilyen „szép sztorikat" várunk, mint amilyenekben szerkesztőségünk munkatársainak volt része.
Garai Szakács László felelős szerkesztő:
Tízéves voltam, s ekkor már javában majálisoztunk. Nyíregyházán a szüleimmel és a húgommal felültünk az ötös buszra, amivel kimentünk a végállomásáig, a Tölgyes csárdáig (ma Sóstói úti kórház, leginkább azért, mert a csárda már nincs meg...). Ott leszálltunk, és bevetettük magunkat a Sóstói erdőbe, és kigyalogoltunk Sóstógyógyfürdőre. Körülbelül félúton szeli ketté a „rengeteget" a Nyíregyháza–Záhony vasútvonal és a Nyíregyháza–Kótaj–Buj–Balsa/Dombrád kisvasút, utóbbin már nem járnak szerelvények. A forgalom azonban akkoriban még elég nagy volt, nem kellett sokat várni ahhoz, hogy gyors- vagy tehervonatot lásson itt az ember. Talán ekkor préseltünk először Bélást: egy kétforintost raktunk a sínre s vártuk a vonatot, ami jött is nemsokára, és szépen kivasalta az érmét. A nagy kaland után folytattuk az utat. Az erdei turistaút Sóstógyógyfürdőn végződik, a vurstlit jó érzékkel az erdő szélén állították föl. Skanzenezés, séta a tó körül, vattacukor: boldog, ártatlan május elseje volt.
Segesvári Csaba újságíró-fotóriporter:
Már majdnem 7 éves voltam. Épp nekikezdtem a szocializmus építésének, azt hiszem még óvodában, mint láthatjuk, nem jól sikerült. Egyéb memoárjaim sajnos hiányosak... '88-ban feleségem, Gabi ujjongott, hogy húga lesz.
Panek Sándor központi főszerkesztő:
Abban az évben Kolozsvárott voltam utolsó éves mérnökhallgató. Ez a Ceausescu-időszak utolsó-előtti éve volt; eddigre már csak a pártadminisztráció tartotta össze Romániát, és a rendszert üzemeltetők ugyanolyan, talán még vadabb vicceket tudtak a rendszerről.
Mondok egy sztorit, amiből jobban meg lehet érteni, milyen is ez. Tévészerelő ismerősöm mesélte; akkoriban a román tévé adása napi 3 órányi volt, amiből kettőt a pártfőtitkár értékes útmutatásairól szóló beszámolók tettek ki. Szóval, ismerősöm egy pártvezető lakásán járt javítani; a szobában ötéves gyerek ült és várta, mi lesz a tévével. A képernyő egyszer csak kitisztult, és mi más?, Ceausescu jelent meg benne. A gyerek felsivított és így kiabált ki apjához: Ott a disznó! Ott a disznó! Gondolhatják, hősünk milyen sietve távozott a tévés szobából.
Május elsejei felvonulás, de még május elseje sem igen volt akkor már Romániában. Az elvtársak egy előrehaladottabb fázisában voltak a munkásszolidaritásnak. Kötelező felvonulás sem volt már jó ideje akkor.
Az utolsó május elsejei transzparens-cipelős sztorim 1980-ből való. Ez is inkább azért emlékezetes, mert a nagygyűlés tömegében úgy sikerült baleknak gondolt társamat otthagyni a transzparens másik szárával (a tömeg támaszára bízva a sajátomat), hogy nem vettem észre: ő már korábban megtette ezt velem.
Így van ez, ha az ember keveset számít a dolgok menetében. Hogy mi lett a transzparenssel, nem tudom. Keresni nem kerestük egymást: máig úgy tűnik, elboldogult nélkülem.
Kovács András, szerkesztő:
Akkor már a harmadik éve voltam elemző közgazdász a KSH-ban, Klonkai László igazgatósága alatt. Felvonulnunk biztosan nem kellett, kvótánk másból volt - a létszám alapján ki kellett állítani a hivatalnak egy fő munkásőrt. Jenő volt az, szelíd ember az építési osztályról, egyenruhájának sapkáját máig őrzöm valahol. Már jelentek meg írásaim a Délmagyarországban, egészen pontosan Bőle Pista gazdasági rovatvezető használta időnként plágiumgyanúsan a hivatalban írott - jellemzően - agrárelemzéseimet. A Ctrl C + Ctrl V akkoriban még máshogy volt, Ilonkának, illetve Jutkának hívták őket a Délmagyarország szerkesztőségében, a hivatkozás azonban a kornak megfelelően becsületes volt.
Áttörést persze a búzatermés vizsgálatával már akkoriban sem lehetett elérni, írtam viszont egy recenziót valami egyetemi kiadványról, amelyben kissé megkésve azt sikerült leírni, hogy "a szocializmus meghaladta a kapitalizmust és ez történelmi tény". Vitába ugyan nem szálltam ezzel a megállapítással, ellenben felhívtam a figyelmet arra, hogy a Magyar Tudományos Egyesületek Szövetségének (MTESZ) belvárosi épületében sorban állanak az emberek.
Na hol? Higgyék el, nincs új a nap alatt: az angol turkálóban. Szóval, ennyit a meghaladásról...
Kozma Balázs online marketinges:
Mivel éppen érettségi előtt álltam, tele volt a klottos rendesen. Apám intelme, miszerint, ha meghúznak, mehetek kapálni nem töltött el túl nagy önbizalommal. Egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, ha már kapálnom kell étetem hátralévő részében, ezt még felvonulással is ünnepeljem meg.
* * *
Megérkeztek az első hozzászólások.
Kotata az új idők eljövetelében reménykedett: Felvonultam, és gyengítettem a szocializmust!
Kissadamnak vonulnia kellett: Vörös csillaggal a fejemen mentem ELŐRE!
Böbe nézelődött: Az erkélyről néztem az utolsó felvonulást mivel legkisebb gyermekem 11 hónapos volt, ja és vártam a két nagygyermekemet haza a felvonulásról.
Bosada belülről bomlasztotta a rendszert: Nem emlékszem pontosan, de valószínűleg délelőtt 10 előtt osztottam a sör- és virslijegyeket, mert akkoriban egy még működő TSZ művezetője voltam. Azonkívül el kellett osztani a Losonczy-, Lenin-, Kádár-, Marx-képeket is a dolgozók között. Ment "vetélkedés" mindegyikért, hogy ki vigye. :) Végül is plusz jegyekért el lehetett simítani a vitát. :)
Wat szomorúan nosztalgiázik: Vonultam az iskolaval & jót majálisoztam az akkori barátaimmal, szüleimmel, nem volt ilyen probléma mint most, hogy az embereknek arra sincs pénzük, hogy kint legyenek a szabadban, szórakozzanak, süssenek, főzzenek egy jót. Szóval ez a világ ahhoz képest egy lepusztult érdektelen semmi sajnos! Ez van.
nyomdasz63 így emlékszik: Vettem, és vittem a lufit és a vattacukrot a II kórházba, és szinte egész nap szórakoztattam a többi szobatársat is.
A feleségem ugyanis "veszélyeztetett" terhesen bent feküdt a nagyfiunkkal.
határontúli magyar: Az említett május 1-jén átruccantunk Szegedre, ahol a hasunkat fogtuk a "reálszocialista parádé" láttán. A legnagyobb meglepetésünkre, a felvonulók halál-komolyan vették a vörös cirkuszt.
ikonokkal!
15°C
Klezmer varázs Szegeden: nyerjen rá páros belépőt!
Több mint ötkilós kislány született Szegeden
Szemétdíjat fizetnek a kiskertesek is
