Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Szeged más lenne Vedres István munkássága nélkül

Milyen lenne Szeged, ha nem lett volna Vedres István? – ezt a történelmietlen kérdést tettük fel Szeged hajdani főépítészéről, főkertészéről és fővízügyeséről a közelmúlt főépítészének.
– A „mi lett volna, ha" bonyolult játék. Az 1765-ben Szegeden született Vedres István jóval a nagy árvíz előtt halt meg, vagyis a Tisza már az ő művei közül is sokat elpusztított – vállalkozik a visszatekintésre Takács János. A játék kedvéért a nyugalmazott megyei és szegedi főépítész sorolja, mely épületek állnának ma más helyen, más külsővel, milyen tervek alakultak volna másként Szegeden.

Főtervező, főépítész, fővízügyes

Vedres-szobrok

Vedres István figurája a Dóm tér zenélő órájának diákalakjai között látható Dugonics András, Kazinczy Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály társaságában. A panteonban Schaár Erzsébet által készített mellszobra látható, Tápai Antal szoborban mintázta meg, amely a Vedres István Építőipari Szakközépiskola előcsarnokát díszíti. Tóth Sándor a Tátra téri templom kapuján örökítette meg. Vezetéknevét újszegedi utca őrzi. 

– Máshol lenne és nem így festene a városháza, amelyet Lechner Ödönnek csak megújítani volt szabad az árvíz után. Másutt épült volna fel az I-es kórház. Nem láthatnánk az egykori felsővárosi piarista rendházat, a Dáni utca sarkán az „oroszlános" házat, nem épült volna fel az Égő arany-ház elődje, a Schäffer-ház sem – törölte Takács János gondolatban Szeged térképéről Vedres épületeit. – Nem a mostani templomokat látnánk Kisteleken és Szőregen, és nem a régi templom állt volna a vízig Rókuson sem. Nem kötötte volna össze a Tisza két partját másfél kilométeres fahíd. Ezek az építmények szükségszerűen más tervek alapján is elkészülnek, de a vízszabályozásban Vedresnek múlhatatlanok az érdemei: ő kardoskodott ugyanis, hogy a Maros-torkolatot ne vigyék el a jelenlegi helyéről. Ezzel sok veszélyes áradástól kímélte meg Szegedet.

Főkertész, főagronómus, főföldmérő

– A szegedi és környékbeli erdők atyja Vedres, aki fákat telepíttetett a futóhomok megállítására – folytatta Takács János. – Betemette volna az alföldi tanyákat a homok, ha Vedres nem terjeszti elő a városi tanácsban, hogy minden házasulandó ifjúnak és szegedi polgárjogot kérőnek száz fát kelljen ültetni: fekete nyárt, fűzet, epret, akácot, tölgyet és nyírfát. Birtokai nem lévén hivatalnoki fizetését Vedres gazdálkodással egészítette ki. Kényszer hatására, de modern szemlélettel Újszentiván mellett Vedresháza néven önellátó gazdaságot működtetett.

Meghonosította a dohány-, gyapot- és rizstermesztést, megtanította a parasztokat a szőlő- és gyümölcsművelésre. Hivatala szerint harmincöt éven át „Szeged város esküdt földmérőjeként" dolgozott, azaz házhelyeket mért a városhatárban, és – ha kellett – összefoglalót írt a város szappanfőző és szódagyártó iparáról.

Főálmodozó, főreformer

Szeged Széchenyijeként emlegeti várostörténetében Péter László, hiszen
munkájának jelentősége csak a legnagyobb magyaréval rokonítható. Vedres István azonban idősebb volt Széchenyi Istvánnál, és ha hozzátesszük, hogy a kutatások kimutatják hatását Széchenyi működésére, megfordíthatjuk a kifejezést: Széchenyi az ország Vedrese. Európai színvonalú álma – Szegedet európai közlekedési és szállítmányozási régióközponttá tenni, közúton, vasúton és vízen, a Helsinki–Isztambul tengely mentén – életében már nem válhatott valóra. Ennek alapjául tervezte meg a Dunát a Tiszával összekötő öntöző és hajózható csatornát, amely Pest és Szeged között húzódott volna. Noha Vedres István nem született nemesnek, érdemei elismeréseként a császár rangot adományozott neki: varasányi Vedres Istvánként halt meg 1830-ban.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Huszonhat év után letöröltek egy szegedi utcát a térképről

Huszonhat évig szerepelt Szeged utcanévjegyzékében és térképén a Garat utca, ahová hivatalosan senki… Tovább olvasom