Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Szeged tengerpartja

"Szeged tengerparti város, erre bizonyítékaink vannak. Elég csupán kimenni a Tisza-partra, és a vízre nézni. Mert mit látunk? Sirályokat."
Szeged tengerparti város, erre bizonyítékaink vannak. Elég csupán kimenni a Tisza-partra, és a vízre nézni. Mert mit látunk? Sirályokat. Számtalan dankát, köztük egy hatalmas – tengeri sirályt!
Egészen pontosan: sárgalábú sirályt, mely valaha csak a tengerpartokon fordult elő, Európa észak-északnyugatán, s most terjeszkedik a kontinens legbelseje, dél-délkelet iránt. Hajóoldalfehér-hajókorlátkék tollazata messzi világít a fényben. Óriási madár, kétszer akkora, mint a dankák; otthonosan pancsol-tollászkodik, fürdőzik és napfürdőzik a kövön. Ilyen sirályok libegnek a sétahajó nyomában ott fönn, a fríz partokon, ilyenek Helgoland körül. Kenyérdarabokkal etetik őket az utasok, Dánia és Svédország közt, miközben megy velük, rezzenetlen-nyílegyenesen a komphajó – egyik kezükben a kenyér, másikban dobozos sör; van, aki a sört hajítja el véletlen, elegánsan tér oldalra, szárnymoccanás nélkül, a sörösdoboz elől a sirály, jól látni viaszsárga csőrét, rezzenéstelen-sárga szemét...

Ugyanolyan sirály, igen, mint amilyen itt ragyogtatja hajóoldalfehér-hajókorlátkék tollát a Tisza-parti, nyári napban. Otthonosan, hiszen tudja: Szeged tengerparti város; megtörténik, pisztrángot fog egy-egy horgász, és – kutatók kimutatták – az ily pisztráng nem a hegyekből jött idáig, lefelé, hanem a tengerből – föl, fölfelé! Igazi tengeri pisztráng! A partvédő kövekre tapadó vándorkagyló szintén ponto-káspi szerzet (tengerjáró hajók aljára tapadva jutott az édesvizekbe, s honosodott meg nálunk); a gébek, ez aprócska halacskák, melyekből mind többféle él a Tiszában, eredetileg ugyancsak tengeriek – tapadókorongként működő, összenőtt hasúszóik azt a célt szolgálták, hogy a hullámzás ne sodorja le a sziklákról le –; a gardáról pedig, a török kard alakú, ezüstfényű gardáról (melyet Szegeden sokan „galla"-ként emlegetnek) némelyek tudni vélik: azért nem pusztult tömegesen a ciánozáskor, mert a méreg elől leszaladt egészen a tengerig. Miért is ne tette volna: folyam-tengerjáró, mint bizonyos hajók, a sós vizet éppúgy szereti, mint az édeset; ott a tonhal kergeti, itt a balin!

Nem megmondtuk, hogy Szegednek igazi, valóságos tengerpartja van? Soroljuk még a bizonyítékokat?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elindulnak a dózerek, maradnak az öregek

Szeged - Az újszegedi Gyimesi utcai társasház nyugdíjas lakói harmincmillió alatt nem mennek ki a… Tovább olvasom