Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Szegeden gyógyult a tajvani hokisok magyar edzője

Szeged - Hatévesen kezdett jégkorongozni Kővágó Kristóf, akit egy súlyos sérülés után a Dunaferr néhány hónapra kölcsönadott a Tisza Volán Szeged csapatának. Kővágó azt mondja, ez a sérülés indította el az edzői pályán. 2005 óta egy olyan szubtrópusi szigetország ifiválogatottjának a trénere, ahol télen sem csökken tíz fok alá a hőmérséklet, havat pedig csak ritkán, a sziget legmagasabb hegyén lehet látni.
– Olyan a tajvani jégkorongcsapat, mint a jamaicai bobosok. 2005 decembere óta van szabványméretű pályájuk. Egy szubtrópusi szigeten nélkülözhetetlen a fedett pálya, de abból sajnos még csak egy van, így a jégkorong is gyerekcipőben jár a Kínai Köztársaságban – mondja Kővágó Kristóf, amikor arról kérdezzük, milyen hagyománya van a jégkorongnak egy olyan országban, ahol télen is alig csökken a hőmérséklet tíz fok alá, havat pedig csak ritkán, a sziget legmagasabb hegyén lehet látni. – A csapat teljesen amatőr módon működik. A szintünk is ott van egyelőre. Mindenki magának fizet mindent: szerelést, jeget, utazást és a csapat melegítőit is. Az edzői fizetést is ők dobják össze. Nagyon lelkesek, próbálnak minél többet elsajátítani a jégkorongból. Alázatosak, tanulékonyak, és tisztelik az edzőket. Szeretek itt dolgozni – folytatja Kővágó.

A 38 éves férfi hatéves korában ismerkedett meg a jégkoronggal. A Dunaújvárosi Kohászban kezdett játszani, majd 17 évesen egy szlovákiai felkészülési mérkőzésen az összes térdszalagja elszakadt. Három évet játszott sérülten, majd megműtötték. Az operációt két hónapos rehabilitáció követte.

Kővágó Kristóf a csapattal. Tisztelik az edzőket. Fotók: DM/DV
Kővágó Kristóf a csapattal. Tisztelik az edzőket. Fotók: DM/DV

– A Dunaferr vezetőivel abban állapodtunk meg, hogy néhány hónapra kölcsönadnak a Tisza Volán Szeged csapatának, amíg vissza nem nyerem az eredeti formám. Később kiderült, ez a sérülés indított el az edzői pályámon. Tíz szezon után az orvos azt mondta, ha folytatom a profi hokit, 15-20 év múlva csak mankóval tudok majd járni. 2001 áprilisában abbahagytam a profi jégkorongot – meséli.

 Hal rézben és szójában

A kedvenc tajvani ételéről azt mondta Kővágó Kristóf, hogy mivel nehéz a helyi specialitás nevét magyarra fordítani, ezért inkább megpróbálja körülírni: – Tintahalkarikák réztálban, édes szójaszószban, fokhagymával, gyömbérrel, bazsalikommal, chilivel sütve.

Dél-Afrikából éppen akkor kerestek edzőt a válogatott élére. Kővágó nem sokat gondolkodott, májusban már a gépen ült úton Johannesburg felé. Hét szezont töltött Dél-Afrikában. Egy finnországi edzői továbbképzésen kereste meg a tajvani jégkorongszövetség elnöke.

– Semmit nem tudtam a tajvani hokiról. Miután 2005-ben elkészült az első szabványméretű jégpálya az ország fővárosában, Tajpejben, visszahívtam a szövetséget, és elfogadtam az ajánlatukat. 2005 decemberében Tajpej felé vettem az irányt. Nehéz döntés volt otthagyni Dél-Afrikát. A feleségem, akit ott ismertem meg, hat hónapos késéssel követett. Tajvanon idén kezdtem a nyolcadik szezonomat mint ifi- és felnőttválogatott-vezetőedző.

Kővágó, akit a szakmabeliek Pacákként ismernek, a legnagyobb kulturális különbségként a fiatalok szülők, idősek, edzők és tanárok iránti tiszteletét emelte ki. Nem mindent volt azonban ilyen egyszerű megszokni. Előfordul, hogy a játékosok nem mennek el az edzésre, amit iskolai elfoglaltsággal, tanulmányi kötelezettségekkel magyaráznak. Ezért szinte soha nem tudnak teljes csapattal kiállni egy-egy mérkőzésre. Amikor külföldre utaznak, csak az megy, akinek van rá pénze.

A pályán kívül is szerveznek közös programot. Fotó: DM/DV
A pályán kívül is szerveznek közös programot. Fotó: DM/DV

A tajvani hokicsapat magyar edzője nehezen alkalmazkodik a helyi közlekedési viszonyokhoz is. – Senki nem tartja be a szabályokat. A jelzőlámpák, táblák, az utakra festett vonalak, jelzések csak dísznek vannak, dekorációnak számítanak a helyiek szemében. Néha az az érzésem, hogy itt mindenki színvak – mondja.

A pályán nincsenek kommunikációs problémái az edzőnek. – Általános iskolától kezdve kötelező az angol. Sőt, a szerződésemben kikötötték, hogy ha lehet, csak angolul beszéljek a gyerekekkel. Az a tévhit él a tajvaniakban ugyanis, hogy aki kaukázusi (fehér), az mind amerikai és angol anyanyelvű. Természetesen ha elhagyjuk Tajpejt, és egy kisebb településen szeretnék rendelni valamit, enni vagy inni, az már nem megy angolul – teszi hozzá.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életveszélyes szlalom az 5-ösön

Életveszélyes átkelni az 5-ös úton a gumigyári megállónál – a 79-es busz pedig napközben nem megy be a gyárhoz. Tovább olvasom