Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Szegeden is csökkent a transzplantációk száma

Bár jelentősen javítja a betegek túlélési esélyét és életminőségét, egyre kevesebb hazánkban a szervátültetés. A szegedi sebészeti klinika főorvosa szerint ezt az intenzív osztályok megszüntetése, megnyirbálása magyarázza. Újra kellene építeni a donációs rendszert, és népszerűsíteni az élődonoros transzplantációkat.
Sokan úgy vélik, a transzplantációk számának csökkenése a koordinálással foglalkozó Hungarotransplant megszűnésével függ össze, Szenohradszky Pál szerint azonban mással magyarázható a negatív folyamat. A szegedi sebészeti klinika transzplantációs osztályának főorvosa szerint az élő vagy agyhalott donorok – s így az átültetések – számának csökkenéséhez alapvetően az egészségügyi átalakítás járult hozzá.

A főorvos, aki a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke is, elmondta: az utóbbi időszakban számos kórházban megszűnt az intenzív osztály, illetve jelentősen megcsappant az intenzíves ágyak és ezzel együtt a szakorvosok száma is. A kisebb létszámmal dolgozó részlegeknek ugyanannyi vagy még több feladatot kell ellátniuk – a szakemberek pedig érthetően inkább a még élőkkel foglalkoznak, mint a donorként szóba jöhető agyhalottakkal, akiknek a keringését a szervkivételig fenn kell tartani. A donornak való alkalmasságot emellett számos vizsgálat és papírmunka előzi meg, amit korábban a donációs felelősök intéztek – akiknek megbízatása a legtöbb kórházban megszűnt. A főorvos szerint ezért az egészségügyi intézményekben mihamarabb újra donációs felelősöket kell kijelölni, és népszerűsíteni kell a szakorvosok körében is a kivehető szervek bejelentését illetve a transzplantációt – amit egyébként az OEP is támogat anyagilag. A társadalom ellenszenve is egyre gyengébb a szervkivételekkel szemben. A rokonok és a donorrá váló személyek tiltakozása miatt a veséknek mindössze 6-7 százalékát veszítik el.

Tizenöt éve várja a vesét

Az Országos Vérellátó Szolgálaton (OVSZ) belül végzik jelenleg a transzplantációk országos koordinálását. Az OVSZ honlapján szereplő országos várólisták azt tanúsítják, jelenleg vesére várnak a legtöbben – van, aki 1992 óta. Csontvelőt, szívet vagy tüdőt könnyebben kaphat a rászoruló, azokon a várólistákon legföljebb „csak" negyvenen szerepelnek. Májat szeretnének a vese után a legtöbben – hatvanketten –, s bár a hasnyálmirigy-várólistán csupán tizennégy beteg azonosítója szerepel, a legrégebbi páciens több mint négy éve vár a szervre.

Veseátültetésre jelenleg közel kilencszázan várnak az országban, ami a művesekezelésre szorulóknak csupán 16-18 százaléka. Ők alkalmasak lennének ugyan a transzplantációra, mégis két és fél-három évet kell várniuk, mert a donorhiány miatt nagyjából háromszáz veseátültetést tudnak csak évente elvégezni. A transzplantációk számát tehát inkább növelni kellene, februárig mégis csak feleannyit tudtak elvégezni, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Lassú javulás ugyan érzékelhető, de az idén májusig végrehajtott átültetések száma még így is csak a kétharmada a 2006 májusig elvégezetteknek. A főorvos úgy véli, a tavalyi eredményeket év végéig sem érik el, hacsak nem változik gyorsan a helyzet.

Támogatni, népszerűsíteni kellene az élődonoros transzplantációkat is, ami nálunk az évente végrehajtott szervátültetéseknek mindössze öt százaléka. Pedig a családtagtól, rokontól kapott szervnél tervezhető a műtét, jó az immunológiai egyezés és sokkal jobb a szervet kapó túlélési esélye is. Ráadásul most már nem kell „felnyitni" a beteget egy veséért, egy 8-10 centis vágáson is képesek kivenni az életmentő szervet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A pályakezdők közül sokan elvándorolnak Szegedről

A szegedi fiatalok jelentős része nem találja a neki megfelelő állást a városban, ezért más hazai… Tovább olvasom