Délmagyar logó

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 10°C | 16°C Még több cikk.

Szegeden nem üldözik a fedél nélkül élőket

Szeged - Hajléktalanok otthona: utca, erdő, garázs. Ellentmondásos környék Szegeden a Göndör sor, ahol erdő-, garázs- és házlakók is élnek. Van, aki ikerkunyhóban készül a télre.

A szegedi Göndör soron járunk, több mint száz garázs lehet az utcában. Nemcsak autók és szerszámok, emberek otthonai is ezek. Van, aki tíz éve lakik a 20 négyzetméteren, és olyan is, aki csak idén talált itt menedéket. A sortól 50 méterre új építésű családi házak, a másik irányban 100 méterre erdőlakó hajléktalanok. Amikor elindulunk a fák irányába, egy kempingbiciklis férfi jön velünk szemben, kissé nehézkesen teker, kosara roskadozik a teli vizesflakonoktól. Érdeklődünk, hogy ismeri-e a töltés aljában élő embereket.

Szegeden nem üldözik a fedél nélkül élőket. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)


Vörös szőnyegen a kunyhóig

– Elég jól, mivel egy vagyok közülük. Megmutatom maguknak, ha gondolják – mutatja a pirospozsgás férfi. Öt méter hosszú vörös szőnyegen át vezet az út az erdő mélyén álló kunyhóig. Két csaholó kutya fogad bennünket, szerencsére mindkettő láncra verve.

– Jobb dolguk van, mint maguknak, ezek csak húst esznek egész nap – legyint az Istvánként bemutatkozó férfi. Puszedli és Dórika megnyugszik, nem ugat tovább. István vityillója mellett meglepően nagy a tisztaság. A 60 év körüli férfi barátsággal vezet körbe, látszik, hogy örül a társaságnak. Egy busz ülését és egy régi nyaralóból származó széket ajánl fel, hogy leüljünk az udvarban. Megmutatja a közeli fürdőszobát, egy nagy ponyvát lógatott két fa közé. Mögötte szokott tisztálkodni, ha hoz meleg vizet a közeli Acél utcai ellátóból.

Elindult a teajárat

November elsejével elindította teajáratát a Magyar Máltai Szeretetszolgálat utcai szolgálata, amely a társszervezetekkel együtt 12 olyan helyre visz forró teát, zsíros kenyeret, takarót és meleg ruhát Szegeden, ahol hajléktalanok élnek.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál négy szociális munkás foglalkozik egész évben az utcán élő szegedi hajléktalanokkal. – Körülbelül 200 olyan regisztrált hajléktalan él Szegeden az utcán, akik nem veszik igénybe a szociális ellátó intézmények szolgáltatásait. Őket rendszeresen felkeressük – mondta Gulyás Nikoletta, aki 2007-ben végzett szociális munkás szakon a szegedi főiskolán. Elmondása szerint három évig ő is „utcázott", ma már kollégái munkáját irányítja. A máltaisok az egyetemi lelkészséggel és a Karitásszal együttműködve látogatják meg az utcán élő hajléktalanokat.
– Nyáron limonádét, télen forró teát, zsíros kenyeret, takarót, meleg ruhát, szemeteszsákot és néha tisztálkodószereket viszünk a rászorulóknak – mondta Papp Gábor, aki 2010 óta „utcázik". A szociális munkás elmondta, már névről ismerik mind a kétszáz hajléktalant. Elmondása szerint a többség együttműködik velük, akadnak viszont, akik nem fogadják el a felajánlott segítséget. – Tibornak például már valósággal mumifikálódott a lába, ne szépítsük, kukacos volt, de az istennek sem akart kórházba menni. Mivel a velünk járó orvosi szolgálat úgy ítélte meg, hogy már az életével játszik, rendőrök vitték be a kórházba, ahol amputálták a lábát. A műtét után elhelyeztük egy otthonban, de onnan meglépett, azóta is az utcán él. Van azonban sikertörténetünk is! A 40 éves István négy évig élt az anyjával az erdőben, guberálásból és alkalmi munkából tartotta el a családot, amikor találkozott a volt főnökével, aki állást és szállást biztosított nekik. István azóta dolgozik, normális lakásban él az anyjával, visszaszerezte a jogsiját is – mesélt történeteket a hajléktalanokról Papp Gábor. A fentieken kívül az iratok pótlásában és munkához jutásban segítenek a hajléktalanoknak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat utcai szolgálatának szociális munkásai.

Istvánnál nincs eldobált szemét, egy söprű és egy műanyag gereblye szolgál arra, hogy összeszedje a hulladékot. Az épület rozogának tűnik, de belépve látszik, hogy kifejezetten stabil. A deszkákat, léceket, ablakkereteket úgy illesztette össze, hogy kibírja a legnagyobb vihart is. Pokrócokkal, rongyokkal bélelte ki a lakot. Öt éve él itt, de még egyszer sem ázott be, a tavalyi hatalmas márciusi havat is gond nélkül kibírta a tető. Világítani gyertyával szokott, esetleg olyan lámpával, amelyet akkumulátorról lehet működtetni.

Zseblámpa segítségével tájékozódunk a körülbelül 10 négyzetméternyi fülkéjében. Rengeteg ruhát, egy kis asztalt lábasokkal és egy kis faliszekrényt látunk. Kinyitja, megmutatja, hogy még after shave-je is van. A legtávolabbi sarokba esik a zseblámpa fénye, innen egy másik szobába lehet jutni.

Meleg vízzel fűti az ágyát

– Él még itt egy házaspár is február óta. Jól megvagyunk, külön háztartást vezetünk – magyarázza István. A házaspár egyelőre nem mutatkozik.
Az erdőlakóval újra kimegyünk az udvarra, megigazítja a száradó ruhákat, megmutatja, hogy szokott borotválkozni – legtöbbször hideg vízzel.

– Odafigyelek, hogy jól nézzek ki. Attól még, hogy 60 éves vagyok, érdekelnek a nők, mindegyiket nagyon szeretem. Kicsit mindegyik megdobogtatja a szívem – vallja be a férfi.

Közben a biciklije csomagtartójából bepakol a kunyhóba, a kútról hozott 10 liter vizet. Előkapja a maradék fehérbort is, csak néhány kortyot iszik belőle. Szinten tartja magát.

– Reggel 7-kor indultam, többek között ehhez a rohadt gázpalackhoz kerestem átalakítót, ezzel akartam fűteni a télen. Nem találtam, de nem adom fel – mutat István egy nagy szürke palackra, amelyet egy kiszuperált hűtőben tart. A hűtő tetejét kifúrta, ide kötötte a csövet, apró vaslapot tett rá. Ez az ő gáztűzhelye. A télre azonban be szeretné vinni a szobájába, mert tavaly – mint mondja – kissé már fázott. Az Acél utcából hordott meleg vízzel teli palackokat dugdosta a takarója alá lefekvés előtt. Így mire elaludt, az ágya már felmelegedett.

Az újszegedi vasútállomás az álmok netovábbja

Előjön vackából a házaspár is. Láthatóan betegek, sokkal rosszabb állapotban vannak, mint ikerkunyhós szomszédjuk.

– Nagyon hosszú lenne az élettörténetünk, ne menjünk bele mindenbe. Kisemmiztek, röviden talán ennyi – válaszolja a nő arra, hogyan kerültek ide. Elárulja azt is, hogy nagyon szeretnének az újszegedi vasútállomás melletti garázsok valamelyikébe kerülni. Ott állítólag áram is van.

A három ember hallott arról, hogy Budapesten szigorodnak az utcán élés szabályai. Mindannyian egyetértenek, hogy Szegeden nem üldözik őket, a hajléktalanközösség pedig igen összetartó, mindig segítik egymást. Csak a kölykökkel van baj néha, de azt is megoldják. Istvánnak közben megszólal a mobilja, egy ismerőse hívja, neki is elmondja, hogy nem sikerült átalakítót vennie, találkozót beszélnek meg, hamarosan mennie is kellene. Lassan búcsúzunk.

– Tisztában vagyok vele, hogy nem a legkényelmesebb élet, ugyanakkor szabad vagyok, jól érzem itt magam. Jár ide sok máltais, karitászos, egyszer eljöttek körülbelül 15-en. Az egyik srác gitározott, mi pedig énekeltünk. Akkora bulit csaptunk, hogy alig akartak hazamenni, a végén már úgy kellett elküldenem őket. De persze csak udvariasan.

Szegeden nem üldözik a fedél nélkül élőket. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)


* * *

Senkit nem küldenek el

Szegeden az Indóház téren, a Bajai úton, az Acél utcában és a téli krízisidőszakban a Moszkvai körúton várják a rászoruló hajléktalanokat.

– A szegedi hajléktalanellátó rendszer egy három plusz egy lábon álló egység – kezdte Sánta Tamás, a Szegedi Kistérség Többcélú Társulása Egyesített Szociális Intézmény Hajléktalan Ellátó Intézmény egységvezetője. Ezek közül három egész évben folyamatosan nyitva tart, a negyedik pedig csak a november elsejétől április 30-áig tartó téli krízisidőszakban.

Az Indóház téren az átmeneti szállón 21 férfit és 10 nőt tudnak elhelyezni. Télen ez a szám 9 női férőhellyel bővül.

– A Bajai úti létesítményünk csak férfiakat fogad. Az átmeneti szálló befogadóképessége 20 fő, az éjjeli menedékhelyé pedig 41 fő, ami 12 hellyel egészül ki a téli időszakban. Az átmeneti szálló emelt szintű szolgáltatást nyújt, ezért térítési díjat fizetnek. Az éjjeli menedékhelyen ételmelegítésre van lehetőségük, fekhely áll rendelkezésükre, illetve tisztálkodni és mosatni is tudnak a rászorulók. A menedékhely este hattól másnap reggel nyolcig van nyitva – magyarázta az egységvezető.
A nappali melegedő és népkonyha az Algyői út 3. szám alatt található. Reggel héttől este ötig folyamatosan nyitva van. A népkonyhán 11 és 13 óra között ebéddel várják a rászorulókat. A nappali melegedőben 50 ember fér el, a népkonyhán 80 adag ételt osztanak ki. Az egész napot eltölthetik itt. Lehet tisztálkodni, mosni, szociális munkás segít nekik az ügyintézésben, tévét nézhetnek, olvashatnak, pihenhetnek, társas életet élhetnek.

A negyedik hajléktalanellátó intézmény a csak krízisidőszakban működő Moszkvai körúti éjjeli menedékhely, amely 50 férfi befogadására alkalmas. Este hat órakor nyit, másnap reggel nyolckor zár.
Sánta Tamás úgy fogalmazott, akkor is baj van, az is tragikus, ha csak egyetlen hajléktalan van az utcán.

– Aki Szegeden ilyen helyzetbe kerül, és ellátást kér, az biztos megkapja. Senkit nem küldünk el – tette hozzá.

A Szegeden élő fedél nélküliek pontos számát a szakember nem tudta megmondani. A rejtőzködő hajléktalanok ugyanis valamilyen oknál fogva nem kívánnak a szolgáltatás látókörébe kerülni. A becslések szerint körülbelül 500 hajléktalan él Szegeden.

Várjuk a kommenteket a Facebook-oldalunkon lévő posztban!



hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Miért hitte, hogy meglóghat egy 35 milliás kölcsönautóval?

Megint megfogtak egy lopott luxusautót a rendőrök Röszkén. Tovább olvasom