Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Szegeden zárták az évet az aikidósok

Nem Budapesten, hanem a Szegedi Rendőrkapitányság tornacsarnokában zárták az évet az aikidósok. A közös edzésre és övvizsgára az ország minden pontjáról és külföldről is jöttek sportolók, mintegy százötvenen.
A közös edzés mellett ezúttal övvizsgára is sor került. Fotó: DM
Egy fiatal férfi fekete bőrdzsekiben és westerncsizmában lépett be a Szegedi Rendőrkapitányság sportcsarnokának öltözőjébe szombat délelőtt, aztán talpig fehérben jött elő. Egy babaarcú lány hatalmas hátizsákjának hátulján plüss kabalaállat himbálódzott. Egy férfiról azt mondta a többi fehér ruhás, milyen szép, hogy mindig eljön ide, Magyarországra, pedig kisebb vagyonba kerül az út, és nem olcsó a vízum. Mintegy százötven aikidós gyűlt össze szombaton a szegedi kapitányságon az évzáró edzésre. Többségük azért jött, hogy övvizsgát tegyen, mások inkább azért, hogy találkozzanak a régen látott ismerősökkel.

A megyei sportolók mellett jöttek Dunaújvárosból, Székesfehérvárról, Budapestről, Kaposvárról: mindenféle foglalkozású és korú ember. A megyei kapitányság sajtóreferense, Tuczakov Szilvána saját bevallása szerint „még nem annyira profi", nem olyan régen kezdte el gyakorolni ezt a mozgásformát, a dunaújvárosi, kétdanos Ostermann Michael, aki ötéves kisfiát is elhozta, informatikus mérnök: tizenöt évvel ezelőtt vett részt az első edzésen. Mint mondta, azért kezdte el, mert munkája révén nagyon sokat ült, és muszáj volt mozogni. Kiderült, az aikidósok között annyi informatikus van, hogy akár külön klubot is alakíthatnának.

Ezen a napon átadták Az Év Aikidósa címet is, a deszki Böröcz Istvánnak és a szegedi Nagy Zsoltnak. Az edzést és a vizsgát a négydanos makói Márton Imre és a szintén négydanos budapesti Molnár János vezette. A légzőgyakorlatok alatt a makói mester lapunknak elmondta, ebben a távol-keleti sportban már megvalósult az, ami a politika és a magyar élet jó néhány területén még nem: a központ nem Budapesten van. A klubok maguk döntik el, hogy az országban tevékenykedő instruktorok közül kitől szeretnének tanulni, Márton Imre ezért ebbéli minőségében huszonöt klubbal áll kapcsolatban, közöttük több dunántúlival, így idejének jelentős része utazással telik. Azt mondja, nem nő jelentősen, de évek óta magas azoknak a száma, akik ezt a sportot választják, s ezek között az emberek között jellemzően sok olyan van, akinek nincs túl sok szabad ideje. Félévenként van lehetőség az előrelépésre, ugyanakkor „ez nem lóverseny". Senki sem szólja meg azt, aki lassabban akar haladni, és csak le akar járni hetente egyszer-kétszer.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Milliós kártérítést ítéltek egy horgosi családnak

A kértnél jóval kevesebbet, de még így is több millió forint kártérítést ítélt meg a bíróság egy… Tovább olvasom