Délmagyar logó

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 13°C | 25°C Még több cikk.

Szegedi belvárosi csikkvadászok kalandjai

Nehéz fába vágtuk a fejszénket. De úgy gondoltuk, egy próbát megér, ha csak egy dohányost is sikerült meggyőzni, jobb helyen van a csikk a hamutartóban, mint az utca kövén, akkor már jót tettünk.
 A Belvárosban ötven méterenként van szemetes

Szegeden összesen 3500 hulladékgyűjtő edény van közterületre kihelyezve. A Belvárosban minden nap – még a hétvégén is –, a külterületeken hetente egyszer ürítik a szemeteseket; a buszmegállókban heti két-három alkalommal. A hulladékgyűjtő edényeket műanyagból vagy fémből készítik. Előbbi olcsóbb ugyan, de könnyebben megolvadhat. – A Belvárosban negyven-ötven méterenként biztosan találni hulladékgyűjtő edényt. A legnagyobb probléma az, hogy a legtöbben nem megfelelően használják. A lakótelepeken például házi szemétgyűjtőnek nézik – beszélt tapasztalatairól a Környezetgazdálkodási kht. Közterület-fenntartás igazgató helyettese, Kovács János.
Aki megdöbbent

Katalin siet, méghozzá nagyon. De arra azért még van ideje, hogy rohanás közben is rágyújtson. Mi is sietünk, utána. Nem ismerkedni akarunk, csupán arra voltunk kíváncsiak, hol és hogyan végzi a csikk, miután a fiatal lány befejezte saját egészségkárosítását. Egy belvárosi kapualjban miután bebocsátást nyert nagy ívben repítette el az eddig imádott szálat. Több se kellett nekünk.
– Na haragudj! – értük utol a liftnél. – Kiesett valami a kezedből?
– Hol? – kérdez vissza halálsápadtan.
– Még a kapu előtt, az utcán.
Elcsodálkozik, majd megpróbál kikémlelni a tejüvegen át, miközben a nála lévő dolgokat ellenőrzi.
– Dehát mindenem megvan! Mit hagytam el? – kérdezi ismét, miközben elindulunk az utca felé.
– A cigarettádat...
A döbbenettől egy pillanatig szólni sem tud, majd azonnal kimenti magát. – Itt nincs szemetes, ezért nem tudtam hová tenni, de egyébként nem szoktam eldobni. Hová raktam volna?
– Hát, ha máshová nem, akkor beledobhattad volna a csatornába – javasoljuk, de közben Katalin már újra a csengőt nyomja, s határozottan megígéri, nem tesz ilyet többet.
Miközben újabb alanyra „vadászunk" útba ejtjük a Tisza Lajos körúti villamos és buszmegállót a fák körül a vasrácsok alatt „hegyekben" állnak a csikkek. Fotóriporter kolléganőm azonnal munkához lát, aminek mint kiderült komoly „népnevelő" hatása volt – az összes ott dohányzó a szemetesbe dobta elszívott cigarettájának a végét.

Aki elszégyellte magát

Guiseppe Fiorano Nápolyból jött el pihenni a napfény városába. Ahol igencsak meglepődött a harcos környezetvédőktől.
– Nálunk ez teljesen természetes. Mindenki az aszfaltra pöccinti a csikket, nem gondoltam volna, hogy ez itt baj – magyarázza a talján viszonyokat.
– Szerintem Olaszországban is baj, csak neked most peched van, mert találkoztunk.
– Akkor most mit csináljak, vegyem fel?
– Hálás lennék érte – feleltem, erre Guiseppe visszament a csikkjéért, és szó nélkül felvette.

A bátrak

A nem várt tett büszkeséggel töltött el minket, ám hamarosan újra a földön jártunk, köszönhetően egy szegedi középiskolai osztálynak, akik szokásos péntek délutáni szabadidős tevékenységüket folytatták: köpködtek és bagóztak a Széchenyi tér sarkán. A közéjük tartozó fiatalembert már a Klauzál térnél kipécéztük magunknak, s mire odaért a barátaihoz éppen végzett is a cigijével. Az első pillanatban földbe gyökerezett lábbal habogott, majd bátorítást kapott a többiektől. – Más is eldobja a cigarettáját.
– De mi most téged vettünk észre, ezért szóltunk rád. Meg azért is, mert kíváncsiak voltunk, hogy reagálsz, és kidobod-e a csikket – folytattam a „nevelést".
– Nincs is itt kuka – replikázott.
– De, én látok egyet...
Erre már nem volt válasza, elkullogott odáig, és kidobta a csikkjét.
– Most remélem örül...
– Határozottan! – válaszoltam, mire a barátja is „beszállt" a társalgásba.
– Mire jó ez az egész, ha kedvem van, akkor ideköpök. Legalább lesz mit takarítani – mondta nagy mellénnyel, miközben szavait tettel erősítette meg, s valóban „odarakott" egy nagy köpetet az aszfaltra.
– Igazatok van, srácok, sziasztok! – köszöntünk el, s közben azon gondolkoztunk valóban megérte-e ez a kis délutáni „kaland".
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fél évszázada készít süteményeket az aranykoszorús cukrász

Buchholcz Tivadar kereken ötven éve készít süteményeket. A szakma fortélyait a régi Virág… Tovább olvasom