Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Szegedi dzsesszélet - zenészszemmel

Szeged - Csütörtökön startol a 4. Szegedi Blues & Jazz Fesztivál. A fellépőkről és a szegedi dzsesszéletről a város két meghatározó dzsesszmuzsikusát, Rácz Gábor zongoristát és Frankie Látó hegedűst faggattuk. Beszélgetésünk helyszínéül stílusosan a Jazz Kocsmát választottuk, a háttérben a Smárton Trió legújabb lemeze forgott.

– Ki lesz a 4. Szegedi Blues & Jazz Fesztivál legtutibb fellépője? Saját produkciót nem mondhattok...

Rácz Gábor: – Victor Bailey.

Frankie Látó: – Igen, egyértelmű: ő a legnagyobb világsztár. Persze nem tudhatjuk előre, hogy az új triójával zeneileg mit fog nyújtani, de egészen biztos, hogy izgalmas lesz.

Rácz Gábor: – A Fusio Group produkciója is jó lesz: a szaxofonos Elek Pistát, Barabás Tomi basszusgitárost és Szendőfi Peti dobost jól ismerjük, mostani zongoristájukról viszont nem tudok semmit.

– Feri, te a Mississippi Grave Diggersszel játszol a fesztiválon, akikkel a chicagói bluesénekesnőt, Karen Carrollt kíséritek.

Frankie Látó: – A Grave Diggers vezetőjével, Oláh Andor szájharmonikással számtalanszor játszottam már más zenekarokban, majd összerakta ezt a különlegesnek mondható formációt. Többször kísértük Karen édesanyját, a most 76 esztendős, fekete bluesénekesnőt, Jeanne Carrollt. Ő ilyen idősen is hátborzongatóan énekel, sajnáltam is, hogy nem jön el erre a bulira. Tehát most a lányával dolgozunk, aki szintén kiválóan énekel, csak ha a két hangot egymás után hallod, van egy kis különbség...

– A többi fellépővel milyen a kapcsolatotok?

Frankie Látó: – A csütörtökön fellépő Vasvári Pállal is évekig játszottam a Vasvári String Trióban. Pali basszusgitáron, Birta Miki gitáron, én pedig hegedűn zenéltem, ez a történet három húros hangszerről szólt. Saját számokat játszottunk, dob nélkül, ami elég nehéz dolog. Tehát ez is egy régi ismeretség. A Fusio Group-os Szendőfi Petivel is nagyon sokat muzsikáltam, szóval ismerjük egymást a legtöbb fellépő hazai zenésszel. Annak pedig külön örülök, hogy egyre több külföldi muzsikus jön Szegedre zenélni.

Frankie Látó dzsesszhegedűs Victor Bailey fellépést várja a legjobban. Fotó: Miskolczi Róbert
Frankie Látó dzsesszhegedűs Victor Bailey fellépést várja a legjobban.
Fotó: Miskolczi Róbert

– Gábor, te a fesztivált záró jam sessionnek, a koncertek utáni örömzenélésnek vagy a házigazdája.

Rácz Gábor: – Eddig mindig mi játszottunk a jam session-ökön, vendégül láttuk már a legendás szaxofonost, David Murray-t, játszottunk Csík Gusztávval. Akik az utóbbi évek fesztiváljainak vendégei voltak, szinte mindenkivel játszottunk. A legemlékezetesebb együttzenélés talán pont Csík Gusztival volt, vele felemelő érzés volt muzsikálni. Murray ellenben érdekes eset volt: ilyenkor nemcsak a koncertek után játszunk, hanem két fellépés között is. Murray viszont azt szerette volna, hogy előtte ne játszon zenekar, mert azt akarta, hogy tiszta fejjel jöjjenek fel az emberek a koncertjére. A koncert után viszont nem lehetett a közönséget elmozdítani a zenekartól, reggel négyig muzsikáltunk megállás nélkül! Az aztán hatalmas jam session volt! Akkor éppen Feri öccse is ott volt: Látó Attila dobolt.

– Azt tudjátok már, hogy a péntek esti együttzenélésen kik fognak veletek játszani? Ezeket előre tisztázzátok, vagy csak a helyszínen derül ki?

Rácz Gábor: – Nem tudom még... Ha Elek Pistáék rohannak vissza Budapestre, akkor ők biztosan nem. A magyar zenészekkel nem nagyon szoktunk dzsemmelni, ők állandóan rohannak. Az amerikaiak viszont szerintem most nem nagyon fognak visszasietni New Yorkba... A külföldiek általában itt szoktak maradni, addigra már ők is belemelegednek a dologba. Ilyenkor vannak adott jam session nóták, ezek általában blues- vagy dzsessz-sztenderdek, amiket mindeki ismer. Ezekre jókat lehet rázni, mert a dzsemmelés elvégre arról szól, hogy örömködjünk. Itt bármikor kiszállhat a dobos a nóta közepén, és beszállhat egy másik. A basszusgitárosok is jönnek-mennek. Ezek sokkal felszabadultabb, kötetlenebb koncertek, ami nem csak a zenészeknek, de a közönségnek is hatalmas élmény. A nagyobb koncertek után az emberek 80 százaléka még ottmarad a jam session-ökön. Hál'istennek van már egy jó bár is, ott tudnak fogyasztani, nagy a hely, jó élő zene szól – kell ennél több? Most akár ötszáz ember is elfér az IH Rendezvényközpont földszintjén.

– Szerettek az IH-ban játszani?

Rácz Gábor: – Igen. Most már nagyon jó az akusztika, a hangosítás, a környezet, a hangulat.

A zenészek ismét fellendülést látnak a város dzsesszéletében. Fotó: Miskolczi Róbert
A zenészek ismét fellendülést látnak a város dzsesszéletében.
Fotó: Miskolczi Róbert

– Feri, te hány zenekarban játszol most? És hol vagy, ha nem Szegeden?

Frankie Látó: – Budapesten. És persze Szegeden. Az utazgatások mellett ez a két város a legmeghatározóbb. Ami a zenekarokat illeti: azt hiszem, jelenleg hat bandában hegedülök.

– Régen volt már olyan csütörtök Szegeden, amikor három dzsesszkoncert van a városban - egy időben!

Frankie Látó: – Dzsesszélet mindig is volt a városban, csak nem mindig volt meg hozzá az infrastruktúra, a lehetőség, hogy a muzsikusok rendszeresen fellépjenek. Volt egy időszak, amikor hihetetlenül nagy pezsgés volt, aztán évekig semmi. Ekkor rengeteg dzsesszzenész elutazott külföldre, majd hazajöttek – akkor megint volt egy kis élet. Én nagyon sokáig Párizsban éltem, Gábor pedig négy évig volt Amerikában, amikor körbemuzsikálta az Államokat. Most megint fellendülést látok Szeged dzsesszéletében.

Rácz Gábor: – A kocsmák működése és nyitottsága mellett Boros Gyula is sokat tett a helyi dzsesszért, számos külföldi előadót hozott a városba: itt zenélt a gitáros George Benson, és persze újra rendszeresen megrendezik a Szegedi Jazz Napokat. Az a szerencsénk, hogy Gyula szereti a jó zenét, és szívügye a színvonalas produkciók leszervezése. És ki is fizeti őket – ez nagyon fontos! Akik itt felléptek, azokat a Mezzo zenecsatornán is láthatod, tehát a legnagyobb nevekről van szó.

– Számotokra milyen volt a régi IH, Gyula előtt?

Frankie Látó: – Az halál volt. Szocialista világ, tudod, ki volt erre kíváncsi... Ha jöttek is dzsesszisták, akkor csak magyarok, meg estleg a lengyelek. Jó zenészek voltak azok, csak egy teljesen más világ, más hangulat volt akkor.

Rácz Gábor: Akik Szegeden fellépnek, akozat a Mezzo zenecsatornán is láthatod. Fotó: Miskolczi Róbert
Rácz Gábor: Akik Szegeden fellépnek, azokat a Mezzo zenecsatornán is láthatod.
Fotó: Miskolczi Róbert

– A mostani közönségről mit gondoltok?

Rácz Gábor: – Vannak állandó arcok, de örök igazság: a jó zenét mindenki szereti. Mindenekelőtt hangulatnak és jó muzsikának kell lenni. 17 évesektől a 70 évesekig mindenki megfordul a koncertjeinken.

Frankie Látó: – Valaki nosztalgiából jön el, valaki azért, mert ez új neki. Sok olyan fiatal van a bulikon, aki azt mondja: eddig nem szerette a dzsesszt, de most valami újat kapott, újdonságot látott. Január 3-án például olyan pótszilveszteri bulit csináltunk itt, hogy nem fértek be az emberek. Csoda, hogy nem dőlt össze a ház...

Koncertdömping

Három koncert közül is választhatnak csütörtök este a szegedi dzsesszrajongók: a 4. Szegedi Blues & Jazz Fesztivál első napja mellett a Grand Caféban a Gyárfás István Trió és a román énekesnő, Cristina Padurariu közös fellépése; a Jazz Kocsmában pedig a Ráczoforte zenekar bemutatkozó produkciója várja az érdeklődőket.

– Gábor, te egy új bandával, a Ráczoforte zenekarral is kísérletezel...

Rácz Gábor: – Igen, ennek az együttesnek a stílusa valahol a jazz-rock, a funky és fúziós zene határán áll. Bár a fesztivál programjában a Rácz Gábor Triót jelölték meg a jam session házigazdájakét, valójában a nemzetközi összeállítású, öttagú Ráczoforte együttessel leszek jelen, az új-zélandi származású gitárossal, Matthew Mitchell-lel. Az a terv, hogy amerre csak lehet, eljárunk muzsikálni: az a legjobb promóció, ha élőben hallják az embert – akár idehaza, akár külföldön. Csak ezután akarunk csinálni egy normális lemezt, egy olyat, ami tökéletesen szól és amin feldolgozások mellett saját nóták is lesznek. Persze ez egy kicsit hosszabb folyamat... Emellett tervben van még két másik csapat, amikkel lehet majd új zenéket csinálni. Tető alá szeretnénk hozni a Classic Rácz formációt, ami klasszikus dzsesszt játszana, egy az egyben, eredeti hangszereléssel. Édesapám, idősebb Rácz József szaxofonozna, én zongoráznék, a bátyám, Rácz József nagybőgőzne, Látó Attila pedig dobolna. Illetve van egy formáció, ami korábban már futott néhány kört, ennek a neve: Devil's Jazz. Ebben a bandában hét taggal, köztük egy cimbalmossal játszottunk. Hatalmas sikere volt, ám az volt a gond, hogy az együttes több tagja elköltözött Szegedről.

– Lemezkiadót ezekhez a produkciókhoz mennyire nehéz találni?

Rácz Gábor: – Rettentő nehéz. Olyan promóciós korongokat szeretnénk készíteni, amiket bármikor bárkinek a kezébe lehet nyomni. Utána pedig bármi megtörténhet... A MySpace például kiváló terepe az internetes promóciónak, hihetetlen kapcsolatokra lehet ott szert tenni. Az nemzetközi, és tényleg mindeki nézi.

Olvasóink írták

  • 3. JoGabor 2009. március 27. 13:54
    „Csak egészen halkan jegyzem meg, a Gyula előtt is volt azért élet...("Szocialista világ, tudod, ki volt erre kíváncsi...") Talán vannak még, akik emlékeznek például Drienyovszky Andrásra, a Jazz Klubra (Bódis Klára, Rózsási Győző, Szalma Sanyi, Szerdahelyi Zoli volt a vezetőség - ha valakit kifelejtettem, bocs). Minden novemberben Jazz Napok voltak, és nem csak a magyar másodvonal lépett fel, hanem például az Oregon (másodjára a Sportcsarnokban, mert az IH-ba nem fértek el az érdeklődők), a Jan Garbarek Quartet, Jonathan Faddis, Rainer Brüninghaus, Namislowsky, és még nagyon-nagyon sokan mások, a rádió pedig élőben közvetített. Akkoriban még össze lehetett nyitni az IH egész emeletét, gyakran szükség is volt erre, hogy elférjen úgy 1000 "kíváncsi". Ez lett volna a halál? Vagy már olyan vén vagyok, hogy rosszul emlékszem?
    Szép napot!
    Jóni Gábor”
  • 2. peterslounge 2009. március 26. 11:25
    „kedves delmagyar!

    sok ilyen cikket! Élmény volt olvasni!!!!”
  • 1. antikos 2009. március 25. 15:20
    „Frankie Látó a legnagyobb elő szegedi muzsikus, de a magyar hon se sok ilyen magas kvalitású művészt ismer. Gratulálok neki!!!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fedett uszoda helyett parkoló az Etelka soron

Szeged - Belátható időn belül nem épül fedett uszoda az Etelka soron, az önkormányzat mégis magas áron vásárolja fel az ottani garázsokat. Tovább olvasom