Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Szegedi hegymászók csúcsa: a Lenin

Megmászta a 7134 méter magas Lenin-csúcsot három szegedi fiatalember augusztus közepén. Szegedi hegymászó ilyen magasra előttük sosem jutott, de nekik sem volt könnyű: többször kénytelenek voltak visszafordulni és az élelmük is elfogyott.
Tóth Boromisza Bélának a hideg és a meleg ellen is védekezni kellett. A hegymászók táborokban gyűjtöttek erőt a csúcsra jutáshoz. Fotó: DM/DV
Szegedi hegymászók még sosem jutottak olyan magasra, mint az a három fiatalember, aki augusztus közepén megmászta a Pamír hegységben álló 7134 méter magas Lenin-csúcsot Kirgizisztán és Tadzsikisztán határán. Az Adrenalin ESK hegymászói, Dobó Barna augusztus 14-én, Tóth Boromisza Béla és Barta Károly egy nappal később hódította meg a csúcsot. Negyedik társuk, Gránicz János 7000 méter után a kedvezőtlen időjárás miatt kénytelen volt feladni.

Csak felhő ne jöjjön

A Lenin-csúcs hegymászó körökben azon ismert hétezresek közé tartozik, ahová még nem kell drága csúcsengedélyt váltani, és technikailag sem túl nehéz a meghódítása. Ezért első hétezresnek kiváló a négyezer méteren korábban már járt hegymászóknak.

Nehézségek azonban így is akadtak: a 23 napig tartó túra alatt sokszor mínusz 10–15 fokban éltek a hegymászók, erős szél esetén pedig a hideg az elviselhetetlenségig fokozódott. Az alacsonyabb régiókban viszont a napon akár 40 fok fölé is emelkedett a hőmérséklet. Az utolsó, csúcsra vezető szakasz viszonylag hosszú, mégis gyorsan kellett megtenni a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Ha felhő borítja a hegytetőt, könnyű eltévedni – ez történt az orosz női válogatottal is, akik ezen a csúcson vesztették életüket a több napig tartó viharban.

Ödémaveszély


– Az embernek olyan kihívást kell választania, ami sem mentálisan sem fizikailag nem haladja meg a képességeit. Tudtuk, hogy ha hibázunk, bármikor meghalhatunk – fogalmazott Tóth Boromisza Béla.

Ahhoz, hogy biztonságosan közelítsék meg a csúcsot, a hegymászóknak akklimatizálódni kellett, ami 14-16 napig tartott. Ez idő után 1-2 napot csúcsközelben is képesek voltak eltölteni anélkül, hogy tüdő- vagy agyödémától kellett volna tartaniuk. A szegediekkel egy időben a csúcs felé tartó iráni hegymászó nem tartotta be ezt az időt, ő meghalt a hegyen. Tóth Boromisza Béláék, ha a közelben vannak, talán megmenthették volna, dr. Szabad Gábor hegymászó ugyanis olyan gyógyszercsomagot állított össze számukra, mely az ödéma kialakulását késleltető injekciót is tartalmazott.

Támadás, több menetben

A szegediek többször is megkísérelték elérni a hegytetőt, de a rossz idő miatt kénytelenek voltak visszafordulni. Csúcstámadó pozícióban azonban nem tölthettek el sok időt, hiszen ekkora magasságban – hatezer méter fölött – már akkor is folyamatosan gyengültek, ha csak a sátorban feküdtek. Ezért visszatértek a 5300 méteren fekvő kettes táborig, ahol megpróbáltak pihenni. Az életterük itt jobbára a sátorra korlátozódott, a megszokottnál 10-15-ször nagyobb UV-sugárzás ugyanis elviselhetetlen volt. Élelmük is gyorsan fogyott, hiszen a csúcstámadás egy héttel tovább tartott a tervezettnél. A tetőre ezért szó szerint is kiéhezve jutottak fel. Visszafelé a többi hegymászótól kaptak élelmet, de így is napokig csak zabpelyhen és tésztán éltek.

– Hosszú ideig tartott elérni a csúcsot, de amikor mégis sikerült, az értelmet adott a sok szenvedésnek. Szembesülni a saját törékenységünkkel és a természet nagyságával igazán emberformáló. De az élmény olyan nagy és nehezen feldolgozható, hogy valójában utólag érik be bennem – mondta Tóth Boromisza Béla.

A hegymászó hozzátette, voltak pillanatok a hegyen, amikor úgy érezte, hogy ilyen magasra többé nem akar eljutni. Ma már nem így gondolja.
A szovjet utódállamokban öt hétezres hegy van. Azokat a hegymászókat, akik mind az ötöt megmászták, hópárducoknak nevezik. Magyarországon egyelőre Erőss Zsolt az egyetlen hópárduc.


Van magasabb is

A csúcsot azért nevezték el Leninről, mert a legmagasabbnak hitték a Szovjetunióban. Amikor kiderült, hogy van csúcs 7495 méteren is, és azt is el kell nevezni, a szovjetek bajban voltak, de végül megtalálták a kiutat: ez lett a Kommunizmus-csúcs. 

Olaszországban készültek

Tóth Boromisza Béla és Dobó Barna a kiutazást megelőzően, két szegedi hegymászóval, Kis Judittal és Raisz Rékával a Mont Blanc olasz normál útjának megmászásával alapozott a rájuk váró pamíri magasságokra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szocialisták – zárt ajtók mögött

Piros csuklószalagban tréningeztek a szocialista kampánystábok tegnap Szegeden, a rendezvényházban.… Tovább olvasom