Délmagyar logó

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 6°C | 16°C Még több cikk.

Szegedi kocsmatúra – habzik a sör reggeltől estig

Szegedi kocsmákba látogattunk el a nap különböző szakaszaiban. Kíváncsiak voltunk, mikor vannak a legtöbben, milyen az asztaltársaságok összetétele, miért is járnak oda az emberek, s ha már ott vannak: miről diskurálnak egymással az italok felett.
Nem sokkal nyolc óra után a tarjáni Polip kerthelyiségében már nem találtunk szabad asztalt. A reggeli menü a többségnek sör, másoknak fröccs volt, de keményen fogyott a tömény is.

Gyuri két pohár sört gurított le, azt mondja, minden napja így kezdődik. – Öt éve váltam el, ide az emberi szó miatt jövök – magyarázkodott. A kocsmában mi másról is lehetett volna szó, mint a fociról. Egy idősebb férfi söre fölé hajolva éppen azt fejtegette, milyen izgalmas is volt az NB I hajrája, és ki gondolta volna, hogy a REAC ikszel Fehérvárott, majd nagyot kortyolt a habzó söréből. Ha nem ilyen korai ivászatról lett volna szó, még bólogattunk is volna megjegyzésére, hiszen fociról, ráadásul legalább harminc fokban, valóban csak egy hideg sör mellett lehet értelmesen elbeszélgetni. Továbbsétálva a makkosházi Sörszanatórium, pontosabban annak játéktermi bejárata előtt haladtunk el. A látvány: fiatal édesanya a teraszon, karján néhány hónapos babájával. Nem láttunk alkoholt a közelében, de talán mégsem a legegészségesebb, ha valaki egy füstös játékterem előtt üldögél kicsinyével. A szanatórium melletti ivóba is betértünk, gondoltuk, egy-két emberrel elbeszélgetünk: családjuk helyett miért az ivászatot választják?

Kata betoppant

Este a belvárosi Sörgödörbe tértünk be. Néhány órát maradtunk, vendéget – leszámítva egy háromfős lánycsapatot – az ivóban alig találtunk. A pultoslány szerint ez a vizsgaidőszak miatt van, a fiataloknál ilyenkor a sörök és borok fogyasztása helyett a tudásszomj az erősebb. Jobb híján így a már említett kis társaság eszmecseréjébe füleltünk bele: Harry Potterről, Tankcsapdáról és Katáról beszélgettek, akit meg kell várniuk. Kata nem sokkal ezután be is toppant az ivóba. De nem Pepsit rendelt, mint Dobó Kata az emlékezetes reklámban, hanem tequilát.

Kérdeznünk sem kellett, éppen egy beszélgetés közepébe csöppentünk. Két férfi, egy nyugdíjas és egy középkorú, asztalukon üres feles pohár és fröccs, azon keseregett, hol is csúszhatott ki kezükből a gyereknevelés. A fiatalabb, már korán reggel igen kapatos volt, azt mondta, amikor jobban állt anyagilag, körbeudvarolták gyerekei, most, hogy neki lenne szüksége segítségre – később kiderült, állását vesztette el –, felé sem néznek a fiai.
Az idősebb férfi egyetértően bólogatott: gyerekei szintén csak akkor nyitnak ajtót rá, ha pénz kell nekik. Mégsem kérdeztük őket a családi kötelékekről. Kora délután újra a makkosházi kocsmákat kerestük fel. A telt házon már meg sem lepődtünk, a vendégek fele pedig ugyanaz volt, mint reggel. Itt találtuk ismét Laci bácsit – korábbi bólogató öregurunkat –, aki ekkor már sörrel a kezében egy másik asztaltársasághoz csapódva fejtette ki véleményét. Témája a gyereknevelés helyett most a Forma–1-re koncentrálódott. Állítása szerint nem iszik sokat, egyedül él, a társaság miatt jön, néhány pohár alkohol mellett órákat el tud beszélgetni, akár számára vadidegen emberekkel is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Enyvescsőrű verebek

A Kárász utcai A Cappella cukrászda teraszán a kéregetőkön kívül más hívatlan vendégek is… Tovább olvasom