Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 15°C | 25°C Még több cikk.

Szegedi kutatók világsikere Cardiffban

Szeged - Miközben a két szegedi tudós besöpörte a legnagyobb elismerést, azalatt itthon azzal utasítják el pályázataikat, hogy alkalmatlanok a program végrehajtására.
Két szegedi kutató, Letoha Tamás és Szilák László világraszóló sikert ért el a Terápiás molekulák sejtbejuttatása elnevezésű, a walesi Cardiffban néhány napja megrendezett háromnapos konferencián. A nemzetközi szaklap, a Drug Discovery Today szerkesztőbizottsága a neves külföldi, többek között a harvardi, az oxfordi, a cambridge-i vagy svéd, japán egyetemekről érkező tudósok közül a két fiatal magyar kutató kutatási eredményeit jutalmazta a legnagyobb elismeréssel, a különdíjjal.
– Bennünket is meglepett az elismerés. Az eredményhirdetés előtt néhányan már gratuláltak, én azt hittem, ahhoz, hogy megkerültek az elveszett csomagjaim – mondja mosolyogva a közgazdász-kutatóorvos Letoha Tamás, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének munkatársa.

A világ minden tájáról érkezett 250 résztvevővel megtartott konferencia témája az volt, hogyan lehet az újonnan kifejlesztett, génterápiás vegyületeket célzottan a sejtekbe juttatni. Közép-Kelet-Európát a két fiatal szegedi tudós, Letoha Tamás és Szilák László „képviselte".

– A XX. század végén kifejlesztett, rendkívül reményteljes génterápiás eljárásoknak, amelyek segítségével bármelyik hibás gén működését befolyásolni lehet, paradox módon épp a sejteket körülvevő sejtfal, a sejtmembrán szab gátat. A zsírfázisú sejtmembrán ugyanis megálljt parancsol minden vízoldékony terápiás molekulának, nem engedi a sejtbe jutni – magyarázza a fiatal tudós, hogy miért is fontos a kutatásuk eredménye. Nagyon leegyszerűsített lényege: megfejtették, hogyan lehet a molekulákat célzottan eljuttatni a sejtek belsejébe.

Letoha Tamás magyarázza, hogyan lehet célirányosan bejuttatni a molekulákat a sejtekbe. Fotó: Segesvári Csaba
Letoha Tamás magyarázza, hogyan lehet célirányosan bejuttatni a molekulákat a sejtekbe. Fotó: Segesvári Csaba

A nemzetközi szabadalmi bejelentéssel levédett eljárást a konferencia résztvevői óriási elismeréssel fogadták. Keresték a kegyeiket. Ami érthető, hiszen Letoha Tamás, Szilák László, valamint az eljárás kidolgozásában részt vevő Keller Anikó és Tímár József három lépéssel megelőzte a világot.

– Mi visszafogottan ünnepeltünk, Laci az itthoni körülményekre utalva nem tudta elengedni magát. Az eljárás kifejlesztéséhez nem kaptunk sem erkölcsi, sem kellő anyagi támogatást. Laci sokszor saját pénzét áldozta a kísérletek még magyar viszonylatokban is igencsak szerénynek számító, 5-6 millió forintos költségvetésére. Itthon kiderült, igaza volt. Amikor hazajöttünk, elolvashattuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) zsűrije egyöntetűen elutasította a Cardiffban különdíjat kapott programmal kapcsolatban benyújtott pályázatunkat. Ezt többek között azzal indokolták, hogy alkalmatlanok vagyunk a program megvalósítására – beszél a honi körülményekről a 33 éves szegedi fiatalember, aki bár azt mondja, csak nevetni tudott az elutasító leveleken, láthatóan mégis elkeseredett.

– Hogyne lennék az! Magyarországon kettős mércével mérnek. Az Amerikából hazatérő Szilák 5 év munkanélküliség után csak a szombathelyi egyetemen kapott oktatói állást. A világsikert elért csoportunk tudományos tevékenységét rendre leminősíti az Akadémia, a cardiffi konferencián elismert kísérletek megvalósítását lehetetlennek tartották. Az eddigi eredmények továbbfejlesztése, amelyek iránt számos külföldi biotech cég és gyógyszergyár is érdeklődik, így felettébb kétséges. Engem hazajövetelünk óta megkeresett a cardiffi egyetem, kérték, pályázzak meg egy kétéves angol ösztöndíjat. Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem! – zárja le viccesen Letoha Tamás.

Olvasóink írták

52 hozzászólás
  • 52. szerintem 2008. július 29. 20:46
    „csak ujsagcikkek alapjan nem erdemes iteletet hozni. A www.doktori.hu alatt elvileg minden tudomanyos kutatorol eleget meg lehet tudni, ahhoz, hogy nagyjabol megiteljuk a teljesitmenyet (legfontosabb kozlemenyek, impakt faktor, idezettseg). Ez a ket kutato nincs benne. Ha a munkajuk valoban vilaghires, adjak meg a cikket ahol kozoltek (nyilvan egy kelloen eros ujsagban tortent a kozles). Konferencias dijaink sokunknak vannak ugy, hogy nem kaptunk otka-t.”
  • 51. ftom 2008. július 21. 20:14
    „Nem ártana egy kis mértéktartás, kezeljük a dolgokat értékükön!

    Ahogy a cikket olvasom, nem egyébről van szó, mint a konferenciákon alkalmanként kiosztott legjobb poszter díjról. Ez kétségtelenül szép elismerés, de barokkos túlzás világsikernek nevezni.
    Ilyen díjakat rendszeresen hoznak haza magyar kutatók, legfeljebb nekik (és főnökeiknek) kevésbé jó a kapcsolatuk a helyi sajtóval.

    F. Tamás”
  • 50. cinnamon 2008. július 14. 03:12
    „A bika meghajolt a matador előtt, és hátat fordított a vörös posztónak. Miután életben hagyta a bikát, a matadort széttépte a tömeg.”
  • 49. Szila :) 2008. július 13. 13:26
    „"Bátran tervezd meg a jövődet, de ha jót akarsz csak ceruzával!"”
  • 48. Letoha Tamás 2008. július 13. 13:03
    „"Keresni, várni, semmit sem akarni,
    Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
    Nézni a világot becsukott szemekkel,
    Látni azt, amit még nem látott meg ember
    Gyönyörködni titkos, mély harmóniákban,
    Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
    Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
    A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
    Tenni a helyeset, nem kis öröm pénzért,
    Nem a túlvilági örök üdvösségért.
    Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
    félni, hogy talán még igazság sincsen,
    tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
    hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
    És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
    hogy amit csinálok, az nem lehet semmi."

    TELLER EDE (1908-2003)”
  • 47. Szila :) 2008. július 13. 12:38
    „Fleur:
    Hát, tudod a remény hal meg utoljára. Én úgy gondolom, hogyha most nem tesznek meg mindent annak az érdekében, hogy sikerüljön a támogatást megkapni, (amire,- igazad van- nem sok esély van, de legyünk kicsit naívak) a későbiekben teljesen feledésbe fog merülni a dolog!”
  • 46. fleur 2008. július 13. 08:22
    „Szila:-) :
    Persze, hogy abba senki sem gondol bele, hogy kinek mi és mennyi múlik Tamásék kutatásain!! Eddig ez nem derült ki számodra? És persze, hogy mindenért, mindenhol meg kell küzdeni, de külföldön legalább lenne esély arra, hogy küzdjenek...érted? Mert hiába bizakodsz, bizakodunk, ennek az egész cikk-dolognak úgyis az lesz a vége, hogy pár héten belül állásuk sem lesz! Reménykedjünk, hogy nem így lesz, de szerinted ha eddig sem kaptak megfelelő támogatást, ezek után majd fognak...? Azért ennyire ne legyünk már naivak...”
  • 45. Szila-:) 2008. július 13. 06:26
    „Sajnos ennyire naívak vagyunk mi emberek, próbálunk hinni, bízni abban hogy ez egy szép és fejlődni képes ország amiben élünk! Nem mondom, hogy máshol könnyebb lenne, merthát manapság már mindenért vért kell izzadni bárhol is legyen az ember. Szerintem nem kellene ennyire semmibe venni mások munkáját, mert itt nem arról van szó hogy alkalmatlanok lennének a feladatra, hanem hogy egyszerűen leszarják a munkáujkat. Bele sem gondolnak abba, hogy valakiknek ezen elég sok múlhat!
    Volt szerencsém beszélgetni Tamással, és én őt annak azembernek ismertem meg aki képes megtenni bármit azért, hogy a munkáját elismerjék.
    Én csak gratulálni tudok nekik, és bízom benne, hogy ennél már csak jobb lehet!”
  • 44. Peták Ildikó 2008. július 12. 18:50
    „Nagyon nagy büszkeség,hogy egy ilyen tehetséges és jól képzett kutató él a városban és bízom abban,hogy barátként támogathatom,hogy itthon is elérje sikereit!Hiszem,hogy a kitartás meghozza a várvavárt anyagi támogatást!!!!”
  • 43. fleur 2008. július 12. 17:43
    „Egy külföldön élő magyar:
    Csak helyeselni tudok. Igaz, hogy én csak 4-5 évet éltem külföldön, de amikor hazajöttem, nem tapasztaltam mást, mint rosszindulatot és irigységet.
    Külföldön ilyen sosem volt, mondjon bárki bármit is.
    Ha a fent említett urak komolyan veszik a munkájukat és kutatásaikkal valóban segíteni szeretnének az embereken, akkor nem szabad büszkeségből itthon maradni.”
  • 42. egy kulfoldon elo magyar 2008. július 12. 17:34
    „csatlakozva az elottem szolokhoz:
    Ne is gondolkodjanak Magyarorszagon maradni, ezek kozott a korulmenyek kozott nem tudnak majd otthon ervenyesulni, mint ahogy elottem is megirtak.
    Etikai okokbol vigyek magukkal a csaladjaikat es a Laci baratja csaladjat vele egyutt, es sajnos azt kell mondjam, hogy FELEJTSE EL, milyen is lehetett volna Mo-on jol kutatni.
    A haverok alkotta "az en kutyam kolke"-elvu szolvencia es para-szolvencia mind a penzugyi szferat, mint a politikait, mind a kutatast, mind a gazdasagit athatja.
    Itt Nyugaton meg nem divik ez a fajta szemlelet, itt meg szamit az, hogy mire KEPES valaki, nem annyira az, hogy kinek a kije.
    Sok sikert!

    U.I. jomagam Mo-ra probalkoztam visszamenni par eve, csak irigyseget es rosszindulatot kaptam a munkamert, mert nem illettem bele a haveri kor(ok)be. Ugyhogy vissza kellett jonnom. Maguknak ezt nem kivanom. Ha tudnak, menjenek.”
  • 41. Lemba 2008. július 12. 14:35
    „A kutatashoz es eredmeny a kutatasban sok minden kell.
    Elhiszem, nagyon sok okos es hozzaerto ember el Magyarorszagon. De az is valoszinu lehet. hogy ezek kozott az emberek kozott nagyon sok olyan van akibol hianyzik a "consciousness", ha azonnal penzt nem lat benne nem is foglalkozik a kutatasi irannyal. Ebbol a ket fiatal kutatobol nem hianyzik ez a tulajdonsag. Ehhez semmi koze nincs a kutatasi politikanak vagy management-nek. Szemelyesen nem ismerem a ket Kutatot, de beloluk meg egy nagyon gyakori emberi tulajdonsag hianyzik az irigyseg.
    Igen is keressenek kulfoldi patronalot, lehetoleg az arab orsagokban es hasznositsak kutatasi eredmenyiket a rak, virology, metabolic deceases kutatasban.
    Sok sikert kivanok es igy ismeretlenul is buszke vagyok rajuk.
    Meg egy, ne foglalkozzanak a rossz indulatu megjegyzesekkel.”
  • 40. fleur 2008. július 12. 13:06
    „gattuzo: félek, hogy sajnos ez a szomorú igazság-mindenféle pesszimizmus és effélék nélkül...”
  • 39. gattuzo 2008. július 12. 12:51
    „Fleur, egyidőben irtuk ugyanazt. Ez transzcendencia vagy csak a szomorú igazság?”
  • 38. gattuzo 2008. július 12. 12:47
    „Srácok, hajrá, csak igy tovább! Most már biztos, hogy nem kaptok soha többet pénzt. Kezdhettek pakolni. Éhen halni szép dolog, de kicsit fájdalmas.”
  • 37. fleur 2008. július 12. 12:47
    „Kedves Tamás!
    Szerintem tényleg menj külföldre: és ne csak az eredményeket és az ötleteket vidd, hanem Szilák László barátodat is. Így nem lesz "árulás" és talán végre elismerik az eredményeid....itthon sosem fogják, hidd el.
    Nem beszélve arról, hogy azért, mert ki merted nyitni a szád, nem sokáig lesz lehetőséged kutatni...sajnos ebben szinte biztos vagyok..:(”
  • 36. zsoci81 2008. július 12. 12:24
    „Egyetértek az előttem szólóval. Ez is egy sajátos magyar találmány. Elüldözzük a tehetségeket és közben sírunk, hogy hol tartunk. Szomorú, de igaz. Pedig Magyarország bennünk van.”
  • 35. gameboy 2008. július 12. 12:10
    „Nem értem, mi ebben a cikkben a durranás. Ez a téma egy lerágott csont. Elismerésem a fiúknak, de ugyanezek az emberek pár éve már egyszer kicsinálták a Szabó Csaba nevű világhírű kutatót. Sok sikert, de ez egy reménytelen küzdelem.”
  • 34. egyszeru polgar 2008. július 11. 22:03
    „Akkor kedves olvasok,szemmel lathato, igen is ez politikai kerdes is, barmennyire tiltakoznak nehanyan. Az, hogy a szalakat kik es hogyan szovik, bizony fugg az alapszemlelettol. Ha az orszagban korrupcio letezhet es van, nyilvanvaloan minden teruleten megfertozi a tarsadalmat. Lam, maris megszolalt egy "Atyus", aki nyilvan nem ert egyet sem Lehota Tamassal, sem a legtobb hozzaszoloval.
    Hat.....mit lehet ehhez szolni? Hol van az ero? Ahol a hatalom.”
  • 33. Atyus 2008. július 11. 21:06
    „Kedves Tamás,

    Lehet, hogy a kutatáshoz értesz, de a tudománypolitikához és diplomáciához lövésed sincs.
    Sok sikert

    egy szintén fiatal kutatótársad”
52 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs párja a szatymazi őszibaracknak

Szatymaz - Az idei időjárás kedvez a szatymazi őszibaracknak. A szép gyümölcsből olyan sok van, hogy… Tovább olvasom