Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Szegedi operaénekesek a budapesti Mozart-maratonon

A szegedi színház négy operaénekesével és egy szegedi származású, matematikusból lett operistával arat sikert a Budapesti Tavaszi Fesztivál Mozart-maratonjának társulata. A Cosí fan tutte szegedi Ferrandója vetkőzik is.
– Szeret Ferrando szerepe, és én is őt viszont – mondja a budapesti operaház szegedi származású fiatal tenorja, Megyesi Zoltán saját szerepéről Mozart Cosí fan tuttéjében. A lírai tenor a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a tavalyi óriási sikerre tekintettel más szegedi operisták – Simon Krisztina, Bátki Fazekas Zoltán, Cseh Antal és Gábor Géza – társaságában lép fel a Mozart-maratonon. A Jövő Házában egymást követő napokon mutatták be a héten a Figaro házasságát, a Don Giovannit és a Cosí fan tuttét, vasárnap pedig valóban maratoni változatban egymás után szólalnak meg az operák. A Szegeden jól ismert Kovalik Balázs modern felfogásban állította színpadra a Cosí fan tuttét.

– A cím jelentése: minden nő így csinálja. Meg a férfiak is, tegyük hozzá gyorsan – értelmezi a cím lényegét Megyesi Zoltán. – Van egy jelenet, amikor a szerelmi extázis csúcsán a lányok bugyira-melltartóra vetkőznek, mi fiúk pedig alsónadrágban énekelünk. Furcsán éreztem magam, amikor az első zenekari próbán száz ember előtt ledobáltam a ruháimat, de második alkalommal már nem én, hanem Ferrando vetkőzött. Annyira belemerülünk a játékba, hogy magától jön.

– Más a színpad világa, hiszen ha szerepet mondok vagy énekelek nem hátráltat, hogy civilben amúgy eléggé hadarok. Az sem gond, hogy nincs hajam, legalább nem kell vacakolni a paróka aláfésüléssel – válaszol készségesen. Csak akkor pirult el, amikor legutóbbi sikeréről kérdeztem.

A világ első jelentős operájához, Monteverdi 1607-es Orfeo című művéhez válogattak szereplőket szerte a világon, hogy a műfaj születésére emlékezzenek mantovai bölcsőjénél. Ebben Megyesi Zoltán nyerte el az egyik jelentős szerepet háromszáz jelentkező közül.

Az viszont már láthatóan fogas kérdés a számára, hogyan is került az egyetemi katedráról matematikusként a színpadra. – A matematika nálunk családi „terheltségnek" számít, édesapám és a bátyám is matematikus – gondolkodik el a megoldáson. – Operaénekes meg tízéves koromtól akartam lenni, amikor gyerekként részt vettem Verdi Macbeth című operájának szegedi előadásában. Felvételiztem a konzervatóriumba, de jól ment a matematika is Ságvári gimnázium speciális osztályában. Már elsős koromban mentességet nyertem az egyetemi felvételi alól. A kettősség később is megmaradt: egyszerre végeztem az egyetem matematikus szakát és a főiskola magánének tanszakát.

– A diploma után a matematika javára billentette a mérleg nyelvét, hogy találkoztam Csörgő Sándor professzorral, aki kiváló témavezetőm volt valószínűség-számításból, a hangom pedig még nem volt elég érett ahhoz, hogy meg tudjak belőle élni. Megtaláltam a sikerélményt a Bolyai Intézetben – indokol. – Doktoráltam, adjunktussá neveztek ki, tanítottam a budapesti műegyetemen is. Végül egy szerelmi csalódás taszított mégis az opera karjaiba. Újból elkezdtem énekelni, közben a hangom is beérett, lírai tenorrá. Jelenleg elsősorban Mozart-szerepeket éneklek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újjászületik a folyó éke, a Szőke Tisza

Mégsem lesz az enyészeté a Szőke Tisza, és nem is kerül el Szegedről, mint időről időre hírlett.… Tovább olvasom