Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Szegedi városnézés a világhírű fotóssal, Szipál Mártonnal

Szeged - Nagy városnéző sétával kezdte látogatását a REÖK-palota meghívására Szegedre érkező, sztárfotóival világhírre szert tevő fotográfus, a 83 éves Szipál Márton. A fáradhatatlan különc harsány nevetéssel megtüzdelt történetei közben végigjárta a belvárost, helyi finomságokat kóstolt, és felidézte első szegedi emlékét.
A gulyáslevesből és túrós csuszából álló első kulináris élmény felé tartva tágra nyílt szemekkel csodálkozik rá a város nyugalmára és felújított épületeire, különösen azért, mert elszomorítja Pesten a sok elhanyagolt, jobb sorsra érdemes régi ház. Nem illedelmességből említi ezt meg, hiszen az első percben kiderül, távol áll tőle az udvariaskodás, tegeződve és mosolyogva csapong benyomásai és sztorijai között.

Bár elmondása szerint családi örökség, hogy arcmemóriája csapnivaló (“Egyszer magamat sem ismertem meg"), a történetek és a tanulságok megmaradtak benne. Szegeden először 17 évesen járt, és nem is akárhogy tette emlékezetessé a kirándulást: sikerült vagányságból átúsznia a Tiszát. De ugyanilyen elevenen él benne Los Angeles, Hong Kong vagy éppen Tokió is.

Hiszen Szipál Márton a nyüzsgést szereti. Az Egyesült Államokból Budapestre történő visszatérése után is egyből belevetette magát a társasági életbe, gyakran megfordult diszkókban, szórakozóhelyeken, bár az utóbbi időben kevésbé. Megunta.

Szipál Márton a 90C vendéglőben. Fotó: REÖK

Cukrászdákat és a Dóm téri vásárt útba ejtő sétánkon is csak a hidegre panaszkodik. És vérbeli portréfotósként az arcokat figyeli. Szerinte az arcból egyből megállapítható, kifélét, mifélét lát éppen. És hogy sajátjára mit mondana, ha nem ismerné magát? Csúnya, öreg zsidó ember. Kacag.

Természetesen a beszélgetés középpontjában mindig a fényképezés áll. A műtermi. A kérdésre, nem szokott-e csak úgy, hobbiból kattintgatni az utcán, értetlenül kérdez vissza: Minek? Az ő foglalkozása, hogy a tökéletes beállításokkal kihozza az emberekből a legjobbat, akár photoshop, akár fények segítségével. És hogy a technikai feltételeken túl mi a titka ennek? Hogy nem szabad érzelmekkel viseltetni a fotózandó alany felé. A felvetésre, hogy ez nehéz lehet, gyakorlatias válasz érkezik: 500 dollárja múlna rajta, ha ez nem sikerülne.

A szerdai, csütörtöki REÖK-palotában tartandó fotózásán persze nincs ideje, lehetősége olyan precízen előkészíteni a szerencséseket, mint szeretné, de nem aggódik. A magyar nők (és hát kedvenc témája a nők), mint tapasztalta, nem szorulnak instrukciókra, mindig a tökéletes sminkkel és ruhával készülnek. A kevésbé fotogén embereket pedig még jobban is szereti lencsevégre kapni, mint a szimmetrikus arcúakat.

Közben tovább nézelődünk. Bekukkant a kézműves vásár koncertjére, érdeklődik a Dömötör-torony felől, mosolyog a fényképezőgép előtt, trécsel az érdeklődőkkel. Majd szép lassan távolodva eltűnik a sötétben. Egy újabb vacsorára.

Olvasóink írták

  • 1. _Les 2007. december 11. 21:39
    „Bravó!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ritka a tömeges ajándékozás

Szeged – A káposzta leves és a sajttal töltött rántott pulyka pont a kedvenceim közé tartozik… Tovább olvasom