Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 22°C | 35°C Még több cikk.

Szegények örömét látta a szegedi hobbiutazó

Latin-amerikai mozaik címmel láthatók Molnár Gábor fotói a szegedi jezsuita rendházban. A szegedi hobbiutazó hat évet töltött Kolumbiában, élményeit úti beszámolójában dokumentálta.
Fotó: Segesvári Csaba
– 1993-ban érkeztem Kolumbiába tanulni, először a Faludy Akadémia ösztöndíjával. Ekkor három hónapot töltöttem kint, majd visszajöttem Magyarországra. Szociális munkás szakon végeztem a szegedi főiskolán, a diploma megszerzése után tértem vissza Bogotába, és ott ragadtam – meséli képei előtt Molnár Gábor. A hat év alatt két diplomát is szerzett: szociálpszichológia és nemzetközi kapcsolatok szakon.

– Egy ismerősöm, Mustó Péter jezsuita szerzetes, akinek a szociális programjában kint önkéntesként dolgoztam, tizenkét évig élt Kolumbiában. Ő mesélt erről a csodálatos országról, és segített a kijutásban is.

Gábor a kint töltött évek alatt nagyon sok emberrel megismerkedett, sok élményt szerezett. Ezeket úti beszámolójában írta meg.
– A latin-amerikai társadalomban köztudomású, hogy nagy a nyomor. Más azonban csak olvasni erről, és teljesen más saját szemmel látni, testközelből érezni a szegénységet. Az ottani emberek többet szenvednek, mint a magyarok, itthon mégis sokkal több megkeseredett arcot látok. A kolumbiaiak számára az identitás gyérebb fogalom, mint egy európai, egy magyar embernek. Ők kevésbé intelligensek, mégis fokozottabban élik meg az élet apró örömeit. Közelebbi kapcsolatuk van a spirituális világgal, mint a modernizált társadalmaknak.

A világutazó állomásai

Molnár Gábor igazi világutazó, járt már Izraelben, Hollandiában, Angliában, Svájcban, Németországban, Spanyolországban, Monacóban, és ez csak néhány ország azok közül, amelyekben több hetet is eltöltött. Az utazások során közel háromezer képet készített. Angolul, spanyolul és franciául tanult meg felsőfokon beszélni.

A hobbiutazó 1956-ban Kolumbiába emigrált magyarokkal is találkozott, akikben elmondás szerint erősen él magyarságtudatuk.
– Csodálatos volt látni, hogy ezek az emberek október 23-án a magyar zászlót lobogtatva sétálnak végig Bogota utcáin, miközben a Himnuszt éneklik.

Gábor sokat mesélt az ottani embereknek Magyarországról, hazaérkezése óta itthon beszél az ott tapasztaltakról.
– Négy éve jöttem haza, nagyon nehéz volt munkát találnom a túlképzettségem miatt. Most óraadó vagyok a Szegedi Tudományegyetemen, és Pécsen is tanítok, közben kiadót keresek az úti beszámolómnak.

Kérdésemre, hogy tervezi-e a visszautat, Gábor sejtelmes választ ad: – Amíg Kolumbiában voltam, hazavágytam, mikor itt vagyok, Bogotába vágyom vissza. Bármi lehetséges, talán egyszer visszatérek.

Bobkó Anna

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Harc a kórházi ágyakért

Hétszáz aktív ágyra pályázhat a deszki, a makói, a szegedi és a vásárhelyi kórház – az… Tovább olvasom