Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Szelíden, szépen, szomorúan - in memoriam Kereszty Zsolt

Kedves Zsolti, nyilván még nagybetegen is elő-elővetted hűséges krétáidat, ecseteidet. Mintha az önkifejezés szirénes szenvedélye nélkül nemigen tudtál volna élni.
Kedves Zsolti, nyilván még nagybetegen is elő-elővetted hűséges krétáidat, ecseteidet. Mintha az önkifejezés szirénes szenvedélye nélkül nemigen tudtál volna élni. Innen adódhat, hogy a nemrég megnyílt Vásárhelyi Őszi Tárlaton is jelen van egy kontrasztos hangzatú, balsejtelmű képed. Amely fehéren világló, sötét és üres tekintetű fejformájával kimondottan a nézők tekintetére aspirál. Mi pedig azon morfondírozunk: vajon miféle párbeszéd létezhet a halálmaszkos létezés és az eleven halandók között. Súlyos, kőkemény, reménytelen önelszámolás ez. Habár címadásodban egyféle Emlékképre hivatkozol, akárha túl lennél már az elmúlás gondolatkörén. Holott valójában csak a napokban mentél el közülünk, mindössze 45 évesen.

Hogy honnan jutottál ennyi szikár, állhatatos és misztikus érzékiséghez? Erre tán legközelebbi családtagjaid, cimboráid sem tudnak pontosan válaszolni. Legfeljebb annyi bizonyos: ismert, jó nevű jogász családból startoltál. S eredendően magad is e népszerű szakmához szereztél diplomát. Mégsem lettél egy percig sem a paragrafusok hivatalos képviselője. Inkább a tárgy- és környezetkultúra életszerűbb kérdéseihez vonzódtál már ekkoriban is, ezért hosszú évekig lakberendezést, környezetformálást tanítottál a fiataloknak. Közben a képzőművészeti kifejezés fortélyait is sorra-rendre elsajátítottad. Először helyi szabadiskolánkat látogattad, majd az SZTE rajz és művészettörténet tanszakát is könnyedén elvégezted. Könnyedén, minthogy kezdettől fogva kivételes, bravúros manualitással rendelkeztél. Figurális tanulmányaid egynémelyikét igazi gyöngyszemnek, már-már múzeumi becsű produkciónak éreztem. Ilyeneket egyedül csak Vinkler mester produkált Szegeden.

Nem csoda így, ha a főiskolai seregszemléken egyre-másra az elismert, díjazott szerzők közé kerültél. Amint az sem volt meglepő: rövidesen önálló tárlatokkal jelentkeztél (B galéria, Belvárosi Galéria, fővárosi szereplés). Majd a kilencvenes évektől az országos kiállításokra is biztonságosan bejutottál (Nyári Tárlatok, Festészeti Biennálék, Vásárhelyi Őszi Tárlatok), nem is szólva az alaptagság megszerzéséről. Ezek az elismerések természetesen inspiratívan feldobtak, bár jellegzetes emberi mentalitásodon aligha módosítottak. Jóképű, nyurga, szelíd, udvarias és kevés szavú egyéniségnek ismertelek mindig. Visszafogott, angyali árnyalatú mosolyodra máig emlékszem, velősen nevetni ellenben sosem láttalak. Volt benned valami talányos, méltóságos és titokzatos szomorúság. Akárha nem bírtál volna túlságosan feloldódni ebben a ricsajos, öntetszelgő, anarchikus világban.

Tényleg: neked a vizuális, manuális munkálkodás érdemi megváltást jelentett. Még akkor is, ha kissé késve, kanyargós ösvényeken érkeztél e magányos, küzdelmes pályára. Ahol korántsem éltél vissza megkapó szépségű, artisztikus grafikáiddal. Mert első tárlataidon jobbára méretes, konstruktív szellemű, dekoratív olajképeket állítottál elénk. S labdás, mászókás, hulahoppkarikás motívumaiddal akaratlanul is elárultad, mennyi érzelmi szállal kötődsz az apróbb gyerekekhez. A későbbiekben viszont egyre komorabb, meditatívabb és lírikusabb lett festészeted. Előszeretettel fordultál a szürkés, monokróm tónusokhoz, mintha valahogy beborult volna körülötted az ég. Ugyanakkor képi elemeidet is csakcsak megrostáltad, szinte csak a legpuritánabb, legkifejezőbb alakzatokra hivatkoztál. A zárt, mértanias, ablakszerű formációkra vagy a különféle szerszámok satus szerkezetére. Itt már az üde, színesebb részletek majdhogynem unikumnak tűntek, mintegy ünnepi betéteknek.

Unikumok, ünnepek? Két évvel ezelőtt pont én nyitottam meg egyik szegedi kirukkolásod. S örömmel vettem észre, hogy szomorkás, személytelen tárgyi és figurális tematikáidat egy szuverén érvényű tartalmi, technikai felismerés köti össze. Elvégre páros, együvé tartozó motívumaidat rendszerint varrottas, szegecses kiképzésekkel társítottad. Akárha egy velejéig feslett, műpántos közegben tengetnénk gyarló életünket. A napokban pedig felfedeztem honlapodon: a fotózásban is derekasan kitettél magadért. Hiszen balatoni fényeid, zuhanó repülőid és Tegnapi holdjaid egyszerre felvillanyozóak, megdöbbentőek. Ha képességeid, eredményeid felől tekintek korai végzetedre, akkor a sors igazságtalanságát még gyalázatosabbnak vélem. Kisebbik fiad immár csak festőállványodat simogathatja. Magam meg fel-felnézek az asztalom melletti falrészre, s nemritkán ott is ragad tekintetem. Egy áttetszően oldott, merengő Kereszty-aktot méregetek, amely lehorgasztott fővel a távlatokat fürkészi.
Látod, Zsolti, úgy mentél el közülünk, hogy mégiscsak itt maradsz velünk. Pihenj békességben.

Szuromi Pál

Olvasóink írták

  • 1. rózsakert 2012. november 15. 09:06
    „Pihenj békében !

    A családnak részvétem.

    Egy nagyon fontos része az életének kimaradt a felsorolásból - én is innen ismerem ŐT - a kosárlabda.
    Imádta nézni és művelni is , nagyon jól játszott.
    Kosaras barátai ,sporttársai nevében is , a kis csütörtöki csoport nevében is---bár én személyesen nem lehettem ott a temetésén---ezúton köszönöm NEKED , hogy sok mindent tanulhattunk TŐLED.

    Drukkoltunk , imádkoztunk ÉRTED a betegségedben ,de fent másként döntöttek.

    Pihenj békében!...és köszönöm.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Januártól Szeged működteti a múzeumot

Megegyezett L. Simon László államtitkár Botka Lászlóval: januártól a város működteti a Móra-múzeumot és szegedi kiállítóhelyeit. Vezetőváltás nincs napirenden. Tovább olvasom