Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Szellentők és árnyjátékosok A mundérvásárhelyi búcsúban

Szeged - Virtuóz játékot láthat a közönség, mégsem könnyű végignézni Peter Hacks Goethe nyomán írt darabját, A mundérvásárhelyi búcsút a kisszínházban. Szerencsére a szünet nélkül adott groteszk vásári komédia nem hosszabb, mint egy átlagos mozifilm.
Próbálok rájönni, mi indokolhatta a darabválasztást, talán az, hogy ezzel a drámai tagozatot vezető Bodolay Géza fordítói erényeit is megcsillogtathatta. Goethe és Peter Hacks versbe szedett szövegét nem kis teljesítmény magyarul visszaadni, amennyire a premier alapján meg tudom ítélni, elég jól sikerült. Bodolay rendezőként is alaposan ismeri a darabot, hiszen 1988-ban a Stuttgarthoz közeli Sindelfingenben, 1992-ben pedig Budapesten is színpadra állította. Harmadszor talán már sok lett volna, ezért nagy műveltségű, teoretikusan is felkészült rendező kollégáját, Csiszár Imrét hívta meg, akinek kisujjában van az egész színháztörténet.

Ez itt fontos szempont, a vásári komédiát kötelező megnéznie mindenkinek, aki színháztörténetet tanul: remek példa a színházi formák tobzódására. Gyanítom, az átlagnéző számára ettől és az érdekes zenei, képzőművészeti kapcsolódásoktól még nem lesz izgalmas a produkció. Hiába a sok attrakció, színészi bravúr, egy óra múltán leül az előadás; a közönség fészkelődéséből is érezni: sokan nehezen követik a színház a színházban történet példázatos, filozofikus gondolatait, alig várják, hogy vége legyen.

Jelenet a darabból. Fotó: Karnok Csaba
Danis Lídia, Pataki Ferenc – mint Vitéz László – és Borovics Tamás. Fotó: Karnok Csab
Pedig kár lenne kihagyni, mert igazi színházi csemege ez az előadás. Joggal népszerű három színészünk parádés lehetőséget kapott benne arra, hogy mesterségbeli tudását virtuóz módon megmutassa. Hárman játsszák el a darab mind a tizennyolc szerepét, ami önmagában is nagy mutatvány, ráadásul akrobatikus képességekre, kifinomult mozgáskultúrára is szükségük van Kiss Tamás koreográfiájának pontos végrehajtásához, a cirkusz és a vásári komédia jellegzetes, szélsőséges karaktereinek megjelenítéséhez.

Borovics Tamás bravúrosan játssza a commedia dell'arte hagyományaira is építő bohócjeleneteket. Marionettfigurákat idéző különös mozgásáról nekem a Zsebtévés Hakapeszi Maki jutott eszembe a hetvenes évekből. Amikor pedig Szakács Györgyi talpig rózsaszín jelmezében, gigászi melleit dobáló kéjsóvár szipirtyóként megjelenik, az több mint groteszk. Pataki Ferenc még a tűzfújást is megtanulta: hatalmas tűzfelhőt küld a színpadra. Félig bábtestű Vitéz Lászlóként viccesen hadonászik a palacsintasütővel. A Koldusopera Bicska Maxi-dalának dallamára bohócjelmezben Rinaldo Rinaldini szaftos történetét is elmeséli. Magisterként szellentőbajnokságot nyerne, nővé alakulva savanyúuborka-arcú vénkisasszony. Danis Lídia egy mormotával társalogva vezet elő mulatságos hasbeszélő-mutatványt, hatásos az árnyjátékos jelenete is Boroviccsal.

A színpadon felépített színpadon a bábukkal jelzett vásári közönségnek próbálják előadni Eszter bibliai történetét. A közel három méter magas, jellegzetes perzsa figurákat mintázó alakokra kis lépcsőkön kell felállniuk a színészeknek, hogy a megfelelő nyíláson kidughassák a fejüket. Közben díszletesek tologatják őket, szenved, izzad mindenki. Ráadásul ilyenkor hangzanak el a filozofikus, mai politikára is vonatkoztatható szövegek.
Wagner-operasláger éppúgy felcsendül az előadásban, mint barokk muzsika. Kellemes rejtvényfejtést mindenkinek!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyolc afgánt vitt a két magyar embercsempész

Szlovák rendszámú autókban száguldoztak. Tovább olvasom