Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 2°C | 8°C Még több cikk.

Szenes Iván, a slágerkirály

Legalább három generáció nőtt már fel Szenes Iván slágerein. Az örökifjú dalszövegíró mestersége titkaiból is elárul egyet s mást, miközben dalaira emlékezik.
"Nem csak a húszéveseké a világ", „Kicsit szomorkás a hangulatom", „Kislány a zongoránál", „Találkozás egy régi szerelemmel", s még százával sorolhatnánk Szenes Iván immár klasszikussá vált dalszövegeinek a címeit. Milliók dúdolták, fütyülték e nótákat annakidején, s bizonyára sokan most is szívesen hallgatják őket. Immár 83 esztendős szerzőjüket joggal nevezhetjük „slágerkirálynak".

Miként lett Szenes Iván szövegíró? Ő úgy meséli, nem is gondolkodott más választáson, hiszen édesapja, Szenes Andor is nótaköltő volt.

– Imádtam az apámat. Ő volt a példaképem – meséli meghatottan –, olyannyira, hogy ha netán parádéskocsis lett volna, biztosan én is egy hintó bakján töltöttem volna az életem nagy részét.
Fogalma sincs, hogy hány dalszöveget írt. Biztosra veszi, hogy közelebb van a kétezerhez, mint az ezerhez. Miközben hetven színdarabban is közreműködött szövegíróként, átdolgozta több nagyoperett szövegét, és jó ideig színházi dramaturgként is dolgozott.

Szinte mindegyik szerzeményéből sláger lett. Önmagát mégis szigorú mércével méri.

– Én csak azt tartom slágernek, amit az egész ország ismer. Ezt talán százhúsz dalomról merném biztosan állítani. Igaz, az sem kevés...
Dalszövegei közül nem tudna egy kedvencet kiválasztani.

– Ezzel megsérteném a többit. Mindegyikkel úgy vagyok, mint a szülő a saját édesgyermekével. A gyengébbek is az enyémek.

Általában megérzi, hogy melyikből lesz sláger.
A kívülálló joggal gondolhatná, hogy egy-egy dal szövege a nótaköltő korától, kedélyállapotától függ.

Szenes Iván rácáfol erre.
– Tizenhat éves koromban írtam meg a Mindenkit elfelednek egyszer című dalt, ami valójában egy érett szerelmes fájdalmáról szól, és hatvan is elmúltam, amikor a híres rajzfilm kis rókájáról, Vukról írtam a sorozat részeit bevezető dal szövegét.

A dalszerzőt ma is bántja, hogy a költőtársadalom nem igazán ismeri el a munkáit. Pedig amit csinál, az maga a költészet. A költő lenézi a szövegírót, de nem tud dalszöveget írni.

– A szövegírás művészet vagy iparos munka? – kérdeztük.
– Ha arra kíváncsi, hogy művésznek érzem-e magam, akkor szerényen mosolygok. De ha nem hinném, hogy amit a színpadi verselésben csinálok, az művészet, akkor egy percig sem folytatnám!
Amikor dalszöveget ír, mindig konkrét személyben gondolkodik. Előre eldönti, hogy kivel szeretné elénekeltetni.

– Egy titkot elárulok: csak nagyon ritkán fordul elő, hogy saját szerzeményeimet magam is eléneklem, akkor is csak a fürdőszobában. Van önkritikám.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csengele, 1988: 9 halott, 1 halálraítélt

Néhány hónap múlva kiszabadul a szegedi Csillag börtönből a magyar kriminalisztika történetében a… Tovább olvasom