Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Szentségtörések kellenek a magyar felsőoktatásban

Szeged - Felére csökkenhet az állami felsőoktatási intézmények száma a következő években – erre számít a Magyar Rektori Konferencia főtitkári kollégiumának vezetője. Az Oktatási Hivatal első embere szerint kreatívabbnak kell lenni a forrásszerzésben.
– Vannak ki nem mondott igazságok, amelyekről eddig nem illett beszélni. Ezeket a szentségtöréseket most el kell végezni. Az egyik ilyen: nem létezik a magyar felsőoktatás versenyképessége – általában. Ezért nem is indokolt egyformán támogatni minden intézményt. Másrészt a válság jó is lehet: rákényszeríti a nagy szervezeteket, hogy gondolják át, hol vannak mozgósítható tartalékok, ésszerűsítési lehetőségek. – fogalmazott lapunknak Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal (OH) elnöke.

Kétnapos tanácskozást tartottak Szegeden a múlt hét végén a magyar felsőoktatási intézmények főtitkárai, erre az értekezletre hívták meg a felsőoktatás végrehajtási, igazgatási feladatait bonyolító hivatal első emberét. Úgy magyarázta: ha a tervezéssel, jogszabályalkotással foglalkozó oktatási szakállamtitkárság a fej, az OH a kéz és a lábak.

A Szegedi Tudományegyetem hallgatói állják a versenyt.
A Szegedi Tudományegyetem hallgatói állják a versenyt.

– Félévente ülünk össze tapasztalatcserére, problémafelvetésre. A felsőoktatást irányító kormányzati szervek is állandó kapcsolatban vannak velünk. Információhoz jutunk, információt adunk, érvelünk, meghallgatjuk a kormány álláspontját – vázolta a rendezvény célját Rónay Zoltán, a Magyar Rektori Konferencia főtitkári kollégiumának vezetője. A lapunknak adott interjúhoz egy asztalhoz ültettük őket.

Víziók

Hogyan látják a felsőoktatást 5 év múlva? – kérdeztük interjúalanyainktól. – Gyengülnie kell annak a szemléletnek, hogy a felsőoktatási intézmény várja az államtól a forrásokat. Kreatívabbnak kell lenni a forrásszerzésben. Egyesekről a következő években kiderül, fel tudnak-e zárkózni ehhez a szemlélethez – fogalmazott Princzinger Péter. Dömötör Máté szerint a felsőoktatási reform „erős versenyhelyzetet fog teremteni, intézmények meg fognak szűnni. Természetes szelekció alapján: az intézmények színe-java talpon marad". – Radikálisan kevesebb állami felsőoktatási intézménnyel képzelem el a jövőt. A nemzeti küldetéssel bíró egyetemeket támogatnia kell az államnak, de a regionális küldetéssel se bíró intézményeket vissza kell fejleszteni. A 29 állami intézmény nagyjából fele maradhat meg – vallja Rónay Zoltán –, ezek fájdalmas döntések lesznek, hiszen egy kisváros életében értelmiségmegtartó, munkahelyteremtő szerepe van egy főiskolának, egyetemnek. Nem biztos, hogy írmagja sem maradhat, de az is nonszensz, hogy mindenki mesterképzést akar.  

A szegedi tanácskozáson egyeztettek az új felsőoktatási törvény végrehajtását segítő kormányrendeletek elfogadásának menetrendjéről: 17 várható még ebben az évben. – Sok szabályt kell rövid idő alatt előkészíteni. Ami nehézséget okoz: a jogszabályok megismerése, hatályba lépése és az alkalmazásra való felkészülés között rövid idő telik el – hallottuk Rónay Zoltántól.

Az egyetemeknek, főiskoláknak június 30-áig kell elkészíteniük stratégiai, fenntarthatósági, intézményfejlesztési tervüket. Mire készülhetnek a változó gazdasági, jogszabályi környezetben? – Nem vita tárgya: forráskivonás zajlik a felsőoktatásból. Így nehéz komoly fejlesztési célokat megjelölni – mondta Rónay Zoltán, Princzinger Péter azonban úgy látja: lehet hosszú távú stratégiát készíteni.

Megírtuk: az SZTE állami bevétele egy év alatt csaknem 3 milliárd forinttal csökkent. Ebben a helyzetben az egyetemek törekednek minél több saját bevételt szerezni. Csakhogy a nemzeti vagyontörvény módosítása szerint az egyetemek által a jövőben alapított gazdasági társaságok állami kezelésbe kerülnének. – Van ígéret arra, hogy a felsőoktatási intézmények a jövőben is bírhassanak tulajdonrésszel cégekben, vállalkozást alapíthassanak. Várjuk a válaszokat kérdéseinkre. Az egyetem sorsa a város sorsa is, hiszen jelentős gazdasági erőt jelent – hangsúlyozta Dömötör Máté, a Szegedi Tudományegyetem főtitkára.

– A felsőoktatási autonómia fogalomként az alaptörvény hatályba lépésével megszűnt. Az állam az oktatási és a tudományos tevékenységbe nem avatkozik bele, de beleszólhat például egy egyetem szervezeti ügyébe – minden azon múlik, mennyire önkorlátozó – tette hozzá Rónay Zoltán. – A felsőoktatás éves árbevétele 400 milliárd forint, az állami támogatás 190 milliárd. Az egyetemektől elvárjuk a saját bevételt, ezért engedni kell őket vállalkozni. A felsőoktatás megtanult pénzt keresni. Hagyni kéne – hangsúlyozta Princzinger Péter.

Olvasóink írták

32 hozzászólás
12
  • 32. tucat 2012. június 26. 16:37
    „30. Beroesz 2012.06.26. 06:33
    "Miért nem önmagukat hasonlítják...?" Mert megteszik ezt helyettük mások, olyan nemzetközi szervezetek, amelyek szerint az ELTE - és nem mellesleg az SZTE is - jól teljesít a világ egyetemeinek a versenyében. Noha csak ez a két hazai egyetem szerepel ezeken a listákon, azért vannak még színvonalas hazai felsőoktatási intézmények, amelyek minden támogatást megérdemelnek az eddigi teljesítményük és a gazdasági-tudományos életben megszerzett elismerésük alapján.
    Ugyanakkor Kispacninak (és így Bokrosnak) is igaza van abban, hogy a haveri alapon szerveződött, egyetemnek, főiskolának titulált, általában a fenntartó ideológiai és belső szakemberszükségleteit kielégítő szabadidőklubok (elnézést!) finanszírozásából az államnak teljesen ki kell vonulnia. Erről alább már beszéltem. Az érintett intézmények tehát nemhogy állami finanszírozásúak, de még államilag támogatottak sem lehetnek, de ha a fenntartójuk működtetni kívánja őket, ám tegye. Ez esetben viszont az ilyen intézményekben (magán, egyházi, egyéb szervezetek által fenntartott) megszerzett oklevél csak akkor tartható nyilván az állami akkreditációs rendszerben, ha megfelelő garanciák vannak arra nézvést, hogy a mögötte lévő tudás egyenértékű a minőségbiztosítási rendszerben előírtak szerint kiadott állami oklevelek, diplomák és tudományos fokozatok jelentette felkészültséggel. Az azonban, hogy az állam sufniegyetemeken folyó, oktatásnak minősített tevékenységek sokaságát finanszírozza, nyilvánvalóan hatalmi-politikai-szövetségi érdekből (ha ezt még magyaráznom kellene, az nagyon lehangoló lenne), valóban tarthatatlan és megengedhetetlen. Akkor is az lenne, ha egy prosperáló gazdaság óriási és növekedő potenciálja lenne az ehhez szükséges energiák forrása. De nem az, és ha a dolgok e kérdésben is ezen a főcsapási irányon haladnak tovább, akkor soha nem is lesz így.”
  • 31. kispacni 2012. június 26. 10:14
    „28. logaritmus.

    Írd be a kugliba, hogy "Bokros Lajos" (közismert jobboldali politikus) és "egyetem". Rengeteg írást köp ki. Mintegy 10 évre visszamenőleg többnyire Népszabadság, Élet és Irodalom (ÉS), HVG, Népszava és EGYÉB KÖZISMERT ALAPVETŐEN JOBBOLDALI TERMÉK (:-))).
    Valamennyiben azt olvashatod, hogy Bokros Lajos KÖVETELI, hogy felezni kell a jelenlegi egyetemi és főiskolai számot, ugyanis 1993 óta nykar főre sógor koma alapon akkreditáltak egy csomó olyan egyetemet és főiskolát, ahol a minimális feltételrendszer nem áll rendelkezésre: sem infrastruktúra, sem humánerőforrás. És még egyszer csak neked a jelenlegi egyetemek és főiskolák listája. Forrás: A felsőktatási törvény melléklete. szerinted mindet tartsuk meg ?

    . Egyetemek

    I/A. Állami egyetemek

    Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest

    Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest

    Debreceni Egyetem, Debrecen

    Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

    Kaposvári Egyetem, Kaposvár

    Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

    Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest

    Miskolci Egyetem, Miskolc

    Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest

    Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest

    Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

    Óbudai Egyetem, Budapest

    Pannon Egyetem, Veszprém

    Pécsi Tudományegyetem, Pécs

    Semmelweis Egyetem, Budapest

    Szegedi Tudományegyetem, Szeged

    Szent István Egyetem, Gödöllő

    Széchenyi István Egyetem, Győr

    Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest

    I/B. Egyházi egyetemek

    Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen

    Evangélikus Hittudományi Egyetem, Budapest

    Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest

    Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, Budapest

    Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest

    I/C. Magán egyetemek

    Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem, Budapest

    Közép-európai Egyetem, Budapest

    II. Főiskolák

    II/A. Állami főiskolák

    Budapesti Gazdasági Főiskola, Budapest

    Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros

    Eötvös József Főiskola, Baja

    Eszterházy Károly Főiskola, Eger

    Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös

    Kecskeméti Főiskola, Kecskemét

    Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest

    Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza

    Szolnoki Főiskola, Szolnok

    II/B. Egyházi főiskolák

    A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest

    Adventista Teológiai Főiskola, Pécel

    Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác

    Baptista Teológiai Akadémia, Budapest

    Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest

    Egri Hittudományi Főiskola, Eger

    Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom

    Gál Ferenc Főiskola, Szeged

    Golgota Teológiai Főiskola, Vajta

    Győri Hittudományi Főiskola, Győr

    Pápai Református Teológiai Akadémia, Pápa

    Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécs

    Pünkösdi Teológiai Főiskola, Budapest

    Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Budapest

    Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak

    Sola Scriptura Teológiai Főiskola, Budapest

    Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza

    Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc

    Szent Pál Akadémia, Budapest

    Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém

    Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest

    II/C. Magán főiskolák

    Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest

    Budapest Kortárstánc Főiskola, Budapest

    Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Budapest

    Edutus Főiskola, Budapest

    Gábor Dénes Főiskola, Budapest

    IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola, Budapest

    Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár

    Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete, Budapest

    Tomori Pál Főiskola, Kalocsa

    Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, Budapest

    Zsigmond Király Főiskola, Budapest”
  • 30. Beroesz 2012. június 26. 06:33
    „Ha már szóba kerültek (27. macs 2012.06.25. 22:28) ezen nemes intézmények, ahová Réthelyi úr is küldi a kölkét, mert gondos apának tartja magát...

    A nagy egyetemek érdekkijáró emberei rendszeresen hivatkoznak a színvonalra, versenyképességre. (Itt van Princzinger Péter, aki ELTE-tanársegéd.) Ezeket a szlogenjeiket azonban csak a vidéki főiskolákkal szemben szeretik használni, amikor azoknak a leépítéséért lobbiznak. Miért nem önmagukat hasonlítják a nyugati egyetemekhez és annak tükrében határozzák meg saját finanszírozási igényeiket?”
  • 29. DobóI 2012. június 26. 05:52
    „Csomó fox-maxi médi sztár gyárat meg lehet szüntetni..”
  • 28. Logaritmus 2012. június 26. 01:46
    „Nemzet rombolás folyik jobboldali módra.”
  • 27. macs 2012. június 25. 22:28
    „Igazatok van, nem kell ide ennyi egyetem, sőt semmilyen egyetem se. Az emberek többségének nincs pénze, hogy fizesse a gyerek tanulmányait, akinek meg rá pénze az Harvardra, a Cambridge-i Egyetemre, a Yale-re, az Oxfordi Egyetemre, a Princetoni Egyetemre stb. küldi a csemetéjét. Probléma megoldva! :-)”
  • 26. Hammada_Fleet 2012. június 25. 22:19
    „"7. pt 2012.06.25. 15:37

    Feleslegesen sok egyetem van. Elég lenne a mostaniak fele, de azt támogassák tisztességgel és legyen tényleg versenyképes a képzés."

    Az, hogy mi a "feleslegesen sok", erősen szubjektív. Ha azokat az országokat vesszük alapul, ahol az elmúlt négy évtizedben sikeres modernizációs programokat valósítottak meg (Finnország, Németország), akkor nagyon le vagyunk már most is maradva. Ha Bangladeshhez viszonyítunk, akkor magabiztosan tartjuk az előnyünket.
    A magyar egyetemekkel elsősorban a versenyképtelenség, pontosabban a színvonaltalanság, egészen pontosan az oktatói kar alacsony színvonala a probléma (és ebben a helyzetben különös tiszteletet érdemelnek a ritka kivételek). Az oktatók túlnyomó többsége nem tud vagy nem akar valóban színvonalas oktató munkát végezni, a kutatáshoz kevés a hardver és néha a szoftver is, az ipari és alkalmazott kutatásokhoz pedig olyan szakemberek is szükségesek lennének, akik már jártak arrafelé és ismerik az ipar problémáit és valamelyest a projekt menedzsment alapvető szablyait. Az elefántcsonttoronyban azonban ennek a fajta tudásnak kevés a becsülete. És itt a kör bezárult.”
  • 25. tucat 2012. június 25. 22:06
    „24. fotelagy 2012.06.25. 21:20
    Ha próbálta már, akkor bizonyára emlékszik, tudja, hogy a valóban teljesítőképes tudás megszerzése komoly erőfeszítést, kitartást és lemondást igényel még akkor is, ha szívből lelkesedik azért a tudásért, amelynek a megszerzésén fáradozik (ha komolyan teszi, akkor egy életen át, szakadatlanul fog munkálkodni ezen). Az így megszerzett - és folyamatosan karbantartott, fejlesztett - tudás alkalmazása a munkája során, legyen az gyógyítás, tanítás, vagy bármilyen, magasabb kvalitású szellemi felkészültséget igénylő tevékenység, úgyszintén nem sétagalopp, noha többnyire nem a testi erejét feszíti meg az eredmények elérése érdekében. De ha azt is figyelembe veszi, hogy az emberi agy óriási energia- és oxigénfogyasztó, akkor talán az e szerv igénybevételével járó erőfeszítéseket sem fogja annyira alábecsülni. Nem tudhatom, de valószínűnek tartom, hogy mások efféle szellemi tevékenységének is élvezte már a gyümölcsét az élete során, például a születésekor, az írás és számolás elemi elsajátításakor, később a jó szakmunkássá képzésekor, netán a gyerekkori betegségéből való felépülése során, esetleg egy balesete következményeinek a mérséklésekor, egy hozzátartozója fájdalmainak a csillapításakor, vagy akár akkor is, amikor a számítógépe elé ül, megnyílik Ön előtt a világ, és íme, elmondhatja a véleményét ország-világ előtt... :)
    Kérem, ne becsülje alá az ember értelmi-szellemi lehetőségeit és erőfeszítéseit! Ne tekintse "osztályellenségének" azok fogyatkozó rétegét, akik a nem éppen magas társadalmi-anyagi presztízsük ellenére is szolgálni igyekeznek az Ön jólétét és biztonságát! Miként ezek az emberek sem nélkülözhetik az Ön együttműködését, mert nem lenne mit enniük, nem lenne min ülniük, aludniuk, nem tudnának munkába járni...
    Remélem, elfogadja ezt tőlem amolyan békejobbként! :)

    Jó pihenést!”
  • 24. fotelagy 2012. június 25. 21:20
    „Értelmiségi munka... Kis ellentmondás.”
  • 23. fotelagy 2012. június 25. 21:15
    „Úgy látszik valakinek az érzékeny pontjára tapintottam... Hát az igazság sokszor fájdalmas. Az igazság meg nem provokáció.”
  • 22. tucat 2012. június 25. 21:14
    „Azt hiszem, ez a probléma is túl összetett és bonyolult ahhoz, hogy egy rövid (vitaindító, de mindenképpen vitát gerjesztő) tudósítással és frappáns, huszárvágásszerű hozzászólással a helyére lehessen tenni a lényegét. Meg sem kísérlem ezt, legfeljebb egy csendben elsuttogott észrevétellel próbálok hozzájárulni az itteni, láthatóan nem túl nagy tömeget vonzó kisdoktori - bocs! :) - társas tánchoz.
    Úgy gondolom - és ilyen irányú gondolkodásra valló bejegyzés is előfordult már alább -, hogy az univerzitások létjogosultsága nem lehet kérdés, és a probléma nem is ilyen jellegű - remélem. Az egyetemek (beleértve minden funkciójukat, a kutatást, a szakemberképzést és az egyéb, közvetve ezekhez kapcsolódó aktivitásaikat, akár azokat a gazdaságiakat is, amelyekből - jó esetben náluk maradó - bevételek is származnak) munkájának az értékelése el kellene, hogy váljon végre a (napi, pártpolitikai-ideológiai, stb.) érdekektől, és a gazdasági érdekeknek sem szabadna feltétlenül és közvetlenül-szűretlenül a fennmaradásukat meghatározóan befolyásolniuk. Az egyetemek világában az értékmérő szempontoknak elsősorban tudományos alapúaknak kell lenniük, amelyekben magától értetődően benne foglaltatik az előállított szellemi termékek és a képzett szakemberek alkalmazása során elsődlegesen kinyerhető gazdasági haszon is, sok egyéb, de egyáltalán nem kevésbé fontos szempont mellett. Egy csökkenő gazdasági potenciálú fenntartói szféra természetesen finanszírozási szűrőket igyekszik alkalmazni, miközben védeni is próbálja - remélem - a saját fenntartású oktatási intézményeket, és/vagy elkezdi kisajátítani (millió, rafinált módon) a nem saját fenntartású, de eredményesen, magas színvonalon működőket. Ha ez a folyamat a (napi) politikai érdekek vezérlése alá kerül, akkor az okozható károk volumene több csatornán és egymást gerjesztő mechanizmuson keresztül is óriási lesz, mert egy ördögi, lefelé gyorsuló spirálként fog működni, végső fokon az egész társadalom életminőségének az exponenciális sebességű romlását eredményezve. Az így kialakuló problémák megoldása is éppen arra a szférára terhelődik, amely a folyamat miatt súlyosan meggyengül, s a spirál egy határon túl visszafordíthatatlanul magával ránt mindent és mindenkit... Ha nem világos, akkor gondoljunk pl. arra, hogy a romló gazdasági feltételek tömeges életminőség-romlása milyen egészségügyi, pszichoszociális, stb. következményekkel jár, egyre nagyobb, alig viselhető terhet róva az egyre gyengébb lábakon álló egészségügyi ellátórendszerre! Az említett kérdésnek, a társadalmiakon túl is, rengeteg egyéb tudományos aspektusa van, de ezek felsorolása is túl hosszadalmas lenne, meg talán szükségtelen is, mert a legtöbben ennyiből is elég jól sejtik, hogy milyen mély (és rohamosan mélyülő) problémakörről van szó.
    Mi legyen hát az egyetemekkel? Nem tudom. De úgy gondolom, hogy a társadalomnak minden erejét megfeszítve kell küzdenie azért, hogy az a felhalmozott tudás - amely nem utolsó sorban a legjobb beruházás, és amelyben ez az ország azért nem is oly túl rég még a nagyhatalom volt, s a romboló folyamatok ellenére még ma sem áll tragikusan rosszul -, amely ezekben az intézményekben koncentrálódik, ne veszhessen el, átadható és fejleszthető maradjon. Másfelől legalább két részre javasolnám bontani a kérdést:
    1. Közpénzből finanszírozott intézmények (kutatási és képzési irányok összehangolt meghatározása, létszámkeretek, finanszírozás...)
    2. Magán kézben lévő egyetemek és főiskolák (semmilyen állami támogatást nem igényelnek - ne is tehessék általában -, a működésük és fennmaradásuk csak két dologtól függhet:
    - a törvényeknek megfelelően kell működniük;
    - képesnek kell lenniük a működéshez szükséges gazdasági erő törvényes megszerzésére;
    egyebekben a termékeik piacképessége dönti el a létjogosultságukat).
    Ha egy pillantást vetünk az alább, az egyik hozzászólásban közölt listára, akkor azért azt is láthatjuk, hogy a hazai felsőoktatás nem a fenti szempontok szerint szerveződött az utóbbi évek során. Például egy sor olyan intézmény is jól tartja a markát, amelyeknek - más finanszírozási elvek érvényesülése esetén - nem kellene támogatást, főleg nem kiemeltet kapnia a súlyos hiányokkal küszködő állami költségvetésből. Ugyanez elmondható egyébként az állami feladatként meghatározott közoktatás alacsonyabb szintjeiről is - gondolom, nem baj, ha nem kezdem részletezni, mire gondolok, mert eléggé nyilvánvaló így is.

    Összegezve (a fenti semmit), ha egy társadalom fel akarja számolni önmagát, de legalábbis hatalmas, fájdalmas sebeket akar ejteni önmagán, akkor az alábbi ágazatokat kell minden lehetséges eszközzel (politikai támadások és világnézeti "racionalizálás", a finanszírozás átalakítása, szűkítése, átcsoportosítása a napi politikai érdekeknek megfelelően...) bénítania, vagy "kézi vezérlésűre" állítania:
    - közoktatás (minden, egymásra épülő szintje);
    - egészségügyi ellátórendszer (benne a társadalombiztosításban még esetleg érvényesülő szolidaritás pénzre konvertálása, vagyis a nincstelenek kiszorítása a rendszerből...);
    - rendvédelem és igazságszolgáltatás (pl. úgy, hogy ennek apparátusai - gyakran szociális problémák "kezelésével" is - a népharag végrehajtó hatalmaiként kezdenek működni, mert a regnáló hatalom érdekei eszt kívánják...).
    Szerencsére ilyesmi egyetlen európai országban sem tapasztalható, az efféle példákért a világ túlsó felére, távoli országokba kellene utaznunk. De maradunk, mert drága a repülőjegy, és a ferihegyi terminálokon is egyre kevésbé tudunk kiigazodni.”
  • 21. Apátfalvi** 2012. június 25. 21:01
    „fotelagy, te barom, te már máskor is provokáltál itt az egyetemek és az értelmiségi munka ellen.

    úgy tűnik, most egy másik agyhalott segítőtársad is van ebben, aki nagy eszével demagógiáról írogat... tragikomédia.”
  • 20. Qllancs 2012. június 25. 20:40
    „Hoffman rózsikanéni meg 2 államtitkára járja a világot , hogy fizetős diákokat csábítson Magyora , mivel itt nincs elég diák. Volt Finno, most meg Braziliába ???? de nem sok sikerrel !! nincs igény a magyar egyetemekre.nem is igen ismerik , mert a viág ranglistája utolsó harmadában vagyunk .
    DE : titkos beruházásként új egyetemet építenek Navrasicsnak -- 30 milliárdból --Nemzeti Közszolgálati Egyetem néve. örző--védő , rendfenntartó gárdát képeznek ! FÉLNEK ???”
  • 19. zapi 2012. június 25. 18:53
    „Azért nem vagyunk az európai piacon,mert Magyarországon az idegen nyelvek oktatása a béka feneke alatt van.
    Míg nem kezdünk el angol lektorokkal angol nyelvet oktatni-nem csak a kiemelt helyeken,míg nem lesznek angol lektorok minden második általános,és középiskolában,míg orosz-rajz tagozatból 10 éve átképzett tanárok érettségiztetnek olyan diákot,aki 6 éves koráig az USA-ban élt,és így anyanyelvi szinten beszélve az angolt,nem kap felsőfokú nyelvvizsgát,mert nem értik amit beszél-nem az akcentus miatt-,nos addig kívül maradunk Európán.
    Erre kellene költeni a pénzt,nem a 4-es metróra,meg a Gutenberg utca díszburkolatára.
    Vissza kell hívni a diplomásként Angliában,az Usa-ban stb. szolgáló fiatal diplomásainkat,a vén nyugger bolsevik vezérkart meg elküldeni oda,ahova valók.
    A halál fa..ára.
    Van itt a pénznek helye,csak nem feleslegesen felpumpált felsőoktatásba kellene nyomni.
    Arra kíváncsi lennék,mikor szaladt el a szekér ennyire,hogy ennyi felesleges intézmény nyeli el az én,meg a másik dolgozó adó forintjait?”
  • 18. Mignon 2012. június 25. 18:22
    „A Szent-Györgyi Albert idezet forrasa.
    http://www.zitate.de/db/ergebnisse.php?autor=Szent-Györgyi,%20Albert

    Nemetböl forditottam vissza szabadon magyarra.”
  • 17. Mignon 2012. június 25. 17:00
    „"Egy fiatalembernek, aki tudos akar lenni
    4 dologra van szüksege:

    -egy fejre, amivel gondolkodik,
    -egy szemre, amivel nez,
    -egy eszközre, amivel mer, es
    -penzre...!"

    Prof. Szent-Györgyi Albert
    Szeged”
  • 16. nemecsekerno_007 2012. június 25. 16:53
    „15. antiorange 2012.06.25. 16:45

    "Remélem a szakmunkása ügyesen fogja majd kivenni a vakbelét"

    Na ez a tőröl metszett demagógia. Gratula : ) Remélem egyetemet végeztél. : )”
  • 15. antiorange 2012. június 25. 16:45
    „13. fotelagy 2012.06.25. 16:32

    Remélem a szakmunkása ügyesen fogja majd kivenni a vakbelét... Agyfrászt kapok az ilyen beírásoktól.”
  • 14. fotelagy 2012. június 25. 16:34
    „Kedves Mignon! Mint USA állampolgárnak, neked nem az USA-ban kéne osztanod a kártyát?”
  • 13. fotelagy 2012. június 25. 16:32
    „Tényleg sok felesleges egyetem van. Mondjuk például ... ööö... az összes. Leginkább a szegedi. Az egész bagázst el kéne zavarni, és valami értelmesebb dologra költeni az ország pénzét. Kevés a jó szakmunkás például. Mindenki diplomás semmittevő akar lenni. Dolgozni ki fog? A ceruzát fogni nem egy nagy valami.”
32 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rétest sütött Újszentiván

Rétessel ünnepelték a helyiek, hogy a 20. falunapra elkészült az első római katolikus templom Újszentivánon. Tovább olvasom