Délmagyar logó

2017. 05. 22. hétfő - Júlia, Rita 15°C | 26°C Még több cikk.

Szenvedélyek viharában

Szeged - Kerényi Mikós Gábor izgalmas, felkavaró, szenvedélyes, mai Carment rendezett a Dóm téren. Koncepciójához jó partnerre lelt az operát feszesre szabó karmesterben, Kesselyák Gergelyben és a kitűnő főszereplőkben. A telt házas premieren Carmen életben maradt: elmosta az eső a zárókettőst.
A CD-korszak előtti régimódi lemezhallgatásnak volt valami varázsa: szertartásszerűen került a fekete bakelitkorong a lejátszóra; óvatoskodni kellett, hogy a tű megfelelő sebességgel pont jó helyre kerüljön. Ezt az élményt is felidézi az opera előjátéka: a háttérben felállított LED-rácsfalon Carmen-lemez forog, a forgószínpadra épített korongra pedig a dirigáló Kesselyák Gergely karmestert emeli be a hatalmas, stilizált lemezjátszó hídszerű karja. A villódzó LED-fal végig kulcsszereplője Horesnyi Balázs színpadképének: híradófelvételeken látjuk rajta földrengésben összeomlani a cselekmény színhelyéül szolgáló, a díszletben barokk homlokzatokkal, színes graffitikkel jelzett latin-amerikai várost; később tűz lobog rajta, Escamillo ünneplését közvetíti a tévé, vagy bikaviadal lassított képei tűnnek fel. Kerényi Miklós Gábor napjaink mediatizált világában teremtette újjá Mérimée 19. századi meséjét: a katasztrófa után katonaság osztja szét a segélyt, tartja fenn a rendet; tévéstábok, fotósok követik a celebeket, seftelő bandák csempésznek üzemanyagot, élelmiszert, drogot.

Mester Viktória magabiztos Carmen-alakításán semmi sem látszott abból, hogy egy héttel a premier előtt vette át a szerepet. Mai gesztusokkal egy emancipált, öntudatos, szenvedélyes és erotikus modern nőt játszik; fel sem merülhet, hogy ez a vamp a szerelemben bármilyen kompromisszumot kötne. Éneklésének legfőbb erénye a természetesség: semmi öblögetés, mesterséges sötétítés. Nem túl nagy, de sok színt, hangulatot, érzést kifejezni képes hangján érzéki Habanerát, Seguidillát hallhattunk. A produkció legnagyobb felfedezése a szenzációs lengyel tenorista, Arnold Rutkowski. Alighanem jobb az elmúlt húsz év összes szegedi Don Joséjánál, talán még az 1992-es Dóm téri produkció emlékezetes Mario Malagninijénél is, aki ezen a nyáron is énekli a szerepet – a Veronai Arénában. Rutkowski megérdemelten kapott szombat este bravózást és nagy tapsot a hihetetlen hévvel, érzelmi fűtöttséggel és biztos magasságokkal előadott Virág-ária után. Kero összeillő párost faragott belőlük: szikrázott a levegő minden közös jelenetükben, a zárókettős pedig a nyers szenvedély olyan drámai tombolását adta, amire nemigen emlékszem ezen a színpadon.

Mester Viktória Carmen és Arnold Rutkowski Don José szerepében a zárókettősben. Fotó: Karnok Csaba
Mester Viktória Carmen és Arnold Rutkowski Don José szerepében a zárókettősben.
Fotó: Karnok Csaba

A második előadásra oldódott fel igazán, és hozta legjobb formáját az Escamillót kissé mereven alakító Lee Poulis. A fiatal amerikai sötét, erőteljes baritonja jól érvényesült a Torreádordalban. Eszményi Micaela a varázslatos Frankó Tünde: Carmen ellenpontjaként egy más értékrend, a morális tisztaság, a romlatlan szépség megtestesülése. Élvezettel hallgattam csodás pianissimóit, muzikális formálását mindkét áriában. Többnyire tetszettek a további szereplők is: Frasquitaként a sudár Bucsi Annamária, Mercedesként Jelena Kocar, a két csempész, Boncsér Gergely és Haja Zsolt, Moralesként Cseh Antal.

Semmi sem veszett el Bizet muzsikájából azzal, hogy Kesselyák Gergely alaposan meghúzta az operát. A feszesség jót tett az előadásnak, bár néhol már-már túlhajszoltnak tűnt. Kesselyák kirobbanó energiával, vehemensen vezényelte a karakteresen, szenvedélyesen játszó szegedi szimfonikusokat. Az egyébként remek kórus – talán mert nehéz volt összehangolni a színpadon játszókat és a zenekari árokban állókat – egy-egy pillanatra szétesett. A finálét megelőző közjátékban feketére festett szegedi táncművészek három hatalmas bikafejjel táncoltak – talán ez a rész volt Duda Éva koreográfiájának leglátványosabb, legötletesebb része.

Életmentő zápor

Az időjárás miatt péntek és szombat este is több mint negyedórás késéssel tudták csak elkezdeni az előadást. A premieren Carmen életét megmentette az eső: a második rész elején kezdett szitálni, de a karmester – erős lélekjelenléttel – sokáig nem intette le a zenekart. Amikor Carmen és Don José zárókettőse elindult, annyira felerősödött az eső, hogy le kellett állni. Hiába mondta a rendező, hogy Carmen nem maradhat életben, érdemes pár percet várni a meteorológia jelentésére, sokan rögtön hazaindultak. A kitartóbbakat néhány perccel később űzte el a felerősödő eső – ekkor már a rendező is sajnálkozva kénytelen volt elköszönni. Szombaton szerencsére csak az előadás előtt volt nagy eső, így zavartalanul felcsendülhetett a tragikus záróduett. A publikum lelkesen ünnepelte az alkotókat és az előadókat.

Olvasóink írták

  • 2. mgabca 2010. augusztus 02. 20:48
    „"Vihar akadályozott meg egy kettős gyilkosságot a szegedi Dóm téren!A ma esti vihar mentette meg Don Josét és Carment a halálos kimenetelű, szerelemféltésből elkövetett kettős gyilkosságtól!"”
  • 1. JoGabor 2010. augusztus 02. 12:31
    „Szerencse: a rendező önmagához képest visszafogott volt, amit túlspilázott, az nem volt bántóan sok.
    A lengyel tenor tényleg nagyszerű, bár. Ha nem elég magas hőstenornak, akkor azért néhány kilót le kéne adni. És a színpadi mozgást is fejleszteni volna jó: pl. a büszke férfiasságot nem feltétlenül döntött derékkal, csüggesztett fejjel és hajlított tédű settenkedéssel abszolváljuk.... Ugyanez a gond a remek hangú amerikaival: ilyen esetlen mozgású Escamillot még nem láttam. Mester Viktóriához nincsen semmi kritikai megjegyzésem, nagyszerű volt. Összességében remek előadás volt (a szombatit láttam), gratulálok minden közreműködőnek.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pánikolnak a gabonapiacon

Csongrád megye - A gabonaágazatban mára vita robbant ki arról, milyen mértékű az idei termés… Tovább olvasom