Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Szenvedélyes dohányosok

Belátják, hogy árt az egészségüknek. Tudják, a környezetük sem szereti, amikor füstölnek – mégis dohányoznak. Ismert szegediekkel beszélgettünk, akik közül a színházigazgató majd fél évszázada cigizik, a sportvezető tizenöt év után a szivarra váltott, míg a művészettörténész a vizsgázó hallgatóit is megkínálja.
– Nem zavarja, hogy most is dohányzom? – kérdezi Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, amikor megtudja, a füstölési szokásai felől érdeklődünk.

– Hogy mennyit szívok naponta? – ismétli meg a kérdésünket – Botrányosan sokat. Naponta legalább két dobozzal – vallja be töredelmesen. – A teátrumban nekem kellene lennem a rend őrének, de magam is randán fegyelmezetlen vagyok. Mindenféle tűzvédelmi előírás ellenére – leplezi le magát két slukk között. – Amikor rendezek, különösen nem bírok meglenni cigaretta nélkül. Olyan vagyok, mint Bernard Shaw, aki azt találta mondani: „A világ legkönnyebb dolga leszokni a dohányzásról" – és aztán ezerszer újrakezdte. Velem is előfordult, hogy negyed ötkor elnyomtam egy csikket és megfogadtam, soha többé nem gyújtok rá. Már fél ötkor be kellett vallanom magamnak: hazudós ember vagyok – vallja meg a 43 éve füstölő direktor.

Székhelyi szerint a dohányzás rituáléja beépül az ember idegrendszerébe, birizgálja az ujjbegyeket és a kísértés miatt nincs nyugalom. A színész-rendezőt a mai napig kirázza a hideg, ha visszagondol arra az esetre, amikor egy szédülés után kórházba került. Tragédiaként élte meg, hogy lemondták helyette az előadást, ráadásul miután az ágyhoz szíjazták, rágyújtani sem tudott. Már álmodott is cigarettával. Nem mi, ő mondja: keserű élmény.

Szuromi Pált ugyan nem kötözték le, de a cigivel a négy fal közé akarták száműzni a kollégái. – Saját szobád van. Miért nem ott bagózol? – kérdezték gyakran a művészettörténészt munkatársai. – Egyedül unatkozom – jött a riposzt. A diákok körében is népszerű tanárról köztudott, hogy a kelleténél jobban szorongó vizsgázókat cigarettával kínálja meg. Állítólag a nagyon izgulósok egy kis pohár konyakot is leguríthatnak. – A művészi munka természetéből fakadóan nem véletlen, hogy maga Picasso, a magyar festők közül pedig Korniss Dezső is nagy bagós volt. A dohányzás egyfajta kompenzációs válasz a szenvedélyekre, a lüktetésre és az indulatokra. Valami szabályosság tükröződik benne – állítja Szuromi.

Kővári Árpád is a rendszerességről beszél. A Tisza Volán SC ügyvezető elnöke 1984-ben tizenöt évnyi cigarettázást hagyott a háta mögött. Szivarra váltott, amelyre havonta egy-két alkalommal gyújt rá. – Most három-négy hónapot kihagytam, mert nem volt kedvem ücsörögni a hidegben a teraszon – vallotta be. – Gyerekként sokszor sodortatták velünk a felnőttek a cigarettájukat, amiből mi is elcsentünk néhányat. Amikor kiderült, hogy enyves kezűek vagyunk, akkor diófalevelet sodortunk újságpapírba, mondván ez is megteszi. Persze, rosszul lettünk tőle – emlékezett vissza az első füstös élményeire a szegedi kézilabdázás atyja. Kővári szerint egy jó szivart egy-másfél óráig kell ízlelgetni. – Egy baráti beszélgetés mellett, italozás közben még inkább jólesik – állítja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Taj-kontroll – adatok nélkül

Tegnaptól kell taj-kártyájuk alapján ellenőrzni a betegeket: fizetnek-e utánuk egészségbiztosítást.… Tovább olvasom