Délmagyar logó

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 13°C | 21°C Még több cikk.

Szeptember óta él Szegeden a venezuelai Carlos

Remekül beszél magyarul az a 16 éves venezuelai fiú, aki szeptember óta a Dugonics András Piarista Gimnázium diákja. A dél-amerikai gimnazista Caracasban magyar néptáncot tanult.
Szeptember óta él Szegeden, mégis magyarul beszélgettünk a venezuelai Carlos Córdovával. A 16 éves fiú a Dugonics András Piarista Gimnázium számítástechnika órájáról késett a kedvünkért, hogy elmesélje: Caracasban magyar óvodába járt, később magyar néptáncot tanult, majd csatlakozott a cserkészszövetséghez, melyet magyarok alapítottak Venezuelában. Édesapja egyik legjobb barátja magyar származású – a dél-amerikai fiú számtalan szállal kötődik országunkhoz. Szegedre cserkészcserén keresztül került, és bár az óvodában tanult magyar szavakat kamasz korára elfeledte, itt újra előjöttek a régi kifejezések. Megismert persze újakat is: „tök jól érzem magam". Az első napokban sok minden meglepte, például a gyümölcsleves és a kollégium. „Nálunk nem alszanak az iskolában."

Szeretnivalót többet is talált: a süteményeket, a dómot, amelyet könyvekből már otthon tanulmányozott, az Anna fürdőt, a cserkésztalálkozókat, a magyar zenét. „Volt szerencsém Kárpátia-koncerten lenni" – mondja Carlos, aki nemcsak a nemzeti érzelmű zenekarokat kedveli, hanem a divatos hazai együtteseket is – vagy ahogy ő fogalmaz, a magyar híreseket –, mert a számok szövege segít a nyelvtanulásban. (Zárójelben jegyzendő meg, hogy a hét botránya, a Kádár-sír meggyalázásakor a szomszédos panteon falára az említett Kárpátia együttes Neveket akarok hallani című számából idézett szöveget mázoltak fel feketével a falra: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat!" – a szerk.)

Hallgatta, boldog lett, táncolt

Carlos a szentestét egy osztálytársánál ünnepelte. Hogy enyhítse honvágyát, venezuelai zenét töltött le az internetről. „Hallgattam, boldog lettem, táncoltam" – foglalja össze karácsonyi történetét.

A lelkes fiatalembert szinte minden érdekli: a magyar kultúra, a hagyományok, a magyar történelem, különösen a királyok. Nagyszerű – mondja.

Carlost fogadó iskolája, a piarista gimnázium a tanítási időn kívül sem hagyja magára. Osztálytársai felváltva viszik kirándulni, volt már Budapesten, Gyulán, Baján, sőt síelt Szlovákiában. A nyáron kerékpártúrát tervez Csehországban. Szegedet már jól ismeri.
„Mi, diákok, imádunk menni belváros, ez kollégista program" – közli, de nemcsak a várost, a környéket is bejárta. „Gyálarét, Dorozsma, Zsombó vagy Zsombor?"

Carlos jövőre újra Caracasban tanul, de elképzelhetőnek tartja, hogy Budapesten jár majd egyetemre. Otthon az utazás és a tapasztalatszerzés hiányzik majd neki. A 16 éves fiút a magyar lányokról is kérdezzük, akiknek nemcsak szépségét, de tánctudását is dicséri.
A kamasz fiú megváltozott Magyarországon: „nem vagyok már 12 éves, aki azt csinál, amit akar. Felnőttként kell gondolkodnom" – mondja, majd mosolyogva hozzáteszi: mindez persze otthon, ahol újra a szülei kisfia lesz, még megváltozhat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kétmilliomodik látogató a TIK-ben

Még nem töltötte be harmadik évét a József Attila Tanulmányi és Információs Központ, de már több… Tovább olvasom