Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Szerbiában Lurkóházban jártunk - Ahol kincs a palacsinta

A társadalom peremére szorult, hátrányos helyzetű gyermekek életét segíti az a Vajdaságban működő három Lurkóház, amelynek egyikébe a minap Szerbiában ellátogattunk. A hajdújárási intézménybe a szegedi székesegyházban a nagyböjt ideje alatt gyűjtött élelmiszer-adományt vittük Kondé Lajos atyával és a plébánia munkatársaival.
– Egymagam voltam otthon, de nem szeretek egymagam otthon lenni, mert nincs testvérem. Anyáék és mamáék is dolgoznak. Itt megismertem Zlaticát, barátok lettünk, azóta együtt játszunk. Olyan, mintha a testvérem lenne. Szeretem. Szoktunk barbizni, meg fogócskázni – avat be Ramóna, amikor megkértük, hogy meséljen arról, ő miért jár nap mint nap a hajdújárási Lurkóházba. A nyolcéves vajdasági magyar kislánnyal néhány napja találkoztunk, amikor látogatóba érkeztünk Szerbiába Kondé Lajos atyával, a szegedi dóm plébánosával, a római katolikus Szeged–Csanádi Egyházmegye pasztorális helynökével, illetve segítő munkatársaival, hogy átadjuk azt a mintegy négyszáz kilónyi tartós élelmiszert és játékot, amely a nagyböjt ideje alatt adományként gyűlt össze a dómban. Mikor leparkoltunk az autókkal, a gyerekek – a második osztályos diákok, Ramóna, Zlatica és Csaba éppen számtant gyakoroltak – szaladtak segíteni, kipakolni. Az irodába vitték a nejlonokba tett adományt, nézegették, melyik milyen kincseket rejt. Volt abban tészta, cukor, liszt, olaj, tisztálkodási szerek, de még iskolatáska is. A hápogó plüsskacsa volt a sztár!

Kondé Lajos (a háttérben, jobbra) atya és munkatársai segítettek bevinni a mintegy négyszáz kiló adományt. Fotó: Schmidt Andrea
Kondé Lajos (a háttérben, jobbra) atya és munkatársai segítettek bevinni a mintegy négyszáz kiló adományt. Fotó: Schmidt Andrea

Úgy kell hazazavarni őket

A gyerekek méregettek bennünket; kik vagyunk, honnan jöttünk – örültek, hogy megszakítottuk a tanulást, és kijöhettek szaladgálni egy kicsit. – Nagyon szeretnek segíteni. Sokszor este hatkor úgy kell hazazavarni őket. Ilyenkor ajánlkoznak a tanító néninek, hogy majd ők kitakarítanak. Inkább segítenek, csak ne kelljen hazamenni – avat be ezeknek a gyerekeknek a helyzetébe Harmath Károly magyar ferences rendi szerzetes, a szerbiai Lurkóházak alapítója. Célul tűzte ki a szerbiai, hátrányos helyzetű, szórvány magyar gyerekek megsegítését. A napközis foglalkoztatóként felfogható dreai, óbecsei és hajdújárási Lurkóházak sokkal többre hivatottak, mint a házi feladat megírása.

– Mintegy 60-62 gyermekről viselünk gondot naponta a Poverello Alapítvány által működtetett három házban, itt, Hajdújáráson 18-20-ról. Ezek a gyerekek nagyobb szabadsághoz szoktak, nehezebben tűrik a szabályokat, a kötöttségeket. De ha nem is jönnek néhány napig vagy hétig, utána mindig visszatalálnak. Amikor nincsenek iskolában, akkor itt vannak, egyszer délelőtt, másszor délután. Tízóraival, ebéddel és uzsonnával várjuk őket. Kapnak repetát is, hiszen a gyerekek mindig éhesek. Dreán és Becsén viszonylag közel laknak a Lurkóházhoz, viszont itt, Hajdújáráson többeket mi szállítunk haza, mert négy faluból érkeznek a diákok. Illetve Óbecsén van négy bentlakós diákunk, ők csak a hétvégére mennek haza.

Harmath Károly ferences szerzetes köré gyűlnek a Lurkóház pártfogoltjai: Csaba (balról), Ramóna és Zlatica. Fotó: Schmidt Andrea
Harmath Károly ferences szerzetes köré gyűlnek a Lurkóház pártfogoltjai: Csaba (balról), Ramóna és Zlatica.
Fotó: Schmidt Andrea

A társadalom peremén élőkön segít

– Igyekszünk mindazt megadni, amire a szeretet légkörében egy gyermeknek szüksége lehet. Az a legfontosabb, hogy ezt megtapasztalják. Hiszen rajtuk is látjuk, és ki is mondják, hogy ez az, ami hiányzik otthon. Azon is látszik, ahogyan felénk közelednek: amikor megérkezem, hozzám szaladnak, és átölelnek. Hatalmas a szeretetigényük! Mi ebben a szeretetlégkörben igyekszünk nekik segíteni a tanulásban. Mindezért nagyon hálásak, és a gondoskodásunkért cserébe változtatnak a magatartásukon. Rövid időn belül jobb eredményeket érnek el. Presztízskérdést csinálnak abból, hogy ki jár ide. Nem győznek dicsekedni, hogy milyen jól érzik magukat – meséli mosolyogva Károly testvér, akitől azt is megtudjuk, hogy természetesen az ő feladatuk nem ér véget azzal, hogy oktatják, enni adnak és az életre nevelik a gyerekeket, mosnak is rájuk.

– Ha a szülők, a pótszülők vagy a nagyszülők gondoskodnának róluk, akkor nem lenne szükség a Lurkóházra. Ezeknek a gyerekeknek sokszor még az egyéni tisztálkodás sem megoldott. Van, ahol még víz sincs. Alapvető dolgokra kell megtanítani őket. Nem buta gyerekek, csak foglalkozni kell velük. Amikor bekerülnek, akkor kezdenek magukhoz térni, előjönnek a talentumaik, hirtelen változnak – mondja az oromi születésű ferences szerzetes, aki gyakran viccelődik a lurkókkal. Már nyolcadikos kora körül tudta, hogy erre a pályára szeretne lépni és Szent Ferenc által a ferenceseknek ajánlott életet követni. – Ferenc pápa gondolata nagyon találó: nekünk azoknak kell segíteni, akik hulladékként élnek a társadalom peremén. Ez nagyon kemény gondolat, de igaz – világít rá Harmath Károly.

A kisdiákok – Zlatica és Csaba – számtant gyajkoroltak, amikor megérkeztünk Hajdújárásra. Fotó: Schmidt Andrea
A kisdiákok – Zlatica és Csaba – számtant gyajkoroltak, amikor megérkeztünk Hajdújárásra. Fotó: Schmidt Andrea

Senki nem maradhat árván

A Lurkóházban napról napra adományokból élnek, szerényen. A gyönyörűen füvesített, virágokkal és gyümölcsfákkal beültetett kertrészből belépve a házba egyben az otthon melege és az iskolai légkör sajátosságai fogadnak bennünket. Finom illatokat érzünk, Ibolya, a szakácsnő melegíti nekünk a túrós bureket, amellyel megvendégelnek bennünket. A Lurkóház falainak élénk színei vidámságról tanúskodnak. Megtalálni mindent, az adományozók könyveket, játékokat adnak a nehéz sorsú gyerekeknek.

Jobb jövőt remélnek

– A gyerekek iskolaigazgatói, tanítói és osztályfőnöki ajánlás alapján kerülnek be hozzánk. Szoros kapcsolatot ápolunk a helyi általános iskolával, napi kapcsolatban vagyunk. Ez nagyon fontos, hiszen ők azok, akik jobban ismerik a családokat, a hozzánk kerülő gyerekek helyzetét – érvel Kovács Sebestyén Gyöngyi tanítónő, házfelelős. Mesél nekünk a jelen lévő három második osztályos diákjáról is, akik amíg a fotóriporter kollégánk képeket készít róluk, elárulják, hogy rajonganak azért az eurókrémes palacsintáért, amit itt szoktak kapni. – Ramónának egy kicsit nehezebben megy a tanulás, ebben próbálunk segíteni neki. Egyetlen roma család él hajdújáráson, mi felkaroltuk három gyermeküket, Zlatica az egyikük. Mindhárom testvér nagyon ügyesen rajzol. Nagyon kedveljük őket, a Lurkóház nélkül nehezen tudna boldogulni a család. Csabinak pedig nagyon éles esze van, könnyen tanul, a szorgalmán kell még csiszolgatni. Az iskolában az oktatás magyarul zajlik, de természetesen tanulnak szerbet és más idegen nyelveket is. Sokszor meglátogatnak bennünket azok a középiskolások, akik korábban „lurkósok" voltak, és nem is álmodtak róla, hogy ilyen szépen megállják majd a helyüket, továbbtanulnak – tudjuk meg Kovács Sebestyén Gyöngyitől, aki Kádár Erzsébet, Huzsvár Ildikó tanítónők és Süli Lídia nyugdíjas tanítónővel terelgeti a gyerekek életét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Nagy pofa kell hozzá meg egy gomb˝

Veterán szegedi diszkósok találkoztak a közelmúltban a Vendéglő a Régi Hídhoz étteremben. Tovább olvasom