Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Szerkesztőségünk közel évszázados vándorlása

A Délmagyarország történetének csaknem egy évszázada során egyik patinás belvárosi palotából a másikba költözött a szerkesztőség és a kiadó. Az új székház mai átadása sorsfordító, hiszen először kap a szerkesztőség olyan székhelyet, amely a korszerű lapelőállítás alapelveinek felel meg.

Innen költözünk
Az 1910-ben, a Róna Lajos által alapított Délmagyarország első szerkesztősége a nyomdával együtt a Korona, a mai Hajnóczy utca 15. számú házba költözött. Az akkori felelős szerkesztő olyan átalakításokat hajtott végre az úgynevezett Bokor-palotán, hogy meggyanúsították: azért építtette át a palota „fundamentumát", hogy a rotációs gépnek minél szilárdabb alapja legyen. A kiadáshoz a tőkét részvénytársasági formában február közepén kezdték el gyűjteni, és május 22-én már meg is jelent a Délmagyarország első száma.

Anyagi gondok miatt azonban a szegedi kiadású lap 1912. augusztus 11-én megszűnt, és amikor két nappal később, augusztus 13-án újra megjelent, már költözött is: augusztus 17-étől a szerkesztőséget és a nyomdát a Kárász utca 9. számú házban találjuk. Itt már hosszabb időt töltenek el a munkatársak, a következő költözés időpontja ugyanis 1919: a lap impresszuma szerint december másodikától szerkesztették és adták ki a lapot megint egy újabb helyen, a Boldogasszony sugárút 4.-ben.

Hajnóczy utca 15.: itt alapították lapunkat
A Tanácsköztársaság leverése után ellenzéki szerepben lévő Délmagyarország 1920. május 30-án újra megszűnt, majd Szeged néven adták ki megint augusztus 15-én (ez az időszak 1925-ig tart majd). Ekkor már külön épületben tüntették fel a nyomdát – a Petőfi Sándor sugárút 1.-ben –, a szerkesztőség pedig a Kölcsey utca 6.-ba, a volt Próféta Szállóba költözött. A szerkesztőség a Szeged-korszakban még egyszer helyet változtatott, 1923. szeptember 25-étől a Deák Ferenc utca 2. számú épületben rendezkedett be. A lapot itt szerkesztették 1925. április 4-i betiltásáig.

Délmagyarország néven 1925. május 17-én indult újra a lap, a székhely maradt a régi, de csak 1928. augusztus 22-éig, amikor is a Somogyi utca 22.-be kerültek az újságírók. Tíz évig maradtak ezen a helyen, a következő székhely, 1938. december 8-ától az Oroszlán utca 6. Ezen időszaktól a kiadó és a nyomda már ritkán található ugyanabban az épületben, mint a szerkesztőség.

A Délmagyarországot 1944. április 16-án másodszor is betiltották. A november 19-i újrainduláskor a Jókai utca 4.-ben találjuk a szerkesztőséget és a kiadót. Az új rendszerben egészen 1950-ig nem változtatták helyüket az újságírók, abban az évben, december 19-én viszont a Lenin utca (így hívták a Kárászt) 11.-be költöztek, majd onnan 1956. december 19-ével a mind a mai napig legutolsó szerkesztőségükbe, a belvárosi sajtópalotába, az akkori Móra Ferenc sétány 10.-be költöztek.

Innen ötven évig ki se tették a lábukat, csak a címük változott: 1957. március 31-étől Sztálin sétánynak, 1963-tól Magyar Tanácsköztársaság útjának, a rendszerváltás óta Stefániának hívják az utcát.
A júniusi költözés után a szerkesztőség és a kiadóhivatal új címe: Szeged, Szabadkai út 20.

A Délmagyarország szerkesztőségei

1910. május 22. Korona u. 15.
1912. augusztus 17. Kárász u. 9.
1919. december 2. Boldogasszony sgt. 4.
1920. augusztus 15. Kölcsey u. 6.
1923. szeptember 25. Deák Ferenc u. 2.
1928. augusztus 22. Somogyi u. 22.
1938. december 8. Oroszlán u. 6.
1939. július 1. Aradi u. 8.
1939. november 6. Rudolf tér 6.
1941. augusztus 2. Kölcsey u. 10.
1943. november 11. Aradi u. 8.
1944. november 19. Jókai u. 4.
1950. december 19. Lenin u. 11.
1956. december 19. Móra Ferenc sétány, Sztálin sétány, Magyar Tanácsköztársaság útja, Stefánia 10.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A radnótisok szerint könnyű volt a matekérettségi

A szegedi radnótis diákok szerint nem volt nehéz a tegnapi matematikaérettségi, noha igazgatójuk… Tovább olvasom