Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Szex, laptop – Hamlet ma

Borovics Tamással a címszerepben meghökkentően groteszk, érdekes, mai Hamlet-variációt rendezett Horváth Péter a szegedi kisszínházban. Középiskolásoknak nem ezzel az előadással érdemes kezdeniük az ismerkedést a klasszikus Shakespeare- drámával.
Borovics Tamás Hamlet és Márkus Judit Ophelia szerepében Fotó: Karnok Csaba
Párzó bálnák nyögése, sirályok vijjogása, tenger morajlása adja az alaphangot Helsingőr atmoszférájának megidézéséhez. A díszlettervező, Juhász Katalin a háttérben várfalhíddal, veremmel, faliszőnyegekkel, fémajtókkal, futurisztikus trónszékekkel korhoz nem kötődve idézte meg a királyi várat. Kékre festett, majdnem kopaszra nyírt hajjal a hórihorgas Borovics Tamás nem a szokványos hős, nem a szőke királyfi – mégis érvényes Hamlet. Groteszk figura, s hozzá hasonlóan groteszk, már-már tragikomédiába hajló Horváth Péter rendezése. Borovics izgalmas vívást mutat be a Laertest alakító Kolozsi Kiliánnal, és egész szerepformálása arról győzött meg: több van benne annál a karakternél, amire eddig használták.

A meggyilkolt öreg Hamlet király szellemének megjelenítése mindig problematikus, most egyszerűen nem látjuk, hanem Borovics-Hamlet hangján szólal meg. Szokatlan a nevezetes „Lenni vagy nem lenni..." monológ megjelenítése is: előbb Hamlet és Horatio (Rancsó Dezső) szinte dialógusként közösen mondja, majd megismétlődik, amikor Hamlet Opheliát (Márkus Judit) magáévá teszi.

A produkció leghatásosabb része az ötletes egérfogó-jelenet. Szemző Tibor különleges zenéjére, Papp Janó mutatós jelmezében három operaénekes, Szonda Éva, Gábor Géza és Kóbor Tamás ékes óangol nyelven adja elő Gonzago megölésének történetét. Az inkább csak zenei kifejezőeszközként használt szövegből nem sokat lehetett érteni, de ez alig vont le valamit a képi és hangi szempontból is expresszív jelenet erejéből, hiszen a rendező eleve arra épített, hogy a nézők úgyis betéve tudják a darabot.

Nemcsak Hamlet figurája értelmeződött át ebben az előadásban. Polonius fontoskodó öreg zsidó. Egykori direktor elődje, Makó Lajos örökébe lépve az évtizedekkel korábbi Hamlet, Székhelyi József alakítja, aki példát mutat, hogyan szólalhat meg ma is érvényesen Arany János klasszikus Shakespeare-szövege. A produkció egyik legnagyobb hiányossága ugyanis épp az, hogy a színészek egy része alapfokon sem sajátította el a beszéd művészetét.

Hadar, motyog, üvölt, rosszkor fogy el a levegője, selypít, nem artikulál – nem valami okból, célzatosan, hanem alapjáraton, mert így és ezt tudja. A néző meg bosszankodhat.

Szerencsére van Király Leventénk: a sírásó szerepében néhány mondattal is hús-vér figurát teremt. Vagy Fekete Gizi, aki Gertrudként megmutatja, hogy milyen sok színt tud kikeverni széles palettájáról egy vérbeli tragika.

Pataki Ferenc diktátor hajlamú, nyálas playboyt formál Claudiusból, aki időnként a trón mögötti rejtekajtón tűnik el a bájait kendőzetlenül mutogató udvari prostival. Remek a két szolgalelkű fullajtár, Guildenstern (Gömöri Krisztián) és a kissé femininre szabott Rosenkrantz (Járai Máté), akik brit színekben visszatérve jelentik be a „fináléban": Rosenkrantz és Guildenstern halott.

Röhögés. Ha lenne rá mód, hosszan lehetne elemezni a meghökkentő ötleteket Polonius kegyelemdöfés-szerű szíven szúrásától Ophelia lavórba fojtásáig.

Egy összetett remekműnek sokféle olvasata, át- és újrairata lehetséges: ebben az előadásban sok a humor, az apró geg, van benne szex, hazugság, laptop, árulás és orgyilkosság-sorozat. Igazi, mai infernó. „Állj, ki vagy?" – Ezek vagyunk mi! – válaszolja meg a darabot keretbe foglaló kérdést Horváth Péter.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mától látogatási tilalom két klinikán

Legalább egy hétig tart az a látogatási tilalom, amit mától rendelt el az influenzajárvány miatt a… Tovább olvasom