Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Színház egy falat száraz kenyérért

Szeged - Az első világháború nemcsak a gazdasági életre volt negatív hatással, de a kulturális életet is befolyásolta Szegeden. A színház társulatából sokan estek el a harcmezőn, a közönség pedig az ínséges időkben jóval kevesebbet járt a teátrumba.

Az első világháború kitörésével sok minden megváltozott a szegediek életében. A vészterhes idők a béke utolsó bástyáját, a szegedi színházat sem kímélték, amelyet Almássy Endre színházigazgatónak kellett irányítania. Tíz éven át vezette az intézményt. 1911- ben lépett apósa, a korábbi direktor, Makó Lajos helyébe, fő célja pedig az volt, hogy mind a társulat, mind pedig a repertoár változatos legyen. Ennek ellenére Almássy direktori pályáját komoly botrányok kísérték, ami kihatott a nézőszámra is. A világháború előestéjén botrányok, járványok és gazdasági nehézségek is akadályozták a színház sikerét, 1914 nyara pedig újabb komoly fordulatot hozott a teátrum falai közé.

Felmondták a színészek szerződését

A nagy háború kitörésekor Almássy Endre – éppúgy, mint a többi direktor az ország más színházaiban – életbe léptette a társulat tagjaival kötött szerződés 10-es pontját, amely szerint az háború esetén automatikusan felbontható. Igaz, nem ez okozta a legnagyobb gondot az 1914–1915-ös évad elindításában, a színészek ugyanis sorra kapták meg a katonai behívójukat. Emiatt a férfikórus közel felére, 16-ról 10 főre zsugorodott. A színház első áldozatáról 1914 augusztusában érkezett hír: Balás Bálint kardalos életét vesztette a fronton. A halálhír az egész színházi társulatra rányomta bélyegét. A pénz eközben egyre csak fogyott, végül a Korzó moziban „a szegedi színtársulat tagjainak közreműködésével és javára" tartottak előadást, ahol elsősorban a háborúhoz kapcsolódó darabokat adtak elő.
 

Előadásplakát 1917-ből. Operettek és népszínmű a műsoron. Forrás: Somogyi-könyvtár Helyismereti gyűjteménye
Előadásplakát 1917-ből. Operettek és népszínmű a műsoron. Forrás: Somogyi-könyvtár Helyismereti gyűjteménye


Hazafias darabokat játszottak

 

 

 Szegedi színháztörténet egyetlen könyvben

Az első világháborús szegedi színjátszásról számos információt őriz a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteménye. Sándor János kétszeres Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes művész, színháztörténeti szakíró, egyetemi oktató A szegedi színjátszás krónikája. A kőszínház és társulatainak története (1883–1944) címmel írt mindenre kiterjedő és átfogó könyvet a témában. A szegedi színjátszásról szóló műve az egyik legfontosabb összefoglaló dokumentum a Szegedi Nemzeti Színház történetéből.
 

A direktor úgy döntött 1914 októberében, elkezdik a szezont, hogy az itthon maradtak figyelmét lekössék. Igaz, a korábbi 65 helyett mindössze 44 fős társulattal várták a közönséget. A gazdasági helyzet miatt egyre nehezebb volt a nézőket becsalogatni a teátrumba, az ott előadott darabok pedig önmagukért beszéltek: Heltai Jenőtől az Akik itthon maradtak, Falk Richárdtól pedig A riadó, valamint a Nincs még veszve Lengyelország című előadásokat játszották.

„A színészek munkájára most feltétlenül szükségünk van, s szükségünk van reá, hogy bonyolult társadalmi problémák helyett hazafias darabokat látva nyugodjunk bele a helyzetbe, melyet a háború teremtett. És ezt a munkát a színészek most csaknem önzetlenül, egy falat száraz kenyérért végzik" – írja a Szegedi Napló 1914. október 1-jén megjelent száma. A háborút 1914-ben még mindenki éltette, így a hazafias darabok bemutatása jó választásnak tűnt. Az év vége felé azonban egyre több rossz hír érkezett a frontról, ami a társulatot sem kerülte el: a korábbi tagok közül Szalóky Zoltán és Csapó Jenő is elesett, Baróti Lajos pedig megsebesült, majd felépülése után ismét a frontra vezényelték. Almássy Endre éppen ezért úgy döntött, elég a harcra buzdító darabokból, és újra a klasszikusokat tűzik műsorra. Ez is szerencsés döntésnek bizonyult, 1915-től egyre többen jártak színházba.

 

 

 

 

A szegedi színház a századelőn. Nehéz volt becsábítani a nézőket.
A szegedi színház a századelőn. Nehéz volt becsábítani a nézőket.


A nézők kitartottak

A háború előrehaladtával a nézők a nehéz anyagi körülmények ellenére is kitartottak a teátrum mellett. Almássy több prózai darabot tűzött műsorra. Az 1917–18-as évadban, a háború végének közeledtével már csak alig ötven előadást láthatott a közönség, ám egy részük még ekkor is kitartott a teátrum mellett. Az igazgató panaszlevélben tette szóvá a városvezetésnek, hogy a nézők szinte minden olyan dolgot elemelnek, aminek hasznát látják: lámpaégőt, foglalatot, fémet. A költségek az egekbe szöktek, a színház viszont csak mértékkel emelhetett helyárain, így a színészek szinte ingyen dolgoztak Szegeden. Ennek ellenére Almássy kitartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a színház folyamatosan működhessen.

 

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Politikai gyilkosságok

Borisz Nyemcov február 27-én éjjel a moszkvai Vörös térhez közel sétált a barátnőjével egy hídon,… Tovább olvasom