– Azt a megbízást kaptam az országban található innovációs ügynökségektől, hogy a mérnökszakmát népszerűsítsem – mondta bevezetőjében a Kossuth-díjas
Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója Szegeden, az IH Rendezvényközpontban körülbelül 100–120 gimnazista előtt. Ezzel meglehetősen konkrétan megfogalmazta az elvárt hatást. Az országos turnén lévő Mérnökszínház tényleg ezt szeretné: befolyásolni a diákokat a pályaválasztásban. A darabban Merlint játszó Jordán megkérdezte a nézőket, hányan tervezik, hogy mérnöknek tanulnak. Csak egy jelentkező volt, pedig az előadók szerint „hazánk, Európa és az egész világ sóvárog a mérnökök után".
A pályaorientációs történetben Jancsi és Merlin megépíti az egyébként tényleg létező, magyar fejlesztésű, elektromos hajtású, összecsukható robogót. Ettől Jancsi andragógia–kommunikáció szakra, illetve valóságshow-szereplőnek készülő barátai is kedvet kapnak a szakmához – a kiválasztott szakra, műsorba egyébként sem férnek be, annyi a jelentkező. A darabban a magyar jövőt a xanaxok – itt: űrlények – szimbolizálják. Belőlük teljesen kiveszett a mérnöki gondolkodás, viszont az egész bolygó részt vesz a valóságshow-kban.
Az egyébként didaktikus darab nagy előnye a vetített kép és a színpadon előadott jelenetek vegyítése, a szereplők lelépnek a vászonról, és visszalépnek rá, párbeszédet folytatnak a filmen és a színpadon játszók.
Hogyan lesz mérhető a vállalkozás sikere? – kérdeztük Jordán Tamástól.
– Nyíregyházán az innovációs ügynökség szétosztott kérdőíveket a gyerekek között, ezek eredményét meg fogjuk kapni. De a mi visszajelzésünk elsődlegesen az előadást követő taps és az előadás közbeni reakciók. Ennek alapján azt gondoljuk, hogy tetszik a gyerekeknek, de arról nem vagyunk meggyőződve, hogy a darab hatására mindenki mérnöknek akar jelentkezni.
A Nemzeti Színház egykori direktora elmondta: egyre nehezebb színházba csalogatni a tizenéveseket, nagyon nagy ellenfél a Facebook és általában az internet. De ha már eljönnek, van olyan előadás, ami tetszik nekik.
– Behozni nehéz őket a színházba. A szájhagyomány a legfontosabb. Ha Szombathelyen az egyetemisták vagy a középiskolások mégis rászánják magukat, és megnéznek egy darabot, aztán elkezdik mondani, hogy tetszett nekik, akkor van rá esély, hogy mások is megnézzék az előadást.
Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan darab vagy más művészi alkotás, aminek hatására változtatott a tervein, így válaszolt: – Ezek nagy szavak. Gondolom, az ilyesmi folyamat. Én pici koromtól kezdve színész szerettem volna lenni, ezért minden színházi hatás, ami ért, már nem jelentett változtatást ezen az ambíción.
Szegeden a Dél-alföldi Regionális Innovációs Ügynökség Közhasznú Egyesületet szervezésében volt látható az előadás.