Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Színházi ünnep a szegedi balett huszadik születésnapján

Szeged - Finom koktél az érkezéskor, pompás kacsasült a távozás előtt – nem mindennapos keret egy balettelőadáshoz. A huszadik születésnapján kényeztette így közönségét a Szegedi Kortárs Balett.
– Jókat írjon róluk! – mondta mosolyogva Konrád György, amikor megkérdeztük tőle, hogy érezte magát a Szegedi Kortárs Balett szombati ünnepi előadásán. – Az biztos, hogy ilyen Hattyúk tavát még nem láttam – és megemelte Juronics Tamás rendező-koreográfus felé a poharát. Az együttes huszadik születésnapja alkalmából celebrált ünnepi est fogadásán az író száraz fehérbort ivott, és poharazgatás közben, miután agyondicsérte a Gyüdi Sándor vezényelte szegedi szimfonikusok teljesítményét, töviről hegyire kikérdezte a próbafolyamatról, az előadás születésének menetéről, a táncosnők természetéről – Uhrik Dórát. Nem illik hallgatózni, de annyit elcsíptünk a Pécsi Balett egykori prímabalerinájának – aki közben igen jó étvággyal evett – beszámolójából: „Nagyon tehetségesek..."

Uhrik Dóra egyébként ma is lélegzetelállító jelenség a színpadon. Siegfried anyjának szerepét táncolta most vendégként Szegeden – királynői termete és személyiségének erős kisugárzása valósággal megbűvölte a publikumot. Korábbi tanítványával, a két méter körüli és kopasz, Siegfriedet táncoló Haller Jánossal különleges párost alkotott. A pszichoanalitikus megközelítésből feldolgozott darabban, az anya-fiú kapcsolat valóság és álom, tudatos és tudattalan határán imbolygó variációiban volt néhány extrém, meglepő, elgondolkodtató, de mindenekelőtt a szó jó értelmében vett, lenyűgözően teátrális jelenetük.

A főszerepet, Odett-Odíliát táncoló sudár, gyönyörű Jónás Zsuzsa, aki tényleg „született hattyú" a színpadon, afféle sportos estélyiben, nadrágos ruhakölteményben jelent meg a fogadáson, és a férfi táncosokkal ellentétben – akik először az italospultot rohamozták meg – azonnal étel után nézett.

Mindenkinek jólesett az ünnepi trakta, hiszen a szokásosnál jóval hosszabb volt ez az este: az előadás előtt az együttes két vezetője, Pataki András igazgató és Juronics Tamás művészeti vezető, úgy is mint alapító tagok, adták egymásnak a szót és szólítottak be ünnepi szónokokat. Nagy Lászlót, aki akkor volt a szegedi színház direktora, amikor megalakult a balett, Székhelyi Józsefet, a mai főigazgatót, aki visszatessékelte színházába a korábban onnan kitessékelt együttest (a nézőtéren láttuk Bodolay Géza kecskeméti direktort, aki a bajban befogadta őket) és Solymos László alpolgármestert. Az előadás után meg oly sokszor visszatapsolták a táncosokat-alkotókat, hogy elröpült az idő – az örömmámorban fölment a színpadra a „régiek" közül Markovics Ági, aki kismama, és már szép, gömbölyű, talán „fiús" a hasa, Sárközi Attila, aki asszisztensként dolgozott az előadásért. Ott volt már, mert hiszen szerepelt Kalmár Attila és Kopeczny Kata. A fiatalabbak generációjából pedig a fekete és fehér hattyúk: Fehér Laura, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tóth Andrea, Czár Gergely, Fekete Zoltán, Finta Gábor, Tarnavölgyi Zoltán.

Ijedten horkant a már jóllakott vendégsereg, amikor a színházi foyerben hirtelen olyan koromsötét lett, mint az imént az „elnyelő anyát" érzékeltető színpadon, de hamarosan fény imbolygott át az ajtón, és a hatalmas tortából feltört a tűzijáték: boldog születésnapot, éljen soká a Szegedi Kortárs Balett!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb súlyos baleset a 43-as főúton

Fának ütközött egy BMW szombaton reggel a 43-as főúton, a sofőr a roncsba szorult Tovább olvasom