Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 18°C Még több cikk.

Szíve szerint az egész világon segítene Nagy Zsuzsanna

Bordány - Egész életében másoknak segít a Bordányban élő Jenei Györgyné Nagy Zsuzsanna. Hat éve alapította meg a helyi Karitász csoportot - a tanyavilágban megdöbbentő emberi sorsokkal találkoznak, mindenkin megpróbálnak segíteni. A napokban fejezték be egy beteg gyermeküket nevelő család tanyájának felújítását. Lelkiismeretes munkájáért Zsuzsanna Bordány díszpolgára lett.
Lusta asszony, Diadal, Koncz Zsuzsa

Jenei Györgyné Nagy Zsuzsanna 1953. május 24-én született Üllésen. 1970-ben kötött házasságot férjével, 3 gyerekük és egy unokájuk van. Általános iskolába Üllésre járt, a szegedi Radnóti Miklós gimnáziumban érettségizett. Mérlegképes könyvelői és adó-tanácsadói végzettsége van. Szeret lekvárt készíteni, 2005-ben ő főzte Bordány legjobb lekvárját – lusta asszony módra. – Felrakom, forralom, elzárom alatta a gázt. Nem kell kevergetni, ezért lusta asszony a lekvár neve – mondta. Kedvenc filmje a Diadal, zenében Koncz Zsuzsát és kortársait kedveli.

– Mikor lett életcélja, hogy másokon segítsen?


– 8-9 éves kislány voltam, amikor az üllési házunkba bejött egy fiatal cigánylány a karján egy kisgyerekkel. Egyedül voltam otthon, a lány azt mondta: nagyon éhesek. Semmi különleges étel nem volt otthon, egy zsíros-cukros kenyeret kentem nekik. Az öröm, amit ott megéltem, hogy tudtam nekik segíteni, eldöntötte a sorsomat. És ott volt a kisdobosság is: valóban ott segítettünk, ahol tudtunk. Örömmel töltött el, amikor elmentünk egy idős nénihez fát vágni, és segítettünk neki bevinni a tüzelnivalót.

– Mégis könyvelő lett, nem a szociális munkák egyikét választotta fő hivatásának.

– Nagyon szerettem rajzolni, általános iskolás koromban rajzversenyekre is jártam. Kerámiakészítő akartam lenni, de nem sikerült a felvételim a szegedi Tömörkény-gimnáziumba. Anyukámék sem gondolták, hogy a kerámiázásból meg lehet élni, a fodrászszakmát javasolták, amihez nem volt nagy kedvem. Elhatároztam, hogy a gimnázium után próbálom meg a képzőművészeti főiskolát. De közbejött a szerelem, férjhez mentem, a gimnáziumot is esti tagozaton fejeztem be. Nyolcadik osztályos koromban találkoztam egy lakodalomban leendő férjemmel, aki három évvel volt idősebb nálam. Táncoltunk, és a kezemet is megfogta. Másnap reggel kikísért a buszállomásra, ahol elébem állt: hozzámegyek feleségül? Igent mondtam. Most vagyunk 45 éve házasok. Feleségként már a munkalehetőségeket kellett néznem: 1972-ben Bordányban akadt egy adminisztrációs munka. Bérszámfejtőként kezdtem, folyamatosan képeztem magam, végül eljutottam a főkönyvelőségig. Harmadik gyermekünk születését követően családi vállalkozást indítottunk a férjemmel, a gyes után már ennek az adóügyeit intéztem.

Különdíjas kerámia


– A kerámia iránti szerelem mégsem múlt el.

– A terhesség és a szülés után a közösség hiánya miatt küszködtem a legtöbbet. Beiratkoztam egy lakberendezői tanfolyamra, ahol szabadkézi rajzokat is készítettünk. A záróvizsgán a tanár nagyon elégedett volt velem. Patakokban kezdett hullani a könnyem, elmondtam neki, hogy én mindig is keramikus akartam lenni. Mondta, hogy a főiskolán létezik egy kerámiaszakkör. A következő évben be is iratkoztam rá: 43 éves voltam akkor. A tanfolyam után alakítottam meg Bordányban a kerámiaszakkört: 12 évig működtünk, ameddig bírtam az égetést a kemencében. Az egyik munkámmal egy nemzetközi szakkiállításon különdíjat nyertem. Sajnáltam, hogy megszűnt ez a kis közösség, de akkor már benne voltam egy másikban: a helyi Karitász csoportban.

– Honnan jött az ötlet a bordányi Karitász csoport megalakításához?

– Hívő emberként eljutottam egy zarándoklat révén a boszniai Medjugorjéba, a Szűz Mária-jelenések színhelyére. Az egyik lelki gyakorlat végén az atya úgy bocsátott utunkra minket, hogy hazatérve mindenki keresse fel saját plébániáját, és kérjen munkát. El is mentem a bordányi plébániára, ahol munkát kértem. Adminisztrációs feladatokra gondoltam, mégiscsak az volt a végzettségem. Eltelt egy év, majd egy másik, és senki nem keresett. Nincs szükség a munkámra, gondoltam szomorúan. Aztán mégis megkerestek azzal, hogy alapítsunk egy Karitász csoportot Bordányban, aminek a vezetésével szeretnének megbízni. 2009-ben alakultunk 8 fővel, most 17-en vagyunk.

Alkotás és segíteni tudás egyesül


– Mi a csoport feladata?

– Rendszeresen járunk a ruzsai szociális otthonba látogatni az ott lakókat, élelmiszerrel és tűzifával segítjük a Bordányban élő rászorulókat. Gyorssegélyt is nyújtunk, sok embernek buszra nincs pénze Szegedig. A pénzt saját kézműves termékeink eladásából teremtjük elő. A csoport tagjai kézműveskednek, készítünk karkötőket, gyöngycsillagokat, szilvalekvárt és savanyúságot. A lekvárból és savanyúságból a segélycsomagokba is jut. Egyre több bordányi háziasszony kapcsolódott be ebbe a munkába. A szilvalekvárt minden évben együtt készítjük el, ami jó kis közösségi élmény szokott lenni: tavaly 270 kiló szilvát főztünk be. Hogy ne legyünk unalmasak, próbálunk minden évben valami újat alkotni. Az alkotás és a segíteni tudás egyesül: úgy érzem, hogy most a helyemen vagyok.

– Bordány nagy tanyavilággal rendelkezik. Mekkora szüksége van az itt élőknek a segítségre?

– Sokszor jövök úgy haza a szociális otthonból vagy egy tanyai látogatásról, hogy ezt sokaknak kellene látni. Ha korábban a tévében láttam egy éhező gyereket, mindjárt az jutott eszembe, mit tudnék tenni érte. Szerencsére rájöttem: az egész világnak nem lehet segíteni, Bordányban és környékén is van bőven szomorú dolog. Éppen a héten fejeződött be egy szegény sorsú bordányi család tanyájának a teljes körű felújítása, akikkel először néhány éve találkoztam, amikor élelmiszercsomagot vittünk nekik. Esős időszak volt, a házuk be volt dőlve, a szoba sarkában fürdette az anyuka vak, értelmi fogyatékos, mozgássérült kisgyerekét. Nagyon megindító volt. Gyűjtést szerveztünk nekik, szép lassan megújult az egész ház: tetőt cseréltettünk, új szobát és fürdőszobát építettünk nekik, vizet vezettettünk be hozzájuk.

Szíve szerint az egész világon segítene Nagy Zsuzsanna. Fotó: Frank Yvette (galéria)

– Mit szeret csinálni szabadidejében?

– A kézművesség minden ága érdekel. Most a mozaikkép-készítés izgat a legjobban, azt szeretném kitanulni. Horgolok, kötök, gyöngyöt fűzök. Járok imacsoportba, és sok zarándoklatot szervezek. Medjugorjéba évente kétszer megyünk: a Karitász csoportunk most volt Máriagyűdön, zarándokúton, a résztvevők egyre jobban szeretnek együtt lenni, érdekli őket a másik sorsa, ez is jó érzéssel tölt el.

„Visszaigazolást kaptam"

– A bordányi önkormányzat május 24-én a nagyközségért tett példamutató munkájáért díszpolgári címet adományozott önnek. Mit jelent ez az elismerés?

– Inspirációt, hogy még többet tegyek az emberekért. Az első reakcióm a hitetlenkedés volt: miért vagyok én erre méltó, hiszen csak a munkámat végzem, ami nekem is örömet szerez. Aztán ezt átvette a jóleső érzés, hogy visszaigazolást kaptam: érdemes jót cselekedni. A díszpolgári díj külön szépsége, hogy azt pünkösd napján, a születésnapomon vehettem át: 1953. május 24-e szintén pünkösdre esett. 2015-ig egyetlen évben sem volt ezen a napon ez az ünnep.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem érzi magát bűnösnek a kirúgott szegedi ellenőr

Szerencsétlen véletlen - így jellemezte az ellenőr azt a múlt vasárnapi esetet, aminek következménye országos botrány és az ő kirúgása lett. Tovább olvasom