Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Szívgyógyszerével spórol Dukai Károly

Szeged - Elfelezték Dukai Károly rokkantellátását, miközben infarktusa után cukorbeteg is lett. A férfi úgy érzi, igazságtalan a kormány felülvizsgálati rendszere, lehetetlen megélni 40 ezer forintból.
Dukai Károly 29 évet dolgozott, legutóbb teherautó-sofőrként járta az utakat. 8 éve szívinfarktust kapott, hónapokig lábadozott, sétálni is alig bírt. 2005-ben 67 százalékos rokkant lett, idén március elsejétől egy felülvizsgálat eredményeképpen elfelezték nyugdíját. Két éve munkanélkülivé vált feleségével 41 ezer 850 forintból kellene megélniük, miközben állapota nem javult.

Dukai Károly nem kérne nyugdíjat, ha lenne munkája. A szerző felvétele
Dukai Károly nem kérne nyugdíjat, ha lenne munkája. A szerző felvétele

– Amikor elvittek a mentősök, még azt kérdeztem: meddig tart ez az egész? Nekem hétfőn dolgozni kellene menni – emlékezett az infarktus utáni pillanatokra Dukai Károly. Az 54 éves férfi rehabilitáltként több helyen is dolgozott, meglepődött, amikor megtudta: márciustól elfelezik az ellátását. – Nem érzem magam ingyenélőnek. 29 évet dolgoztam, végig bejelentett helyen, fizették utánam a járulékokat. A kormány elrendelte a rokkantak felülvizsgálatát, én is megjelentem a bizottság előtt. Azt mondták, meghosszabbítják az ellátásomat, ugyanis az infarktus után cukorbeteg is lettem. Megdöbbentem, amikor átvettem a határozatot, március elsejétől feleannyi pénzt kapok – mondta Dukai Károly. A férfi szerint a felülvizsgálatoknak csak az volt a célja, „hogy csökkentsék vagy elvegyék a nyugdíját az embernek". A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal szakértői bizottságának határozatában ráadásul az szerepel, hogy Dukai Károly „rehabilitálható, foglalkoztatási rehabilitáció nem javasolt". – Felezték a nyugdíjamat, és azt mondják, ne is dolgozzak. Ezzel nem tudok mit csinálni – összegezte.

A férfi kálváriájáról azért mesélt lapunknak, mert úgy érzi, a kormány kiszolgáltatottá teszi a valóban rokkantakat. – 40 ezer forintból nem lehet megélni. Kértem a háziorvost, olcsóbb gyógyszereket írjon fel. A legdrágább szívgyógyszert ma egyszerűen elfelezem, így tudok spórolni. Hogy ez milyen hatással lesz rám, nem tudom – panaszkodott. Búcsúzóul hozzátette: – Kellene a francnak a nyugdíj, ha kaphatnék normális munkát. De nemcsak nekem, a feleségemnek sincs két éve állása.

* * *

Komplex felülvizsgálat

A Csongrád Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve 2012. július elsejei megalakulása óta közel 6400 orvosi felülvizsgálatot végzett el, ebből közel 2900 volt a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak megállapításához szükséges, úgynevezett komplex felülvizsgálat – tudtuk meg a Csongrád Megyei Kormányhivataltól. Korábban kiadott határozatok alapján 700-an kaptak több rokkantsági ellátást. Hozzátették: sok esetben szüntettek meg olyan folyósítást, amelynek felvételére az ügyfél nem is volt jogosult.
– Ezekre azért van szükség, hogy a ténylegesen beteg, fogyatékkal élő ügyfeleink viszont mindig pontosan és időben megkaphassák az őket megillető ellátásokat – fogalmaztak. Elmondták, állapotjavulás esetén az új ellátási összeget az átlagjövedelem (vagy minimálbér) alapján kell kiszámítani, és az ellátás összege lehet kevesebb is.

Olvasóink írták

90 hozzászólás
  • 90. tucat 2013. március 07. 19:51
    „Talpra, Szabolcs! Indulj haza!
    Itt a húgod (félmostoha)!
    Gyalog megyünk? Én szaladok.
    Ti azért csak fárasszatok!”
  • 89. Boboka 2013. március 07. 17:24
    „Tisztelt fórumozók!
    Én Dukai Károly egyik lánya vagyok. Csak sajnálni tudom azokat az embereket akik negatív véleménnyel vannak apáról. Ő egész életében mindenkinek csak jót akart, soha senki ellen nem ármánykodott, nem tett keresztbe senkinek és kemény munkával kereste meg MINDIG a kenyérre valót, nem vár(t) el senkitől segítséget. Ez a cikk is azért íródott, mert hatalmas igazságtalanság áldozata lett és ez ellen emelt hangot! Aki ebbe mást is belelát annak pedig nagyon élénk a fantáziája!”
  • 88. tucat 2013. március 05. 15:52
    „87. macs
    Béremet, látom, fúrja az angyali ármány!
    Látlak ám, Gábriel, bár vagy most Macs angyal!
    Sóhajod elfújom, legyen bármi, s akárhány,
    Jussom védem: elő a zöldszemű varanggyal!”
  • 87. macs 2013. március 05. 13:17
    „86. tucat.
    kösz! :-) de talán megpróbálja a szökést. :-)”
  • 86. tucat 2013. március 04. 22:46
    „85. macs
    Kurta-furcsa Szabolcsszonett-fricska

    Haragot közönnyel fojtani? Nem hiszem:
    A harag a reménnyel kézen fogva jár,
    S míg együtt nyomulnak tűzön és vizen,
    Tenni vágy, nem lankad a felhevült bojár.

    Ám ha társa, a jó remény, elhagyja őt,
    De tovább viszi a félelem elánja ,
    Megcsodálhatod, ha hagyja, mily nagyra nőtt:
    Gyűlölet lett, s közönyöd útját elállja.

    Így esik csapdámba az ifjú és a vén,
    De Belzebubra, ebből jól megélek én! ;)”
  • 85. macs 2013. március 04. 12:44
    „84. ossian33,
    látod mennyi megválaszolatlan kérdés! :-) Ezekre csak ők - az apa és a fia - tudnának választ adni. Biztos nem lenne könnyű és egyszerű, sőt szerintem iszonyú fájdalmas beszélgetés lenne, ha egyáltalán összejönne. Nagy bátorság kellene hozzá mindkettőjük részéről.
    A haragot az esetek többségében közönnyel lehet lefojtani, bár lehet, hogy tévedek. :-(”
  • 84. ossian33 2013. március 03. 19:09
    „83. macs 2013.03.03. 12:47
    Te sokkal jobb ember vagy mint én. Persze igazad van, haraggal élni nem jó. De a fiúban nincs harag, inkább közöny, ami érthető. Nem jut eszembe semmi érv, ami az apa mellett szólna. Egy gyerek mindig kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint a felnőtt. Nem igaz, h az új asszony állandóan a nyakán volt ennek a jóembernek, nem igaz, h nem tudott volna akár titokban találkozni a fiával. Neki nem hiányzott? Nem volt rá kiváncsi? Nem hiszem, h egy 5 éves gyerek olyan bűnt követett el ellene, ami ezt indokolttá tette volna.
    Kövezz meg, de emelett kitartok.”
  • 83. macs 2013. március 03. 12:47
    „81. tucat,
    nem akarom elvenni, csak próbálok a szökésben segíteni. :-)
    82. ossian33,
    az élet és az emberi lélek nagyon bonyolult! :-) Te megérted a fiút, én megpróbálom megérteni mindkettőjüket! Sok kérdés van, amit meg kéne beszélniük, és sok minden van,amit meg kéne bocsátaniuk egymásnak. Megkeseredett szívvel, haraggal élni nem jó! :-(”
  • 82. ossian33 2013. március 02. 23:15
    „80. macs 2013.03.02. 12:10
    Na és az apának nem jutott eszébe, h van egy fia? Ő mért nem kereste? Ha akarta volna, megtalálta volna a módját, h találkozhasson vele!
    Megértem a fiút, sztem korrekt.”
  • 81. tucat 2013. március 02. 18:48
    „80. macs
    Ha megkapta és olvasta is őket, nem volt elég erős, hogy a konfliktust (vagy az új asszony, vagy Szabolcs) feloldja, és x>0 értelmezési tartományba konvertálja. Így a konfliktus rögzült a nulla összegű, és lezárt játszma szintjén.
    Most Szabolcs fordíthatna a helyzeten, de az ő lelke már az enyém! Nem eresztem, mert magas jutalékot kapok érte! ;)”
  • 80. macs 2013. március 02. 12:10
    „78. szabi8204,
    arra gondoltál már, hogy apád esetleg nem is kapta meg a leveleidet? Tisztáznod kéne vele! Bár lehet, hogy tévedek, de egy beszélgetést megérne!”
  • 79. tucat 2013. március 01. 17:43
    „78. szabi8204
    Érces diadalmuzsika fülemnek!
    Értelmes ember nem hagyja, hogy elborítsa a szemét! Rendszeresen selejtez, takarít, és amire nincs szüksége, azt gondolkodás nélkül a szemétre vágja!
    Éreztem, de már biztosan tudom, hogy a világ megtisztulásáért harcoló Belzebub barátom hű társra lel Önben! Üdv a tornácon! Legyen továbbra is éber, ne hagyja, hogy a mézes sziruptól ragadós ajkú angyali kórus, osztatlanul fehér fényű csalárdsága megtévessze Önt! Kitartás! Látja, én, prizmaként, az elemeire bontom azt a hamis fényt Önnek, hogy elkülönülten, tisztán láthassa, azt, ami VAN!
    Most megyek, alászállok a kasszához, hogy felvegyem az Önért engem megillető jutalékomat. Ha eljön az ideje, meg is osztom Önnel. Ígérem, minden elképzelését felülmúló élmény lesz, amikor átveszi a jussát! Ne szerénykedjék: méltán megszolgálta - eddig legalábbis, és vigyázzon, el ne veszítse, holmi gyengeséggel, megingással a fogcsikorgatva megszerzett jogot! Szorítsa össze a fogait ezután is, és ne sajnálja azt a hitvány anyagból készült fogzománcot elfüstölni! Megéri, de hisz tudja, látja már, igaz? ;)
    Megbocsásson, de most már rohannom kell, hogy elérjem a mai, utolsó kompot, mert túl széles az én úszástudományomhoz a Styx.

    Tűzforró parola Önnek! Viszlát! S addig is minden földi jót! :)”
  • 78. szabi8204 2013. március 01. 17:04
    „Itt nem volt mit feladni az apának, mert az új feleség,aki a cikkhez mellékelt képen is látható, nem engedte, hogy találkozzunk. DE mondjuk az én feleségem száját cipóra verném, ha nem engedné ,hogy találkozzak a fiammal. Pedig nem vagyok agresszív ember, sőt, sokszor kérdezik, hogy mit szedek, hogy annyira nyugodt vagyok. A szívem valóban edzett és kemény, volt alkalmam megtanulni, hogyan kell. Ettől függetlenül én is érző ember vagyok, de csak azok iránt, akik közel állnak hozzám. Én kerestem az apám társaságát, levelet írtam neki, hogy találkozzunk, amikor még gyerek voltam, de egy másik levélen kívül semmi mást nem kaptam. Egy gyerek ennél többet nem hiszem, hogy tehet. Amikorra felnőttem, már nem hiányzott , hogy velem legyen, vagy , hogy egyáltalán lássam. Nincs több hozzáfűznivalóm .”
  • 77. tucat 2013. március 01. 15:07
    „75. szabi8204
    Igaza van, nem ismerem az élettörténete részleteit, de minden földi, emberi történet lényegét és előzményeit, motívumait, célnak titulált hiábavalóságait igen. Ezért, ha tetszik Önnek, ha nem, szorítok, hogy sikerüljön a szívét acélosan kemény állapotban megőriznie. A főnököm, Belzebub (örökké éljen!) becsületére mondom, a kevélység kiszűri és eltakarítja az életképteleneket, míg az irgalom és a megbocsájtás élteti a gyengéket, akik súlyos terhet jelentenek a felfelé törekvő erősek közösségének, és lefékezik, lehorgonyozzák a haladást. Örömmel látom, hogy a magyar társadalom is egyre világosabban felismeri ezt, és hosszú évek óta, az utóbbi három évben pedig példamutatóan munkálkodik a megtisztulása érdekében! Az eredmények is kezdenek mutatkozni, de azért van még tennivaló. Szóval hajrá! Ígérem, Belzebub és minden munkatársa támogatását élvezi a nemes törekvésük!
    A mottó tehát: szigorú számlavezetés, számonkérés és számadás! Semmi irgalom és megbocsájtás! Az a gyengék és a selejt elburjánzását, s így az alkotóerők elfecsérlését eredményezi! Megengedhető ez? Nem, nem, soha!
    Higgyen nekem! Ne hallgasson az andalítóan langyos, liliomleheletű, álszent Gábrielre, aki a kevélyeknek gyehennát, az alázatosan gyengéknek pedig, például az ostobán megbocsájtóknak, örök életet ígérve csalja meg a gyávákat!

    Tüzes, kevély öleléssel és igaz, éltető, hidrogén-szulfidos csókkal
    Tucat”
  • 76. macs 2013. március 01. 11:00
    „Szabi, bocs, hogy beleszólok, miközben nem ismerem a részleteket. Csak egy történet jutott eszembe, régi ismerősökről. Megpróbálom röviden elmesélni. Nos, szépen indult a házasság és hamarosan megszületett a baba is. Majd évek múlva egyre több lett a probléma, vita, veszekedés és végén elváltak. A gyerek a mamához került. A papa láthatást kapott, sőt a nagy ünnepeken több napra is elvihette. DE, az esetek többségében a gyerek vagy beteg volt, vagy más programja volt, nagyszülők, rokonok, akik csak és kizárólag akkor és csak akkor értek rá. Amikor mégis összejött a találkozó a mama napokig faggatta a gyereket, mit csináltak, mit ettek, kivel találkoztak, van-e valaki az apja életében. Egy idő múlva a gyerek nem nagyon akart találkozni az apjával, mert nagyon utálta anyja "cirkuszát". Végül az apa feladta.
    Szóval, ki hagyott el kit? :-(”
  • 75. szabi8204 2013. február 28. 21:29
    „A közöny stimmel, a gyűlölet nem. Én nem döntöttem semmiben, csak bízom benne, hogy jobbra fordul az apám sorsa a saját családja segítségével, mint ahogy az én családomban is történik, amikor baj van, segítünk egymáson. Ön nem ismeri a történteket, így nem szükséges szurkolnia nekem. Jó Éjt!”
  • 74. tucat 2013. február 28. 21:04
    „73. szabi8204
    Remek! Ez a beszéd! Kitűnő döntést hozott, fiatalember!
    Ápolja, gondozza odaadással a szívét kemény állapotban tartó közönyt és gyűlöletet! Mert ezek az Ön rendíthetetlen céltudatosságának a cementje! Ha ellágyul, és lehajol az út szélén nyöszörgőkhöz, maga is védtelenné, kiszolgáltatottá válik, és ott végzi közöttük! Csak kevélyen, acélosan kemény szívvel! Ez a hosszú, boldog élet egyetlen garanciája! Ne gyakoroljon és ne is várjon senkitől semmilyen irgalmat, vezessen szigorú számadást mindenről, mindenkiről, és nem fog csalódni soha! Hajrá! Mindenki le a szekérről, félre az útból! Így kell ezt csinálni! Nyomás, ifjú ember! Szurkolok Önnek!

    A távlati sikereket előrevetítő, szépséges, derűs álmokat!”
  • 73. szabi8204 2013. február 28. 20:36
    „Azon a szekéren én nem is ülhettem, mert nem vett fel. Ez nem megtorlás, csupán arra gondoltam, hogy még mielőtt szobrot avatnának itt a Tisztelt fórumozók, azért lássák azt is, hogy két oldala van az éremnek. Nem vagyok egy kőszívű ember, és hallani hallottam, hogy az én apám is mindig jószívű volt. Kár, hogy tapasztalnom nem sikerült, bár így is felnőttem, és azért még ember lett belőlem is. Van neki családja, majd ők valahogy kisegítik.Együtt megoldják biztos. Ő sosem volt mellettem, amikor én beteg voltam, nem tudhatja, én hogy éreztem, amikor 5 évente egyszer láttam, alkalmanként fél órára.”
  • 72. tucat 2013. február 28. 20:13
    „70. szabi8204
    Nem, senki se várhatja. Nem kell Csónakosra se hallgatnia, aki a törvénnyel riogatja Önt. Torolja meg keményen a sérelmeit, rúgja le az öreget a szekérről nyugodt szívvel! Biztos lehet benne, hogy nem fog soha visszakapaszkodni, mert, amint megnyugvással láthatja is, senki se fogja az út széléről felsegíteni, legfeljebb tovább rúgja az árokba, ott fog kiszenvedni szerzett érdemei szerint, így hát, Önt sosem fogja többé zaklatni a lelkiismerete. Ha mégis, majd elaltatja, hisz semmit sem tett, s ezzel ki is egyenlítette a számlát. Ne aggódjék, mi, a többi fél-ázsiai sem teszünk vele semmi jót. Sem vele, sem mással, így hát, elmondhatjuk, hogy magunkkal sem. Ezt egyre tisztábban látja is, nemde?
    Megértem tehát a sérelmeit, és nevetségesen, sőt felháborítóan enyhének tartom a büntetést, amelyet kiszab az édesapjára. Keményebb, sokkal fájdalmasabb csapást is igazán mérhetne rá, szívből, nyugodt lélekkel.

    Nyugodt éjszakát!”
  • 71. csonakos 2013. február 28. 19:45
    „70. szabi8204 2013.02.28. 18:59
    Rossz hírem van számodra! Nemrég volt egy bírósági ítélet egy anya eldobta a gyerekét (lány) állami gondozásba és most mégis a bíróság megítélte neki a szülőtartást! Pedig a lánya rokkant a férjével együtt mégis a törvény elmeszelte őket még azzal a kis jövedelmükkel is! Jogos? A józan ember azt mondja rossz a törvény!”
90 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tücsök, a hegedű és Jancsika

Szegedi óvodás lett korosztálya legjobb mesemondója Csongrád megyében. Tovább olvasom