Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Szívszorítóan aktuális történetek

Móra Ferenc halálának 72. évfordulóján mutatták be Szegeden az íróról készült filmet, amelynek alkotója az író dédunokája. Vészits Andreával a bemutató után beszélgettünk.
Vészits Andrea: Volt, aki úgy vélte: a Rokonokat ki kellene zárni a filmszemle versenyéből. Fotó: Karnok Csaba
– Móra Ferenc és Vészits Andrea filmje – miért ez olvasható a film végén?
– Számomra ez természetes. Ez nemcsak azért az ő filmje, mert minden elhangzott mondat tőle származik, hanem mert – neki szántam. A film bizonyítja: amellett, hogy Móra Ferenc remek író és gyönyörűen beszél magyarul, nagyon-nagyon aktuálisak ma is a gondolatai.

– Az Anzix a búzamezőkről elkészülését hátráltatta, hogy időközben Szabó István filmrendező felkérte: írják meg közösen a Rokonok forgatókönyvét. A Móricz-mű sógor-koma-jóbarát viszonyai is nagyon mainak tűnnek.

– A filmszemlén 1200 néző minden gondolatot, mozdulatot lereagált. Mindenki pontosan értette, hogy Móricz Zsigmond története ma is szívszorítóan aktuális, pedig egyáltalán nem változtattunk sem a szövegen, sem a nyelvezeten, s ugyanabban a korban játszódik, amelyben Móricz megírta.

– A filmszemlét beárnyékolta, hogy nyilvánosságra került Szabó István ügynökmúltja. Ön az első perctől kezdve kiállt mellette.

– Ez a világon a legtermészetesebb dolog. Nemcsak munkatársak vagyunk, Szabó István szoros jó barátom, és nagyon szeretem őt. Az igazságfeltárás jegyében megpróbáltak egy embert meghurcolni, akivel szerintem ezt nem lett volna szabad megtenni. Ez a „tényfeltárás" nagyon egyoldalú volt: míg nagy hangsúlyt kapott az ÉS-ben megjelent cikk, aközben kevesebb figyelem jutott Szabó István és osztálytársai sajtótájékoztatójának, ahol teljes egyértelműséggel kiderült: milyen korban és körülmények között szerveztek be az osztályukból három embert, hogy jelentéseket írjanak. Ezt kényszerűségből és nem utolsósorban egymás védelmére megtették, ám ezzel senkinek nem ártottak, emiatt senkit nem távolítottak el a főiskoláról.

Ha a cikk szerzője tényfeltárásban gondolkodott volna, akkor utánanéz annak, hogy 1957-ben a hatalom hogyan próbálta a jövendő művészeket kézben tartani, hogyan próbált róluk információkat szerezni, beszervezni színészeket, díszlettervezőket, tanárokat. Utánanézett volna, mit csinált az információkkal, ebből származott-e valakinek kára, ha igen, ez hogyan történt. Azt gondolom, a cikk íróját valamifajta személyes vagy egyéb indulat vezérelte Szabó Istvánnal szemben. Ha nem így lenne, nem a neveket kutatta volna, amelyeknek az ilyen módon való nyilvánosságra hozatala törvénysértő, hanem a mechanizmust. Szabó István nagyon sokat tett ezért az országért, az életműve része a magyar kultúrának. Ez az ügy Magyarországnak is pont olyan mértékben árt, amennyire Szabónak.

– Ez a botrány ön szerint befolyásolta a Rokonok filmszemlén való szereplését?

– Igen, negatívan. Volt, aki úgy vélte: a Rokonokat ki kellene zárni a filmszemle versenyéből. Nem akarom a zsűri döntését megkérdőjelezni, de azt nehezen tudom elfogadni, hogy Tóth Ildikó, aki remek a Rokonokban, nem kapott díjat. Furcsának találom azt is, hogy Csányi Sándor, aki a film főszerepét játssza és kiváló benne, kizárólag a Csak szex és más semmiért kapta meg a legjobb férfialakítás díját – miközben a filmszemlén szokás egy-egy alkotót több műért is díjazni. Egyébként azt gondolom, hogy a Rokonokról a közönség mond majd véleményt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hervadófélben a Virág

Január elején bezárt a szegedi kis Virág cukrászda „rutinszerű felújítás" miatt. A szemközti… Tovább olvasom