Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Szívünk villanyszerelői

Szeged - A szív elektromos rendszerének kezelése fizikai munkának tűnik, pedig nem az. A szegedi kardiológiai központ új laborjában csúcstechnikát és magas fokú speciális szaktudást igényel a szívritmuszavarok rádiófrekvenciás gyógyítása.
A szegedi egyetem kardiológiai központjában rendezték be az ezredfordulón az ország első elektrofiziológiai laboratóriumát, ahol a szív ritmuszavarait kezelni kezdték. Azóta számos működik idehaza, de a szegedi labor speciális műszerezettsége és kapacitása felújítás után ismét az európai élvonalba tartozik.

– Gyakori betegség a szívritmuszavar: a szív ütemes összehúzódását biztosító elektromos hálózat hibája. A kardiológiai ellátásban részesülő páciensek 20-40 százalékánál fordul elő. A többségnél olyan tünet, amely valamilyen szívizom-, koszorúér- vagy billentyűproblémát kísér. Elsősorban ezek kezelésére ültetjük be a közismert pacemakert vagy defibrillátort. A kisebbségnél viszont a ritmuszavar önálló betegség is lehet, mely ha nem is életveszélyes, de rontja az életminőséget, nagyon kellemetlen. Ennek végleges gyógyítására alkalmazunk rádiófrekvenciás ablációt – foglalta össze tevékenységük három csapásirányát dr. Sághy László egyetemi adjunktus, a szegedi kardiológiai központ szívritmuszavar-munkacsoportjának 41 éves vezetője.

Elsősorban fiatal és különben egészséges, munkaképes betegeket kezelnek ablációval. Évente összesen 250-320 beavatkozást végeznek két laborban. A szegedi labor kiemelt európai képzőközpontként is működik.

Sághy László röntgennel és speciális EKG-val dolgozik. Fotó: Segesvári Csaba
Sághy László röntgennel és speciális EKG-val dolgozik.
Fotó: Segesvári Csaba

A rádióhullámos ablációhoz röntgent és EKG-hoz hasonló készüléket használnak a szegedi kardiológusok, csakhogy azt nem a testfelületre szerelik, hogy a szívösszehúzódásokat jelezze. A katéterek végén lévő elektromos érzékelőkkel a szív belsejében 20-40-100 ponton mérnek szívdobbanást eredményező elektromos impulzusokat. Ennek a speciális, szívben lévő „villanyhálózatnak" a feltérképezése után a kardiológus és belgyógyász szakorvos alkotta team elemzi az EKG és a röntgen irdatlan számítógépes adathalmazát, majd a felderítő katéter mentén újabb „kardot" szúrnak be: ezzel végzik a „szerelést".

A javító szonda hegyén rádiófrekvenciás áram „pörköl oda" a „rövidzárlatok" helyén, és úgy sütik ki a rendszer hibás részét. Egy-két „lövéssel" általában kiiktatható az elektromos szívzűr. A pácienst egynapos megfigyelésre még bent tartják a klinikán, de utána tünetmentes és munkaképes lesz, többnyire gyógyszert sem kell szednie.

A vizsgálat menete

A gyakorlatban a rádióhullámos abláció nem műtét, és nem is beültetés, mint a szívritmus-szabályozók felhelyezése. Sághy László elmagyarázta: nem altatják a beteget, és csak a tűszúrások helyét érzéstelenítik. Legfeljebb nyugtatót adnak, hogy a páciens türelmesen, mozdulatlanul átvészelje a gyakorta többórás vizsgálatot, majd a kezelést. A laborban a szakemberek röntgensugárzással dolgoznak, emiatt 15 kilós védőmellényt viselnek.

A vizsgálathoz kardra emlékeztető katétert vezetnek fel a páciens ujjnyi vastag combi – és ha kell, a nyaki és alkari – vénájában a szívéhez. A drótokat fájdalommentesen helyezik el a szív minden csücskébe, a kamrák és pitvarok üregeibe. (Ez a beavatkozás alapvetően eltér a klasszikus szívkatéterezéstől, vagyis koszorúérfestéstől, melynek során a szonda az artériákon át kizárólag a vérerekben halad.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Drágulhatnak idén az új építésű lakások

Idén több olyan jogszabály lép hatályba, amely érinti a lakáspiacot. Az alábbiakban összegyűjtöttük,… Tovább olvasom