Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Szögesdrót és aknazár a déli határon csak 1956-ig működött

Röszke - A valahai jugoszláv határszakaszon 1956-ig működött a vasfüggöny, a szögesdrót és az aknazár együtt, ezért már csak egy „rojtját" lehet megtalálni a röszkei Paphalmi főcsatornánál. Kőszeg mellett komplett múzeumot alakított ki egy volt határőr.
Röszkén, ha a Felszabadulás utcán déli irányban addig megyünk, amíg az út el nem keskenyedik, és ki nem vezet egy pocsolyához, a Paphalmi főcsatornához, élő eleven szögesdrótot láthatunk. A csatornán átvezető hidat zárták le keresztbe a dróttal: így védtük magunkat egy esetleges jugoszláv támadástól, hiszen a „vízválasztó" mögött már Szerbia található.

A szögesdrót cafatokban lóg, belepi a gaz, még senki sem gondolt a megmentésére. Vastagh József nyugdíjas pedagógus, aki helytörténészként nemcsak a faluról, de a paprikáról is a legtöbbet tudja, elmondta: a vízből még egy régi trianoni emlékoszlopot is ki lehetne emelni. Egészen 1956-ig műszaki zár védte a határvonalat, sakktáblaszerűen páncéltornyok és betonbunkerek is álltak. Ő maga a múlt rendszerben egyszer tizenhat napig üdült a Fekete-tengernél azért, mert több mint tíz kilövőállást vitt el a MÉH-be.

Az osztrák határtól néhány száz méterre, Felsőcsatáron viszont valaki már megorrolta, mekkora üzlet van a vasfüggönyben: az ország egyetlen ilyen múzeumát építette fel egy volt határőr, a ma 61 éves Goják Sándor. Festői dombvidéken található vendéglője mögötti gyümölcsösében – a Széchenyi-terv pályázati pénzéből – mutatja be, milyen változásokon ment keresztül a vasfüggöny, hogyan váltották fel a faaknákat bakelitból készült gyilkológépek, hogyan cserélték le a szintén faoszlopokat betonra, majd az aknamezőt elektromos jelzőrendszerre.

A röszkei szögesdrót megmaradt darabja. Fotó: Schmidt Andrea
A röszkei szögesdrót megmaradt darabja.
Fotó: Schmidt Andrea

A Vasfüggöny Múzeumban kipróbálhatjuk, vajon átjuthattunk volna-e az aknamezőn, ha jó helyre tesszük le a lábunkat. A rossz lépést „játszásiból" hatalmas detonáció követi, kigyulladnak a reflektorok, és megszólal a sziréna. Műsor ez a javából. De maga Goják Sándor is két lábon járó attrakció, hiszen ontja a történeteket azokról a disszidensekről, akik különböző trükkökkel átkeltek a határzáron, és arról a férfiról is, aki nevetségessé vált, mert az első osztrák település kocsmája helyett csak a kőszegi Kulacs vendéglőbe jutott el. Sokan a kanyargó határvonal miatt éltek át kellemetlen órákat, mert miután sikerült átszökniük Ausztriába, előfordult, hogy egyórás futás után újra a magyar határba „botlottak bele".

Mi az a vasfüggöny?

Az osztrák határszakaszon 260, a jugoszláv határszakaszon 630 kilométer hosszan 1949-től előbb egy- és kétsoros drótakadályt építettek, majd 1950-től aknamezőket is telepítettek. 1955-ben megkezdték az aknamentesítést, az aknazár 1956 őszére gyakorlatilag megszűnt, majd a forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést. De már csak az osztrák szakaszon. 1965-től aztán megszüntették az aknazárat, és helyette elektronikus jelzőrendszert telepítettek. Mivel a rendszer az 1980-as évek végére elavult, az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-ai ülésén megszüntetéséről határozott. A bontás május 2-án kezdődött meg, és június 27-én fejeződött be, amikor Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt átvágta a drót egyik utolsó darabját.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bunkert épített a tanyánkra az állam

Mórahalom - Hétmilliárd forintot költött bunkerekre Magyarország a déli határon 1951 és 1955 között… Tovább olvasom