Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

Szulák Andrea életében a színház az első, nem a televízió

Nyáron szünetelnek népszerű műsorai, mégsem unatkozik Szulák Andrea. Színházban játszik, lemezt készít, koncertezik. Szegeden is fellépett barátaival a Muzsikáló Udvarban – sőt velünk is beszélgetett.
Nem harapott a néni a muzsikáló udvarban, inkább sanzonokat, vidám dalokat adott elő barátaival. Fotó: Segesvári Csaba
– Nehéz kérdéseket feltenni annak, aki maga is gyakorolja ezt a műfajt. Ismeri viszont az interjúalany szerepét is. Melyik a hálátlanabb?

– Mindkét esetben egyszerű a feladat, ha az ember őszinte tud lenni. A válaszolónak kutya kötelessége tisztességesen beszélni magyarul, a kérdezőnek pedig tisztességesen kell gondolkodnia magyarul.

–Műsoraiban gyakran végez „mélyfúrásokat" vendégei magánéletében, saját intim szférájáról viszont igyekszik hallgatni...
– Tudatosan törekszem erre. Nem vagyok újságíró, a beszélgetőpartnereim nem a szakmai fogásaimtól, hanem maguktól nyílnak meg. Eredetileg nem is ilyen, inkább show-jellegű műsort akartam készíteni. Nekem a show a foglalkozásom. Igazibban tudok mozogni egy megírt színpadi műben, mint egy megírt helyzetben a televízió kamerája előtt. Az én hivatásom: a színpad, a tévés műfajnál jóval nagyobb mélységet, elhivatottságot igényel. Rengeteg energiát, hitet fektettem bele. Ez az a dolog, ami én vagyok.

– Az emberek többsége mégis az alapján ítéli meg, amit a televízióban lát. Ez nem zavarja?

– Nem tudok 10 millió magyart behívni a színházba, egy pici, eldugott faluban könnyebben tudják bekapcsolni a tévét. A média által biztosított ismertséget pedig kötelességem kihasználni a színpadi, énekes fellépéseimhez. A legkisebb településre is elmegyek, ha hívnak. A fellépéseim során pedig magas minőségre törekszem, tudatosan és felvállaltan szeretnék igényes dolgokat hozni-vinni az országban. Igyekszem zászlóvivőjévé válni a honi kultúrának.

– Hogyan lehet mindezt energiával győzni?

– Nagyon pontos időbeosztás szerint élek. Nem megvalósítani szeretnék sok mindent, hanem megfelelni azoknak a helyzeteknek, amelyekbe kerültem. Ez engem boldoggá tesz és akkumulál.

– Nyolc év, száz fellépés után mégis véget ért Dizőz című darabja a Komédiumban. Ezek szerint a színház háttérbe szorul?

– Nem, sőt: igazándiból első helyen van. Két színházban játszom rendszeresen, Budapesten a játékszínben három darabban is érintett vagyok, Győrben hét éve szerepelek. A Komédiumban is készülök egy új darabbal. Ráadásul megkeresett egy komoly lemeztársaság, hogy most már aktuális lenne egy új lemez is. Ez is szívügyem, szeptember végén jelenik meg. Könnyed, igényes slágerzenére számíthat az általam megcélzott, igényesebb muzsikát kereső, 30 feletti korosztály. Én nem szeretnék polgárt pukkasztani, nem fordulok az underground felé, nem akarok piercinges, tetovált tinédzsernek látszó nagymamaként valami újba fogni.

– Akkor mire számíthatunk Szulák Andreától?

– Még sok szerepet szeretnék eljátszani, még többet énekelni. Tanítani is jó lenne. Nem éneket, azt sokan csinálják remekül. Nem tanítanak viszont lelki állóképességet, erkölcsi tartást, készenlétet az énekeseknek. A fiataloknak lelki mentorra is szükségük lenne, borzasztó erősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki egészségesen elviselje a hirtelen jött sikert.

Tóth Gábor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bukdácsolnak a gyalogosok

Megint a régi rendben közlekednek az autósok a szegedi Anna-kútnál, a gyalogosok viszont még egy… Tovább olvasom