Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Szunyog Szingapúrban táncolt

Miközben egy szingapúri–magyar táncprodukcióra készült, delfinekkel játszott, őserdőben barangolt, varázsnyakláncot kapott Kocsis László Szunyog. A szegedi kötődésű táncművész-performer idehaza is egyre nagyobb sikert arat sajátos produkcióival.
A Szegedi Kortárs Balett egykori táncosa, Kocsis László Szunyog nemrégiben tért haza túrázással egybekötött szingapúri vendégszerepléséről. A Ghost Exchange című kétoldalú kulturális projekt egyik résztvevőjeként, három másik magyar táncossal együtt szerepelt az Identitás körei című négyrészes produkcióban, amit Kovács Gerzson Péter és egy szingapúri koreográfusnő, Angela Pui-Yin Liong közösen hozott létre. A két ország néptánckincséből építkező táncelőadáshoz Szunyog főszereplésével Budapesten és Szingapúrban filmet is forgattak, és ő volt a produkciót népszerűsítő plakátarc is a világ egyik legsűrűbben lakott, hárommilliós miniállamában.

Ez az elme bontásra vár

Tennessee Williams darabja, az Ez a ház bontásra vár nyomán Ez az elme bontásra vár címmel pszichoanalitikus produkción dolgozik Szunyog a nagy amerikai drámaíró más írásait is felhasználva. Járai Máté és Márkus Judit, a szegedi színház két fiatal színésze közösen játssza majd a lelki bajokkal küzdő szerzőt és a többi szereplőt is. A szegedi bemutatót júniusra tervezik.

– Nagyon boldog voltam, hogy beválogattak a produkcióba, és rögtön elhatároztam, ha már eljuthatok Szingapúrba, a szomszédos Malajziát sem hagyom ki. Mindig ösztönszerűen utazom, szeretem élvezni a szabadságot, arra megyek, amerre az érdeklődésem vezet. Malajziában olyan helyet kerestem, ahol szinte érintetlen a természeti környezet. Végül a csodálatos Tioman-szigeten kötöttem ki – meséli Szunyog. Ez a földi paradicsom nem ismeretlen a turisták előtt sem, hiszen azóta, hogy a '70-es években a Time magazin a világ legszebb szigetévé választotta, egyre többen szeretnék felfedezni.

– Nem valami drága luxushotelben laktam, hanem egy dzsungelszéli bungalót béreltem, és éjszakánként hallgattam a majmok visítozását. Izgalmas túrákon vettem részt a szinte érintetlen egyenlítői őserdőben. Az volt a legmeglepőbb, hogy a helybeliek hallottak már a magyarokról, szomorúnak találták a himnuszunkat, és azt mondták: én túl vidám vagyok ahhoz, hogy magyar legyek. Úgy összebarátkoztunk, hogy búcsúzóul kaptam tőlük egy faragott csontfigurás nyakláncot. Nem gondoltam, hogy ez egy varázsnyaklánc: azután végig a nyakamban lógott, bármerre mentem, a pincérektől a reptéri alkalmazottakig mindenki feltűnően köszönt és mosolygott rám. A szingapúri magyar nagykövet is csodálkozott, amikor az előadás után az előkelő angol klubban a személyzet kitüntető figyelemben részesített – sorolja élményeit Szunyog, aki szabadon élő delfinekkel is játszhatott. A táncprodukciójuk mindkét este nagy siker aratott Ázsia egyik legnagyobb színháza, a szingapúri Esplanade táncszínpadán.


Mozdulati mise

Szunyog japán hatást tükröző, különleges, egyszemélyes táncszínházi produkciói egyre nagyobb sikert aratnak, a Merlinben látott estjéről Molnár Gál Péter írta: „Nem illusztrálja az emberi állapotokat. Egyszerűen átalakul. Kívül-belül. Szabatosabban fogalmazva: belülről kifelé. Nem csak egy végletesen kicsiszolt technikát látunk, ez lelki technika. Vallásos elmerülés önmagában. Összpontosítása személyiségének, világfelfogásának, életismeretének, mindannak, amit megélt, elképzelt. Szószátyár fontoskodás volna szavakba áttenni a látottakat. A látvány átváltása szóra elvesztené a lényeget, amit csak akkor közelíthetünk meg, ha Szunyog mozdulati miséje közben önmagunkra figyelünk, s hagyjuk magunkra hatni a mozgó ember súlyos titkait. Vallási szertartás? Varázstánc? Tébolyult extázis? Szellemek idézése?" 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Határátkelőt avatnak Tiszaszigeten

Négy szárazföldi határátkelő működik a megyében: Nagylaknál és Kiszombornál Romániába,… Tovább olvasom