Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Szűz Mária ihlette különleges sminkjét

Szeged - Történelmet írt a májusi világbajnokságon Dudás Barbara. A szegedi sminkmester élete fő művével megváltoztatta a versenykiírást. Húsz éve van a pályán, karrierista, aki soha nem pihen. Őszinte embernek vallja magát, hisz Istenben és a gondolatok teremtő erejében.
– Húsz éve dolgozik a szakmában, kétszeres világ- és Európa-bajnok sminkmester. Hogyan indult el ezen a pályán?

– A szegedi Tömörkény István Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola grafikus szakán végeztem. Már ott is foglalkoztatott az emberi arc, a sminkelés, ezért később elvégeztem egy kozmetikusiskolát is. Jó ötletnek tűnt összekapcsolni a kettőt, 13 éven keresztül dolgoztam a kozmetikusszakmában. 7 éve már csak sminkeléssel foglalkozom, létrehoztam egy saját sminkiskolát, Szegeden és Budapesten oktatok. Világéletemben jól rajzoltam, de szerintem minden területre igaz, hogy a tehetség nem minden. A kezdetekben nem így sminkeltem. 20 évem van benne, egy kitartó és alázatos munka, amit tudatosan építettem. Úgy tudtam sminkesként érvényesülni, hogy rengeteg versenyen elindultam, az első tíz évben országos megmérettetéseken vettem részt, majd jöttek a nagyobb, nemzetközi versenyek. Életem első testfestő munkáját a 2004-es párizsi világbajnokságon készítettem el, azzal meg is nyertem a versenyt. A témakör: az antik civilizációk. A knosszoszi kígyós istennő szobrát festettem a modellemre. Életre kelt a szobor: a fej élő volt, a teste szoborszerű, a szoknyáját „letörtem", ezért kilátszott a lába. Ezzel a győzelmemmel megtörtem a franciák addigi egyeduralmát. A második világbajnoki címet is Párizsban szereztem a Moulin Rouge témakörben. Erről a 2011-es versenyről elhoztam egy harmadik helyezést is „stage smink" kategóriában. Az OMC Hairworld a világ egyik legrangosabb szépészeti versenye. Az, hogy meg tudtam nyerni, nagyon nagy dolog, mert Magyarországon még senki nem ért el ilyen komoly eredményt előttem. Akkor elhatároztam, hogy nem indulok több versenyen, mert ezt már nem lehet felülmúlni.

Dudás Barbara ma már saját iskolájában oktat. Határozott és maximalista sminkmester. Fotó: Schmidt Andrea
Dudás Barbara ma már saját iskolájában oktat. Határozott és maximalista sminkmester. Fotó: Schmidt Andrea

Mária mint menyasszony

– Idén mégis elindult ugyanezen a világbajnokságon, ezúttal Frankfurtban. Miért változtatta meg a korábbi döntését?

– Két évvel ezelőtt megnéztem Milánóban a világbajnokságot, és akkor jött egy érzés, hogy nekem még adnom kell valamit az embereknek. Menyasszonyi kategóriában indultam, amiben még soha azelőtt. A versenykiírásban nem voltak megkötések, és megkockáztattam, hogy egy új stílust, egy új irányzatot viszek oda. Egy Szűz Mária-szobrot készítettem a versenyre, menyasszonyi alakban. Ehhez nagy bátorság kellett, mert vagy jól sikerül, és aki ránéz, átérzi a téma komolyságát, a mondanivalóját, vagy rosszul sikerül, és átmegy gagyi kategóriába. Szerencsére az előbbi történt.

– Hogyan készült fel egy ilyen megmérettetésre?

– A verseny előtt egy évvel kezdtem a felkészülést. Az első és egyik legfontosabb a modell kiválasztása volt. Szerencsére találtam egy olyan lányt, akinek megláttam a tekintetében azt a szépséget, nemességet és ártatlanságot, ami a Mária-szobrokra jellemző. Emellett nagyon komolyan utánajártam a témának, festményeket, szobrokat tanulmányoztam. Ha ránézünk egy Mária-szoborra, az embert egy megfoghatatlan, fennkölt érzés hatja át, egy emberi alakot látunk, amelyről nem emberi tulajdonságok sugároznak. Ezt az érzést kellett nekem a modellemen visszaadni, ami elképesztően nagy kihívás volt. Mint minden addigi munkámnál, itt is én találtam ki az egész koncepciót. Egy varrónő és egy fodrász segítette a munkámat, de ők is aszerint dolgoztak, ahogy én instruáltam őket. A ruha díszítésétől kezdve a fejdíszen keresztül az ékszerekig minden apró részletet én csináltam. Például a fátyol hatméteres csipkéjén ezüst volt a hímzés. Na, én azt temperával óarany színűre egy az egyben átfestettem. 10 órán keresztül dolgoztam rajta, hogy háromdimenziós, antik hatása legyen. A versenyen a modellemet 14 órán át festettem. Csak az arcát. Egy szoborszerű arcot kellett készítenem, Mária vonásaival, keskeny orral, pici ajkakkal. Végül egy háromdimenziós, óarany csipkedíszítést festettem a homlokára, ami összefolyt a fejdísszel, és annyira jól sikerült, hogy nem lehetett megmondani, hol ér véget a festés, és hol kezdődik a fejdísz.

– Megérte ismét elindulni? Elégedett a végeredménnyel?

– Hatalmas sikere volt a munkámnak. Nagy érzelmi hatással volt az emberekre, szó szerint libabőrösek lettek tőle, és olyan is volt, aki megkönnyezte. Úgy éreztem, hogy a felkészüléstől a verseny végéig egy komoly spirituális utat jártam be. Tudat alatt olyan motívumokat alkalmaztam, mint például a liliom vagy a nyolcszögletű dobogó, amire a modellemet állítottam, amikről később tudtam meg, hogy Mária jelképei. Valamit adnom kellett még az embereknek, a világnak, ezért kellett – a korábbi döntésemmel ellentétben – mégis elindulnom az idei világbajnokságon. Érdekes volt, ahogyan megéltem ezt az egy évet. Olyan volt, mintha én is szenvednék, ahogyan Mária szenvedett. Hiszek a jelekben és a gondolat teremtő erejében. Mondok egy példát: a versenyre utazás előtt egy nappal tudtam meg, hogy várandós vagyok, pedig későbbre terveztük a babát a párommal. Hát mi ez, ha nem jel?

A fejet borító háromdimenziós csipkedíszt 14 órán át készítette a frankfurti világbajnokságon
A fejet borító háromdimenziós csipkedíszt 14 órán át készítette a frankfurti világbajnokságon

Nem hódolt be az orosz stílusnak

– Ha ilyen nagy hatással volt mindenkire, mi történt a versenyen?

– Az orosz hegemóniát nem lehetett legyőzni. 48-an indultunk ebben a kategóriában, ebből ott állt 47 modell kristályokkal telerakott, túldíszített, mély dekoltázsú menyasszonyi ruhában, maszkszerű sminkkel, és mellettük az én Madonnám. Gyönyörű ruhák, precíz munkák, mégis azt éreztem, hogy nekem az volt a feladatom, hogy rámutassak, rossz irányba tolódott el az egész verseny. Hogy a menyasszonyi lét több egy átlátszó ruhánál. Oroszország nagy tekintély a szakmában, és sajnos mindenki az ő stílusukat követi, azt utánozza. Eldöntöttem, hogy nem fogok orosz stílussal indulni, csak azért, hogy esélyes legyek az éremre, vagy hogy benne legyek az első ötben. Hatodik lettem. Először csalódott voltam, de másnap minden megváltozott. Az történt ugyanis, hogy a művészeti vezető összehívta a zsűrit, mert fel volt háborodva azon, ami történt. Nem mondhatta ki, hogy az én munkám, az én helyezésem miatt, de egyértelmű volt, hogy ezért. Azt mondta, hogy a versenyen nem menyasszonyok voltak, azoknak a modelleknek már semmi közük a menyasszonyi léthez. Megváltoztatták a kiírást, jövőre már csak természetes sminket lehet készíteni. Történelmet írtam. Hát többek között ezért kellett nekem elindulnom ezen a világversenyen.

– Azt mondta, spirituális úton ment keresztül a felkészülés idején, átélte Mária szenvedéseit. Milyen szerepet játszik a vallás az életében?

– Folyamatosan rohanok, rengeteget dolgozom, sosem állok meg, mégis érzem, hogy valaki mindig ott van velem, aki segít, ha kell, vagy rákoppint a fejemre, hogy figyelmeztessen, rossz útra tévedtem. Nem járok templomba, de szerintem nem attól vallásos valaki, hogy templomba jár. Nem ez a mérték. Ha rendszeresen járnék templomba, azt nem érezném őszintének. Nekem a vallás a szívemben van, Isten látja, ő tudja, mi a valóság.

Egy őszinte karrierista

– Őszinte embernek tartja magát?

– Nem tudok színészkedni, nem tudom megjátszani magam. Tudok bájos és nőies is lenni, de jellemzően férfiasan kemény vagyok, nagyon határozott, állandóan csinálnom kell valamit, egy órán belül nyolc dolgot elintézek. Például két hét múlva lesz az esküvőm, a nagyobb dolgokat két nap alatt leszerveztem, mára alig maradt tennivalóm. Határozott vagyok és őszinte, de nem alázom meg a másikat. Tudom, hogy az őszinteséggel is meg lehet bántani embereket, de én azt mondom, hogy inkább legyek százszor őszinte, és egyenes, mint egyszer kétszínű.

– A művészetben egyébként sincs helye a hazugságnak. Művésznek tartja magát?

– Álszentség lenne, ha tiltakoznék, hogy én nem vagyok művész, viszont tényleg nem tartom magam olyan nagy művésznek. Adott volt a tehetségem, és a kemény munka segítségével eljutottam oda, ahol most tartok. Az emberek visszajelzéseiből tudom, hogy művészi sminket csinálok. Csak azt nem értem, hogy miért akar minden sminkes művész lenni? Egy jó oktatótól meg lehet tanulni ezt a szakmát, de művésznek születni kell.

– Maximalista és karrierista. Igazam van?

– Karrierista vagyok, és mint minden karrierista, önző. De nálam ez mégsem igaz teljesen, mert igyekszem minél több időt tölteni a gyerekemmel. Van egy hétéves lányom, akire százszázalékosan odafigyelek. A szülinapjára hónapokig készülök, ha kell, éjszakánként torták sütök és díszítek a kedvéért. A maximalizmusom miatt ezeket is feladatként élem meg, miközben kikapcsolnak és feltöltenek. Érdekes kettősség ez, de én ilyen vagyok. Viszont így 39 évesen azt érzem, hogy bár még mindig fontos a karrierem, a család egyre fontosabbá válik az életemben.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rablás miatt körözték

Egy nap alatt elfogták a rendőrök - a Makói Járásbíróság rendelte el forráskúti fiatalember… Tovább olvasom